Sehol nem ilyen műveltek az emberek, sehol nem jellemzi ilyen nyitottság egy közösség tagjait, mint Marosvásárhelyen – summázta észrevételeit Virág György, aki 2011 óta Budapesten él, ahová unokái érdekében telepedett ki, de aki mindig marosvásárhelyinek vallja magát, és úgy érzi, hogy Vásárhelyre mindig hazajön. A Kemény Zsigmond Társaság elnöke, Csíky Boldizsár arra kérte a volt közéleti személyiséget, idézze fel az 1989-es forradalom utáni változásokat, azokat a meghatározó eseményeket vagy a háttérből mozgató erőket, amelyek befolyással voltak az azóta eltelt huszonhat évre.

A Maros megyei önkormányzat egykori elnöke, akinek idejében sikerült elérni, hogy a Kultúrpalota megnevezés ne csak román nyelven, de magyarul is felkerüljön a híres épület homlokzatára, arról beszélt, melyek voltak az akadályok, amelyek nehezítették a magyar közösség életét, mik voltak azok az események vagy jelenségek, amelyeket jobb lett volna elkerülni.

Elmondta, korábban, a rendszerváltást megelőzően huszonöt évig a kisipari szövetkezetek élén 19 szövetkezet, húszezer ember munkájáért felelt, a kilencvenes években elkezdődött „privatizációs” folyamatot, három éven át próbálta kivédeni, hiszen látható volt, hogy mi folyik, de nem tudta megakadályozni. Ezt személyes kudarcként értékelte.

A Maros megyei tanács alelnöki tisztségére 1993-ban javasolták, amit nehezen fogadott el, de meggyőzték, így hosszú éveken át láthatta, tapasztalhatta, mi folyik a politikában és a közéletben. Sem önmagát nem akarta mentegetni, se másokat vádolni a történtek miatt – mutatott rá Virág György, aki a kérdésre, hogy kitől várható változás, úgy válaszolt: „csak saját magunktól”, de csak akkor, ha tényleg összefog a magyarság, és tartalma is lesz annak az összefogásnak.

Virág Györgyöt a színházhoz is szoros kapcsolat fűzte, szülei ugyanis a Székely Színház alkalmazottaiként kerültek Marosvásárhelyre, ahol édesapja színpadmester, édesanyja ruhatáros volt, ő pedig gyerekszínészként nem egyszer lépett színpadra valamelyik közismert színész mellett. Így tehát testközelből ismerte valamennyi nagy művészt, az előadásokat nem csak látta, de szerepet is kapott azokban – idézte fiatalsága legszebb éveit.

A másik nagy szenvedélye a meghívottnak a sport, illetve azon belül a foci. Elmondta, tízéves kora óta napi pontossággal vezeti a statisztikát a magyar és a román válogatottról, minden egyes játékost, mérkőzést, eseményt figyelemmel követ.