Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:00

Helyre kell állítanunk mindazt, amit eddig leromboltunk

20:41

Mindkét félidő elején beragadtak a magyar kézilabdázók

20:04

Közzétették az új parlament összetételét – a választottak kevesebb mint negyede nő

19:41

Vereséggel búcsúzott az Európa-bajnokságtól a román kéziválogatott

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Rendőrök és diákok is keresték a fekete maszkos férfit

Válsághelyzet alakult ki a székelyudvarhelyi kórházban

Őrizetbe vették Soós Zoltánt, Marosvásárhely polgármesterét

Mégis voltak fekete maszkosok Vásárhelyen

Mintha köhögött volna egyet a föld a kórháznál – egy kis robbantás Csíkszeredában

Nehéz a közlekedés Hargita megyében a havazás miatt

Új vízhálózat folyón, vasúton, európai úton át

Kibertámadás érte az Electricát

Romániában vállalnak a legkevesebben munkát nyugdíjazás után

Őrizetbe vették Soós Zoltánt, Marosvásárhely polgármesterét

Önerőből próbálnak felzárkózni a Kis-Küküllő menti borászok

Szépen gondozott szőlősorok Egrestő egykori szőlőhegyén

Fotó: Makkay József

A Kis-Küküllő menti bornak régi hírneve van, a kisgazdák azonban nehezen tudnak megbirkózni a bürokratikus hatósági elvárásokkal. 2022 végén egy egrestői borpincében jártunk.

Makkay József

2023. január 14., 17:502023. január 14., 17:50

A Kis-Küküllő menti szőlőtermesztő és borász gazdák legutóbbi éves seregszemléje, a Balavásári Nemzetközi Borverseny 2022. márciusában jutott el 26. kiadásához. Az Erdély legismertebb borászati szakemberének, szakírójának, dr. Csávossy Györgynek a szakmai támogatásával tető alá hozott borászati fórumon a rendszerváltás utáni évtizedekben sok környékbeli borász – köztük az egrestői Farkas Károly – kapott értékes díjakat.

A nagy múltú magyar és szász falvakból álló borvidék a rendszerváltás után nehezen állt talpra, azonban egyre több kistermelő fedezte fel a borászatban rejlő lehetőségeket.

Legtöbb esetben a gazdálkodás megrekedt kistermelői szinten: a nehéz engedélyeztetési eljárás miatt a Kis-Küküllő menti bortermelő gazdák nem váltottak ki palackozási és borforgalmazási engedélyt, így őstermelőként ömlesztve árulják boraikat a hozzájuk betérő vásárlóknak. Közép-Erdély egyik leghíresebb borversenyének felhozatala viszont arról tanúskodik, hogy

a vidéken sok a remek nedű, amely az éttermekben és a boltokban forgalmazott, magasabb árkategóriájú borok minőségével vetekszik, a közönség azonban nem ismeri ezeket.

Borpalackozás házi használatra. A forgalmazáshoz bonyolult engedélyeztetés szükséges

Fotó: Makkay József

Ahhoz, hogy egy jó minőségű borról a borfogyasztók szélesebb tábora is tudomást szerezzen, palackozni és forgalmazni kell. A kistermelők számára ez nehéz történet Romániában, mert

az engedélyeztetési eljárás nem tesz különbséget kis- és nagytermelő között, az egy hektáros szőlőssel rendelkező gazdának nem éri meg a befektetés.

Istállóból borospince

A Maros megyei Balavásár községhez tartozó Egrestő közel egy hektárnyi területen gazdálkodó borásza, Farkas Károly is emiatt maradt kistermelő. Főállásban a környékbeli gázkitermelő szondáknál dolgozik, és munka után szőlész-borász. Ahogyan legtöbben munkahelyen dolgoznak, és keresetkiegészítésként foglalkoznak borászattal Marosszéken.

,,Legalább három hektár szőlőre volna szükség ahhoz, hogy a család megéljen belőle, amihez segítség kell. Túl nagy munka ekkora befektetést vállalni. A mi borászatunk az a határ, ahol a bor elfogy a pincéből, elviszik ömlesztve rendezvényekre, családi eseményekre.

Ebből a keretből fiaim fognak továbblépni, ha valamelyik később kedvet kap hozzá, hogy tovább fejlessze a gazdaságot” – magyarázza a borosgazda.

A borok zöme tölgyfahordókban érik egy olyan teremben, amely húsz évvel ezelőtt marhaistálló volt. A nagyszülők tejelő teheneket tartottak, és amikor a család megunta a banikért értékesített tej termelését, abbahagyták. Farkasék már korábban is készítettek házi bort.

A községbeli borversenyen elnyert első aranyérem meggyőzte őket arról, hogy a borászat jobban jövedelmez, mint a tejtermelés.

Az egykori istállót átalakították, átépítették, így a ház pincéjében elkezdett borászat az új épületrésszel jobb lehetőséghez jutott. A gazda egy vendéglátásra alkalmasabb borkóstoló terem építésében gondolkodik. Baráti társaságok, ismerősök részéről nő az igény a borosgazdáknál rendezett borkostolókra, ami a legjobb mód a bor értékesítésére.

Fotó: Makkay József

A régi szőlős domb nyomában

Józsa Eszter falugazdász-növényorvossal és Farkas Károllyal megyünk ki a családi szőlészetbe. A többségében magyar és cigány lakosságú település utcáin áthaladva eljutunk a falu egykori szőlős dombjára, ahol a kényszer-szövetkezetesítésig a legtöbb gazdának saját szőlőbirtoka volt. Ez a hatvanas évek derekára kipusztult, amit a nyolcvanas években száz hektárnyi intenzív telepítéssel váltottak fel. A rendszerváltás után ugyanez a sorsa lett a szocialista szőlőültetvénynek is:

a soronként kiosztott parcellákat az emberek nem tudták háti permetezővel és kapával művelni.

A betonoszlopokból készült támrendszert kiszedték, és a szőlő helyére kukorica került. Ezekből a lepusztult parcellákból vásárolt Farkas Károly, és egy barátjával betelepítette és körbekerítette. Szőlészetének ma ez az alapja:

szürkebarát, királyleánka, olaszrizling, muskotály és Zalaegerszegről az elmúlt években beszerzett cserszegi fűszeres adja a fajtaválasztékot.

A fajtajellegét őrző, illetve házasított fehérborai mellett vendéglátónk megpróbálkozott kékfrankossal is, de nem akar újabb fajtákkal kísérletezni. Azt tartja, ekkora birtokon bőven elég a néhány közkedvelt fehérbor, amire van kereslet.

Józsa Eszter falugazdász és Farkas Károly borász

Fotó: Makkay József

Vendégmarasztaló muskotály

A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete (RMGE Maros) keretében tevékenykedő falugazdász a környékbeli borászokkal is tartja a kapcsolatot. Józsa Eszter elmondja, hogy van, amikor vitázik a gazdákkal, de végül meghallgatják a tanácsait. Fontosnak tartja a költséghatékony és környezetbarát vegyszerhasználatot, hogy

a gazdák csak akkor permetezzenek, amikor ez valóban szükséges.

Arra is felhívja figyelmüket, hogy szüret előtt két hónappal ne használjanak olyan vegyszereket, amelyek a gyümölcsbe felszívódva bekerülhetnek a mustba. Nagyon fontos a szaktanácsadás, mert legtöbben autodidakta módon tanulták meg a szőlészetet is.

,,Amikor elkezdtem metszeni, féltem, hogy nem sikerül. Egy agrármérnökhöz fordultam tanácsért, aki azt mondta: ha tövestől nem vágom ki, bárhogy is metszem, a szőlő teremni fog, és idővel megtapasztalom, mennyit kell és érdemes levágni a szőlő fájából. Így is történt. Azóta én metszem a szőlőt, és minden évben szép termés lett”

– mutatja a gazda szépen gondozott szőlőfáit.

Farkas Károly az egykori istállóból átalakított borospincében

Fotó: Makkay József

Visszatérve a portára betérünk a pincébe. Mivel autót vezetek, nem tudok bort kóstolni, de otthon megízlelem az ajándékba kapott palack nedűt. A novemberben lefejtett muskotály remek színe és íze a bizonyosság rá, hogy Farkasék magas szintet léptek a borkészítésben. Boraiknak nemcsak borversenyeken a helyük, hanem borszaküzletben is lenne rájuk kereslet.

Riportunk nyomtatásban 2022 decemberében a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztó rovatában jelent meg.

Marosszék Székelyhon Retró