HIRDETÉS

„Aki sört iszik víz helyett, az nem kap kolerát vagy vérhast” – kiállítás nyílt a szerzetesekről

Gergely Imre 2018. április 15., 17:47

Ajánlható a Tarisznyás Márton Múzeum kiállítása mindazoknak, akik járnak vagy régebben jártak hittanra, de azoknak is, akik ettől függetlenül szeretik a jó bort, a jó sört, szeretnek jól enni-inni és adnak a minőségre. Olyan alaptudást szerezhet a látogató, amelyek révén teljesen másként fogja értékelni azt, hogy vidékünkön még ma is vannak, működnek szerzetesek.

Saly Noémi, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa ismerteti a Szerzetesek asztalánál című kiállítást a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban Fotó: Szőcs Levente/Tarisznyás Márton Múzeum

Ezekkel a szavakkal vezette fel Csergő Tibor András, a Tarisznyás Márton Múzeum vezetője a csütörtökön megnyílt, Szerzetesek asztalánál című tárlat ismertetését. Elmondta: rengeteg olyan dolgot adtak a szerzetesek a társadalomnak, amelyek nélkül sokkal szegényebbek lennénk ma. Az étkezés, a gasztronómia terén is sokat köszönhetünk nekik. Ugyanakkor a kiállítás arra is rámutat, hogy

a kolostorokban olyan tudományos és karitatív tevékenység folyik, amelyek a falakon kívül, a szélesebb közösségre is jelentős hatással vannak.

Segítségért lehet ma is hozzájuk fordulni. Ezeréves örökségeket őriznek és adnak tovább a csuhások.

A csíksomlyói búcsú hitelességét, tisztaságát, létjogosultságát is a ferencesek adják

– fejtette ki Csergő.

HIRDETÉS

Jöjj el Jézus, légy vendégünk...

A kiállításmegnyitón jelen volt Anaklét atya, a szárhegyi ferences kolostor vezetője, valamint Julianus atya is. Elhangzott, bár kaptak felkérést, a kiállítás tárgyi anyagához semmit nem tudtak hozzáadni. Ennek egyszerű és szomorú oka van: amikor 1951. augusztus 20-án éjszaka a kommunista hatalom elvitte a szerzeteseket, az üresen maradt rendház a tiszteletlen emberek prédájává lett. Így semmilyen régi tárgy, eszköz nem maradt a kolostorban.

A két szerzetes szellemi, lelki táplálékkal járult hozzá a kiállításhoz. Az imádság és egyházi énekek mellett az egykori barátok életvitelébe is bepillantást engedtek Anaklét atya helyenként humoros mondatai.

Szegények vagyunk, de jól élünk

– idézte egy elődjét. Hozzátette azonban, hogy igazából akkor éltek jól a szárhegyi barátok is, amikor a gyergyói közösségnek is könnyebb volt az élete.

A kolostor konyhájára koldulásból szerezték be az alapanyagokat, abból főztek, amit kaptak. Így, ha a közösségnek több jutott alamizsnára, akkor a szerzetes is nagyobb kanállal evett. Amikor pedig szegénység volt a jellemző, akkor a kolostor falain belül is érezhető volt ez.

Gyakori étel volt a barátfüle is például, amit könnyű volt elkészíteni. A nevét sem véletlenül kapta. Ugyanakkor

fontos tény, hogy az evésnek szakrális jellege is van, amelyet tiszteletben kell tartani, ezért hívja minden jó katolikus Jézust az asztalához az étkezés megkezdése előtt

– fogalmazott.

Éléskamra, konyha és ebédlő

A Szerzetesek asztalánál című mozaikkiállítás Budapesten, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban volt először látható, és innen indult nagy sikerű körútra.

Anyagát kilenc múzeum adta össze, de mindig gazdagodik az adott helyszíneken talált tárgyakkal is.

Saly Noémi muzeológus gondolta ki és állította össze a tárlatot, amely a miséken nélkülözhetetlen kenyértől és bortól kezdve, az általában fertőzött víz helyett fogyasztott sörön, a gyógyító tevékenységhez használt gyógynövényeken, a méz- és viaszkészítés, kertészkedés, állattenyésztés és sajtkészítés megmutatásán át a böjtben szokásos hal és olajfogyasztásig, vagyis az ünnepek és hétköznapok étrendjét, életmódját is megmutatva ad érdekes ismereteket a látogatóknak.

Gyógyítás, köznevelés, minőség

A kenyér (ostya) és a bor a misékhez tökéletes tisztaságú kellett legyen. Ennek nem csak a kolostorok és templomok falain belül volt jelentősége, hanem az európai társadalom életét mentette meg.

Szerzeteseknek köszönhető, hogy az egykor népbetegségnek számító Szent Antal tüzétől megszabadultak az emberek. Ők jöttek rá, hogy az anyarozs okozza a szörnyű betegséget, vagyis hogyha a gabonán élősködő gombát nem őrlik bele a kenyérlisztbe, akkor nem betegszik meg az ember.

A bortermelés is sok helyen a csuhások ajándéka, hiszen a francia vagy olasz barátok honosították meg Európában számos vidéken az általuk kedvelt szőlőfajtákat és tanították meg a helyieket a szőlőművelésre és borkészítésre.

Nem ismerték a mai tudományos magyarázatot, hogy a szennyezett vízben élő baktériumok fertőznek, és hogy a sörkészítés során a víz felforralása pusztítja el a kórokozókat.

Arra viszont ők jöttek rá, hogy aki sört iszik víz helyett, az nem kap kolerát vagy vérhast. Ebből következik, hogy nekik köszönhető a minőségi sörgyártás elterjedése is

– osztotta meg az egybegyűltekkel Saly Noémi.

Sok kiállítás-látogatónak jelenthet újdonságot, hogy az egykori gyógyító tevékenység során kialakult mai étrendekben, életvitelben mekkora szerepe van a szerzetesrendeknek. A trappista sajtot, a Paulaner sört és a hasonló, ma is közkedvelt termékeket azonban szinte mindenki ismeri.
Nem meglepő: Franciaországban, Olaszországban, Németországban ma is szerzetesrendekhez kötnek, barátokat ábrázoló címkékkel reklámoznak számos terméket. Ez ma is a kiváló minőség, az alaposan kidolgozott recept, a tisztesség, megbízhatóság záloga.

A tárlat május 31-ig látogatható a a gyergyószentmiklósi múzeumban. A kiállítás Gyergyószentmiklós után Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is látható lesz.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS