Szentbeszédében Jánossi Imre segédlelkész emlékeztetett:

Jézus biztatása pedig a „Ne féljetek!” Ő jelen van. Nem előre vagy egyedül küldi övéit „az oroszlánbarlangba”, az üldöztetésbe, hanem arra az útra tereli őket, amelyen előttük haladt. „A mennyek országáról szóló örömhírt háztetők és adótornyok magasánál jobban hangosítja, és tisztábban közvetíti a tanítványok öröme és bátorsága. (…) Az evangélium személyes térben hallható meg, ott bízzák ránk, érvénye, építő ereje azonban mindenkinek szól, hozzá szeretne tenni valamit a közösség életéhez” – hangzott el a homiliában. – Jézus szerint a félelemmel küszködő ember Isten arcát is kétféleképpen ismeri meg. Az istenfélő embernek viszonylagossá válnak földi félelmei, ugyanakkor szeretheti azt, akinek gondja van szürke kis verebekre és színes virágokra, aki számon tartja és szeretettel figyeli azt is, aminek magunk sem vagyunk egészen tudatában. (…)

Lehullhatunk, veszíthetünk, meg is halhatunk, de az a részünk, amelyik Istennel érintkezik, nem halhat meg, mert kapcsolatban marad az élet ősforrásával... Erre utal Jézus a mai Evangéliumban: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni.”

Túlárad a kegyelem

Üldözötten, gondoktól, szenvedésektől gyötörten jövünk mi is a templomba, kiszolgáltatva a test, a világ és a gonosz szellemek erőinek. Szabadulásért kiáltunk, mint Jeremiás próféta, de az Uram irgalmazz után Gloria következik, és Istennel találkozva abba a mélységbe szállunk alá, ahol Krisztus legyőzte a bűnt és a halált, s fölragyogtatta a halhatatlan életet. A felszínen, persze, tovább folytatódik a csata, a bűn és a kísértés világa újra és újra utánunk nyúl, de eleven tapasztalatunk lesz arról, hogy ahol eláradt a bűn, ott túláradt a kegyelem.

Az istentelenek mellett nem áll ott az Úr, mint hős harcos, pontosabban ők nem akarnak az Úr mellett lenni, maguk harcolnak a maguk ügyeiért, a maguk eszközeivel. Küzdelmük eleve kudarcra van ítélve, győzelmeik csak annyit érnek, mint egy megnyert pingpongmeccs a süllyedő Titanic fedélzetén. Aki viszont kitart Isten mellett, vagyis ráébred jelenlétére és akarja őt, az akár győz, akár veszít, a végső győzelem útján halad, és az örök élet vár rá – hangzott el a buzdításban.

A gyermekvállalás közös ügy

A szentbeszéd után a vándorbölcsőt átadó Kalapács Erika emlékeztetett: „a Három Királyfi – Három Királylány Mozgalom bölcsőinek a célja, hogy a közösségteremtés eszközei legyenek. Azon túl, hogy újabb és újabb babákat ringathatnak majd,

Eme jótékony hatások mellett a használók között barátságok is születtek, a program résztvevői találkozókat fognak szervezni. Kalapács Erika szívből ajánlotta a bölcsőhasználatot a kismamák figyelmébe: könnyen ringatható, hordozható, nem foglal nagy helyet. Majd Nagy Hunor családjához, Ildikóhoz és a bölcső újabb haszonélvezőjéhez, Ágneshez szólt: használják olyan szeretettel, amilyennel kapják. Egészséget, békességet, türelmet és rengeteg együtt töltött időt kívánt. A közösségnek a vándorbölcső-mozgalom mottóját idézte: