„Aki sört iszik víz helyett, az nem kap kolerát vagy vérhast” – kiállítás nyílt a szerzetesekről

Segítségért lehet ma is hozzájuk fordulni. Ezeréves örökségeket őriznek és adnak tovább a csuhások.

– fejtette ki Csergő.

Jöjj el Jézus, légy vendégünk...

A kiállításmegnyitón jelen volt Anaklét atya, a szárhegyi ferences kolostor vezetője, valamint Julianus atya is. Elhangzott, bár kaptak felkérést, a kiállítás tárgyi anyagához semmit nem tudtak hozzáadni. Ennek egyszerű és szomorú oka van: amikor 1951. augusztus 20-án éjszaka a kommunista hatalom elvitte a szerzeteseket, az üresen maradt rendház a tiszteletlen emberek prédájává lett. Így semmilyen régi tárgy, eszköz nem maradt a kolostorban.

A két szerzetes szellemi, lelki táplálékkal járult hozzá a kiállításhoz. Az imádság és egyházi énekek mellett az egykori barátok életvitelébe is bepillantást engedtek Anaklét atya helyenként humoros mondatai.

– idézte egy elődjét. Hozzátette azonban, hogy igazából akkor éltek jól a szárhegyi barátok is, amikor a gyergyói közösségnek is könnyebb volt az élete.

Gyakori étel volt a barátfüle is például, amit könnyű volt elkészíteni. A nevét sem véletlenül kapta. Ugyanakkor

– fogalmazott.

Éléskamra, konyha és ebédlő

A Szerzetesek asztalánál című mozaikkiállítás Budapesten, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban volt először látható, és innen indult nagy sikerű körútra.

Saly Noémi muzeológus gondolta ki és állította össze a tárlatot, amely a miséken nélkülözhetetlen kenyértől és bortól kezdve, az általában fertőzött víz helyett fogyasztott sörön, a gyógyító tevékenységhez használt gyógynövényeken, a méz- és viaszkészítés, kertészkedés, állattenyésztés és sajtkészítés megmutatásán át a böjtben szokásos hal és olajfogyasztásig, vagyis az ünnepek és hétköznapok étrendjét, életmódját is megmutatva ad érdekes ismereteket a látogatóknak.

Gyógyítás, köznevelés, minőség

A kenyér (ostya) és a bor a misékhez tökéletes tisztaságú kellett legyen. Ennek nem csak a kolostorok és templomok falain belül volt jelentősége, hanem az európai társadalom életét mentette meg.

A bortermelés is sok helyen a csuhások ajándéka, hiszen a francia vagy olasz barátok honosították meg Európában számos vidéken az általuk kedvelt szőlőfajtákat és tanították meg a helyieket a szőlőművelésre és borkészítésre.

Nem ismerték a mai tudományos magyarázatot, hogy a szennyezett vízben élő baktériumok fertőznek, és hogy a sörkészítés során a víz felforralása pusztítja el a kórokozókat.

– osztotta meg az egybegyűltekkel Saly Noémi.

Sok kiállítás-látogatónak jelenthet újdonságot, hogy az egykori gyógyító tevékenység során kialakult mai étrendekben, életvitelben mekkora szerepe van a szerzetesrendeknek. A trappista sajtot, a Paulaner sört és a hasonló, ma is közkedvelt termékeket azonban szinte mindenki ismeri.
Nem meglepő: Franciaországban, Olaszországban, Németországban ma is szerzetesrendekhez kötnek, barátokat ábrázoló címkékkel reklámoznak számos terméket. Ez ma is a kiváló minőség, az alaposan kidolgozott recept, a tisztesség, megbízhatóság záloga.