És az is világos számomra, hogy a pletyka ugyanolyan ősi jelenség, mint a prostitúció vagy a bűnözés: a homo siculus sajátja. Ugyanakkor ideje lenne már a pletykakultúráról is értekezni kicsit. S pofán törölni azt, aki ezt szándékosan nem követi. Miért is? Íme.

Anélkül, hogy az informális logika (konyhanyelven: a köznyelv logikája) rejtelmeiben elmélyednék, el kell fogadnunk, hogy a jóhoz a rosszon keresztül vezet az út. Nem véletlen, hogy a magyar népmesékben ugyanúgy három a próbatételek száma, mint a pletykákban: két összekapcsolt kijelentés igazságához három hamis/nem igaz kijelentéskapcsolaton át vezet az út. A logika szabályai szerint is. Tehát nyugalom,

Szándékosság esetén még több hazugságon át vezet az út az igazsághoz. Már ha valaki kíványcsi az igazságra. Mert, ugye, éppen erről beszélek: a szándékról. A pletykálkodó szándékáról. S ajh, mennyi hazugsággal találkozni a pletykák szupersztrádáin...

„Tudományosan” ugyan bizonyítottuk, hogy miért is nehezebb valamiről/valakiről jót pletykálni, mint rosszat, azért csak ne mentsük fel olyan könnyen magunkat. A homo siculus a tisztesség szempontjából egy bestia, soku(n)k úgy is viselkedik pletykafronton is, mint az állat. Egy önvizsgálatra képtelen ökör. És elnézést az ökröktől.

Szóval, ha már így állunk a pletyka természetével, hogy rosszat könnyebb mondani, mint jót, legalább viszonyítsunk kicsit. Magunkhoz. Így ha eljutunk a pletykás homo siculus háromparancsolatáig. Valakiről csak olyant mondj, amit saját édesanyádról is hallanál (1.); gondolkodj el azon, hogy milyen lenne, ha a te szemedbe mondanák el ugyanazt (2.), és ha már pletykálsz, legalább ne ítélkezz, mert nem te sz@rtad a spanyolviaszt (se!) (3.).

És egy jótanács mindazoknak, akikről pletykálnak: tegyél rá! Ez a pletykagyilkosság igazán hatékony fegyvere.