HIRDETÉS

Az ovisok verssel és a kortárs költőkkel ismerkedtek a költészet napján

Kosztolányi Kata 2018. április 11., 19:22 utolsó módosítás: 2018. április 11., 19:24
HIRDETÉS

Rendhagyó költészetnapot tartottak tegnap délelőtt a Villanytelep utcai napköziben: „Szépen szóló verses játék”-ra hívták össze a város nagycsoportos ovisait (de Oroszhegyről és Zetelakáról is volt részvevő), akik a Ragyog a mindenség című erdélyi kortárs gyermekvers-antológiából mondtak el egy-egy költeményt. Az említett válogatáskötet ihlette a versünnep felépítését is: helyet kapott benne a vers, a rajz és a zene is.

Fotó: Barabás Ákos

A röpke kétórás esemény az udvaron zajlott, a pódium ezúttal egy rögtönzött verssátor volt. A részvevőket az ötlet- és házigazda napközi igazgatónője, Péter Edit köszöntötte, majd a „születésnapos” József Attilát idézte, aki szerint

lehet, hogy a vers úgy születik, hogy veszem a szót, feldobom a levegőbe, ott szétesik, újra megfogom, és valami más: vers lesz belőle.

HIRDETÉS

Elárulta az ovisoknak azt is, hogy „körünkben is van egy igazi költő, akit úgy hívnak, Egyed Emese, és aki megmutatja majd, hogyan születik a vers”. A program felelősétől, Haáz Margó óvónőtől pedig megtudtuk, hogy

a vers könyvben lakik, a könyv meg a polcon, s hogy a különbség a vers és a mese között az, hogy előbbiben a szavak oszlopokba, utóbbi esetén pedig sorokba rendeződnek.

Fotó: Barabás Ákos

Hol terem a vers?

„Pimpimpáré, aranyág, verset teremnek a fák” – kántálták a Pillangó csoport tagjai, miközben bemutatták a vers szerkezetét szakaszokba, illetve sorokba állva. Kitudódott az is, hogy a verseket költők írják, ezért költeménynek is nevezzük, mire egy kisfiúból kibukott a költői kép, éspedig: „a költemény olyan, mint egy körte, annyira finom”. Arról is értesültünk, hogy a könyvben nemcsak betűk vannak, hanem képek is, amiket grafikus vagy illusztrátor rajzol, „mint ahogy közületek is sokan lerajzolták választott versüket” – utalt Margó a kiállított munkákra, amelyek közül egyiket épp a jelen lévő költőnő – aki kolozsvári, de unokái révén udvarhelyi kötődésű – műve ihlette. Minthogy a verseket nemcsak írjuk és olvassuk, hanem halljuk is, a vers eme tulajdonságát Miklós Annamária óvónő segített megérteni:

amikor verset olvasok, olyan, mintha zenét hallgatnék, mert zeneisége van, és ezt a hangulatfestő szavak, a rímek és a betűrímek, azaz alliterációk adják, ami azt jelenti, hogy az egymás után következő szavak ugyanazzal a hanggal kezdődnek

– magyarázta. Majd miután egy zsákból bátorságpor szállt a társaságra és elhangzott egy utolsó rendreutasítás, miszerint „mostantól figyeljünk egymásra, mert nem illik megzavarni azt, aki szaval„, kezdődhetett is „a fejekbe tett versek elővarázsolása”.

Fotó: Barabás Ákos

A kiköltött pinty

A gyerekek megidézték Balázs Imre József, Cseh Katalin, Egyed Emese, Fekete Vince, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Nagyálmos Ildikó, Páll Lajos, Tolna Éva költőket, sőt egy visszatért régi óvodás és két édesanya is beszállt a versmondásba.

A játék egy helyben költött verssel folytatódott, amelyet elő is adott Egyed Emese költő, egyetemi tanár:

A verssátor közelében/ sokan vannak, százan éppen./ Verset mond a pinty a fán:/ Pinty, pinty, pinty vagyok/ Óvodába indulok.

A rögtönzött négysorost Széles Ferenc grafikus rajzolta meg egy táblára a gyerekek utasításai alapján, így született egy éles szemű és csőrű, a szokásosnál nagyobb pinty, amely a barkácsboltban belebotlott egy halom festékesdobozba, így tiritarka lett a tolla, és csak az elcsípett zöld-piros kukac enyhített bánatán.

Fotó: Barabás Ákos

A versünnep a végére dalba fordult: a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola három tanára a Kaláka együttes által megzenésített költeményeket adott elő.

Megismerni a kortárs költőket

„Idén úgy döntöttünk, hogy kiterjesztjük rendezvényünket, mert szeretnénk bátorítani a kolléganőket, hogy válogassanak és tegyenek különbséget. Ugyanakkor

szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ne becsüljük le a gyerekek ízlését, ők igenis vevők a kortárs versre, kiérzik belőle a humort, a játékosságot.

Szép kivitelű könyveket kell a kezükbe adni, mind tartalmi, mind képi szempontból. Kissé meg vagyunk rekedve, úgy látom, sok helyen a hatvanas évekbeli köszöntőversikéket húzzák elő az ünnepségekre. A másik véglet, hogy az internetről tájékozódnak, ahol sok ismeretlen szerzőbe botlani, holott a könyv az igazi lelőhely, a hiteles forrás, és nagyon jó kortárs költőink vannak. Csak innen, Udvarhelyről hárman is benne vannak ebben a kötetben” – mondta Haáz Margó a rendezvény végén.

Fotó: Barabás Ákos

Egyed Emese szerint a vers szerepe mit sem változott, továbbra is szükség van az érzések és gondolatok kifejezésére.

„Tudjuk, hogy szavakba és képekbe rendeződve kel életre, de akkor él igazán, ha van, aki mondja, és van, aki hallgassa. A ma divatos verselés, a slam poetry épp erre az élőbeszédre irányítja rá a figyelmet, illetve arra, hogy a gondolat megszületik, és máris formát ölt, sokszor automatikusan. Nagyon szeretik a fiatalok, és legalább elhívja őket a telefonok, laptopok elől, közösséget teremt számukra, ahol meghallgatják őket.”

Fotó: Barabás Ákos

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS