Barabás László, Tölgyesi Béla és Szőke Tibor kapták idén az Orbán Balázs-díjat

Ebben az évben a hagyományos mesterségek terén maradandót alkotó személyiségeknek adták az elismerést.

Idén a díjat Maros megyéből Barabás László néprajzkutató, Háromszékről Szőke Tibor kádármester, valamint Hargita megyéből Tölgyesi Béla rézműves vehette át a megyei elöljáróktól Péter Ferenctől, Tamás Sándortól, Barti Tihamértől és Biró Barna Botondtól. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Tóth László főkonzul köszöntötte a díjazottakat és a jelenlévőket. Alább a díjazottak laudációiból idézünk.

Egyetemi tanulmányai során világossá vált számára, hogy a népi kultúra jelenségeinek vizsgálatával szeretne foglalkozni, s kereste azt a környezetet, melyben ezt leginkább végezheti. Tanári pályafutása mellett folytatta írói, a népéletet feltáró és bemutató írói munkásságát.

Tudományos munkásságának eredményeiből 9 önálló kötet látott napvilágot és további 8 kötetnek volt szerkesztője/társszerzője. Emellett ötvennél is több tanulmánya és száznál is több néprajzi írása jelent meg különböző szaklapokban, havi- és hetilapokban, de napilapokban is gyakran tett közzé a népi kultúrával és hagyományokkal kapcsolatos írásokat.

Barabás László oktatói, a magyar nyelvű felsőoktatásban kifejtett iskolaszervezői és a székely népi kultúra, ezen belül is a marosszéki népszokások vizsgálata terén végzett kiemelkedő kutatói munkájának elismeréséért méltán részesül a székelyföldi megyék legrangosabb elismerésében, az Orbán Balázs-díjban – hangzott el a méltatásában.

A rézveret szakmai titkait rajztanárától Karancsi Sándortól tanulta, de e tudás legmélyére akart eljutni, és kutakodása az ősmagyarok világába repítette, ahol igazi önmagára talált. Annyira azonosult a griffes-indás formavilág természetességével és létformát meghatározó voltával, hogy azóta is ennek a kornak a viseletét ölti magára és így kerülnek ki keze alól a mindenkit elbűvölő rézveretek.

Valamennyi rézből készült vonalvezetésében és technikájában teljes hitelességgel jellemezhető.
A másolatok mellett saját tervezésű használati tárgyakat is készít. Az önmagát rézrontónak tituláló mester

Tölgyesi Béla türelmén és szorgalmán keresztül a Székelyföldön újjászületett az a sztyeppei nomád műveltség mintavilága, amelyben az ősmagyar kultúra egykor virágzott és jellegével, formavilágának egyediségével beírta magát a világtörténelembe. A helyi hagyományoknak is gondos pártfogolója, öccseivel együtt az ostorfonás és több kézműves ismeret művelője és oktatója, szerte a Kárpát-medencében. Saját bevallása szerint, választott életformájával megélni meglehet, de meggazdagodni nem, ellenben azt a szellemi vagyont amire szert tett, többre becsüli minden pénznél.

A betérő idegennek éppoly szenvedéllyel mesél, mint az általa irányított kádártanfolyam diákjainak. Fia, Barna egyben hű inasa is, aki a település és a család kádárhagyományait magas szinten műveli.

A folyamatos megújulást, szakmai kihívást kereső mesterre jellemzők az olyan szakmai remekek, mint az ovális hordó, az egyszerre bort és pálinkát is tartalmazó hordó vagy a vízszintes dongájú hordó. A kész árut a hagyományos piaci jelenléten kívül a világhálón is értékesítik.