Holtak vigasza

A fényképésztől megtudtuk, hogy a kiállítás apropóját a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja, Sepsiszentgyörgy és Madéfalva Polgármesteri Hivatala által közösen kiírt képzőművészeti pályázat adta, melyben arra kérték fel az alkotókat, hogy reflektáljanak az 1764-ben Madéfalván bekövetkezett Székely Golgotára.

Portálunknak részletezte, nehezen tudta eldönteni, hogy magát a tragédiát dolgozza fel, avagy a vérengzés következtében vándorbotra jutott bukovinai székelyek kálváriáját. Végül az utóbbi mellett döntött, ugyanis Tevelen bukovinai székely osztálytársai voltak, így gyermekként beleivódott a szomorú történetük, amelyet később tanárként-felnőttként alaposan meg is ismert. Kiemelte, szerinte ezt a témát kizárólag feketén-fehéren lehet elmesélni. „Tudtam, hogy két nagyon erős sorozatom van, amelyekből önállóan is kiállítást lehetne rendezni: a fák és a kezek.”

Hozzátette, az is a vándorlás szülte érzelmek mellett szólt, hogy barátja, Tamás Menyhért költő, író éppen bukovinai székely. Sőt, Bukovinában, pontosabban Hadikfalván született, és négy évesen volt részese a bukovinai székelyek magyarországi áttelepítésének. Őt kérte fel, hogy a képekhez írjon néhány gondolatot, hiszen az tud leginkább erről írni, aki át is élte a történteket. „Költőktől általában nehéz verset rendelni, de ez esetben könnyű volt a dolgom, hiszen elküldtem a képeimet, és majdnem postafordultával érkeztek a társított költemények, szövegek” – mondta el meghatódva.

A kiállításról fotóalbumot jelentetett meg a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó.