A székelyek vállalkozói kedve segítheti a versenyképesség növelését

Kilenc év alatt tíz helyezést javítva Magyarország jelenleg a 48. helyen áll a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi ranglistáján, míg Romániát az 52. pozícióban találjuk – vezette fel a Versenyképesség a 21. században – mit hoz jövő? című panelbeszélgetést az előadás moderátora, Várady Zoltán, a kecskeméti Városi Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója. A magyarországi, „rendkívüli teljesítményként” értékelt javulás eléréséről és jövőbeli tervekről először Varga Mihályt, a magyar Pénzügyminisztérium miniszterét kérdezte.

A pénzügyminiszter mindenekelőtt kiemelte, a fő cél, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok gazdaságilag is minél versenyképesebbek legyenek, majd emlékeztetett a 2016 októberében alapított Nemzeti Versenyképességi Tanácsra (NVT), amelynek fő feladata Magyarország erősítése, illetve az állami szolgáltatások javítása.

Mint Varga Mihály fogalmazott, „feltétel volt, hogy rendet tegyünk a gazdaságban”, ennek eredményeként pedig alacsony a munkanélküliség, stabil az inflációs környezet, továbbá mérséklődtek a finanszírozási költségek. Az NVT Program a versenyképesebb Magyarországért című tanulmánya szerint a környezet kihívásainak is megfelelni képes, magas növekedéssel jellemezhető gazdaságpolitika alapköveit rakják le, ennek hat fő pontjaként a foglalkoztatást, a vállalati környezetet, az adózást, a közszférát, az oktatást és az egészségügyet említette.

Hozzátette,

érdemes figyelembe venni Magyarország elhelyezkedését, hiszen „közel van Nyugat- és Kelet-Európa, a Balkán, de Ázsia sincs messze”, logisztikailag ez pedig nagy előny.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az olcsó munkaerőre, a tömeggyártásra épített vállalkozói környezet helyett a kis és közepes szériájú, igényes termékek gyártásába kell fektetni, de „nem ugyanazt kell csinálni, mint a németek, csak gyengébb minőségben”. A robotizálás irányába történő elmozdulás meglátása szerint számos előnnyel járna, az automatizáció nyomán felszabaduló munkaerő pedig a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítására összpontosítva javíthatná a versenyképességet. Ehhez – véleménye szerint – arra is szükség van, hogy új magyar brandek épüljenek ki, továbbá hatékony legyen az „elkényelmesedés” – adóelkerülés, feketegazdaság, olcsó munkaerőt alkalmazó kis- és középvállalatok – elleni küzdelem.

Zárásként hangsúlyozta, mivel „nemzeti kormányunk van, be kell kapcsolni a külhoni magyarokat is gazdasági körforgásba”, ehhez pedig minél több magyar tulajdonú vállalat részvételére van szükség, a gazdaságfejlesztési stratégia ugyanis csak így lehet működőképes.

Szintén a versenyképességet negatívan befolyásoló tényezőként említette az „elkényelmesedést” az előadás második felszólalója, Bacsa György, a MOL-csoport stratégiai és üzletfejlesztési ügyvezető igazgatója is, hiszen „néhány év alatt a világ vezető vállalatai összezsugorodhatnak, míg a kis cégek a magasba törhetnek”. A versenyképességhez szerinte arra is szükség van, hogy „ne másoljuk a fejlettebb országokat”, hiszen úgy soha nem tudunk felzárkózni hozzájuk. Mint mondta,

tudásalapú gazdaságfejlesztésre van szükség, ugyanakkor nyitni kell a régióra, túl kell lépni Magyarország határain, mivel a környező országokban számos helyen azonos nyelvet beszélünk, hasonlóan gondolkodunk.

„Így lehet erőssé tenni a térséget” – összegzett.

Gyerkó László, a Romániai Versenytanács tagja a témához csatlakozva borúsabb képet festett a romániai helyzetről. A versenyképességi ranglistán ugyan pozíciójavuláson van túl az ország, csakhogy a gazdaság fő mozgatórugója jelenleg az alacsony munkaerőköltség és a szintén alacsony adószint – részletezte. A szakember úgy látja,

a stabil gazdasági fejlődéshez kétségtelenül stabil politikai környezet lenne szükséges, mert egységes versenyképesség-javító irány hiányában a fejlődés csak apró lépésekben mérhető.

Mintegy pozitívumként kitért a román gazdaságélénkítő, kis- és középvállalkozásokat támogató Start Up Nation programra, csakhogy – mint mondta – egyelőre még azt sem lehet tudni, hogy ezekből a támogatott vállalkozásokból hány maradt versenyképes.

Románián belül Erdély helyzetéről beszélt előadásában Mátis Jenő, az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Választmányának elnöke, aki szerint „a szép nagy erdélyi gazdasági fejlődéshez sok-sok pénzre lenne szükség”. Úgy látja, a versenyképesség akadályozása főként a centralizációnak, tehát Bukarestnek köszönhető, ilyen körülmények között pedig nehéz felzárkózni.

Az elvándorlás nyomán keletkező munkaerőhiány belátható időn belül súlyos következményekkel járó válságot fog eredményezni

– jelentette ki. Az erdélyiek „hatalmas előnyeként” a régióban élők munkamorálját – pontosság, fegyelem – emelte ki, és követendő példának tartotta a nyugati fejlesztési térséget, amivel például az uniós források lehívásánál megpróbálják kikerülni a bukaresti bürokráciát.

A moderátor által feltett kérdésre Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke a versenyképesség növelését, illetve gátolását ismertető felsorolással válaszolt, noha előtte kijelentette, sokat segítene, ha az olyan magyar nagyvállalatok, mint az OTP vagy a MOL áthelyezné romániai székhelyét Székelyföldre. A gazdaságfejlesztést gátoló és segítő felsorolásra visszatérve elmondta, jelentős hátrány többek között, hogy gazdasági teljesítmény az országos átlag alatt van, akárcsak a foglalkoztatottság, és a jövedelmek hiába növekedtek, továbbra is jóval a romániai középszint alatt maradnak.

Szintén negatívum a nagyvállalatok hiánya, illetve hogy hiába sok a külföldi cég Székelyföldön, kevés a befektetett tőke.

Szász Jenő „régi nagy álmát”, a Cekend-tetőre tervezett repülőteret is szóba hozta, mint – rendes infrastruktúra hiányában – megfelelő összeköttetési lehetőséget a fejlettebb régiókkal. Egyúttal figyelmeztetett, hogy

a Brassó mellett épülő légikikötő veszélyeket is rejt Háromszék számára, Sepsiszentgyörgy ugyanis „könnyen Brassó külvárosává válhat”.

A pozitívumokra térve az NSKI-elnök Székelyföld stabil és fenntartható gazdasági szerkezetét, a rohamosan fejlődő turizmusban rejlő további potenciált és a mezőgazdaságot említette – utóbbinál méltatva Magyarország kormányát, hogy pályázatokkal segíti „az erőteljes, vállalkozó kedvű” székelyeket. Szász Jenő mindemellett a székely termékeket, szövetkezeteket és kalákákat is fontos előnyként jellemezte.