Puskás is megmondta: kis pénz, kis foci

– jegyezte meg a polgármester.

korábban írtuk

Országszinten egyedülálló támogatást kap a Csíkszeredai Sportklub és az FK Csíkszereda a várostól

Aláírta Csíkszereda polgármestere és alpolgármestere azokat a támogatási szerződéseket a két jelentősebb csíkszeredai sportklubbal, amelyek az Európai Bizottsági jóváhagyással támogathatók a járványhelyzet miatti bevételkiesések orvoslására.

Szondy Zoltán is megerősítette egy nemrég készített interjúnkban Korodi számait. „A csíkszeredai önkormányzat ígért nekünk idénre 300 ezer eurót, amit az idény végéig valószínűleg ide fog adni (egy részét már átutalta). Emellett a klubvezetés (gyakorlatilag én), a kapcsolatrendszerünkön keresztül behoztunk 400 ezer eurót. Ez tehát összesen 700 ezer euró egy szezonra, amiből világosan látszik, hogy képtelenség játékost vásárolni” – fogalmazott Szondy Zoltán.

korábban írtuk

Szembeloccsant a valóság az FK Csíkszeredával

Nem köntörfalazott Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda elnöke, amikor a felnőttcsapatuk idei sikertelenségének okait firtattuk. Elkényelmesedett, jóllakott és túlfizetett társaságról van szó, akik elégedetlenek is a sorsukkal – sorolta a klubelnök.

Akik elérték a rájátszásos helyeket

Szondy szerint tehát „világosan látszik”, hogy 700 ezer euró mire is elegendő. Na, de mennyire kevés 700 ezer euró, azaz 3,45 millió lej egy idényre a labdarúgó másodosztályban? – tettük fel magunknak a kérdést. A válaszhoz rákerestünk a 2. Ligában szereplő néhány labdarúgóklub jóváhagyott költségvetésére.

A számokat amúgy azért nehéz mértani pontossággal kiszámolni és átlátni, mert Romániában – mint ahogy Európa legtöbb országában – a labdarúgó bajnokság egy őszi és egy tavaszi időszakból áll (egy hosszasabb téli szünettel), tehát „egyik évről átmegy a másikra”, az állami intézmények költségvetései azonban naptári évre szólnak. Ez igencsak megnehezítette az összeállításunkat, mégis abban reménykedünk, hogy így is kaphatnak legalább egy felületes képet olvasóink arról, hogy mennyibe kerül Romániában a másodosztályú foci.

A Bukaresti Steaua első helyen végzett a húszcsapatos bajnokság március közepén zárult alapszakaszában;

A piros-kékek közel 2 millió eurót (9,7 millió lejt) kaptak 2022-ben, ebből utánpótlás-nevelésre 3 millió lejt költöttek, a 2. ligás alakulatra pedig 6,65 millió lejt, azaz 1,36 millió eurót. Szponzoroktól és más forrásokból 2022-ben még 600 ezer euró folyt be a klub felnőtt csapatához. Az idei évre még nem nyilvánosak az összegek, ezért csak találgatni tudunk: a tavaly tavaszi számokból következtetve az idei tavaszi idényre is minden bizonnyal legalább 1 millió euró áll a hadsereg csapatának rendelkezésére. Összesen tehát legalább 3 millió euróból gazdálkodhatnak a 2022–23-as bajnokságban.

A bajnokság alapszakaszát a második helyen záró Jászvásári CSM Politehnica 2 millió eurót kapott Jászvásár Polgármesteri Hivatalától 2023-ra, ezen felül szponzori pénzek is rendelkezésre állnak – utóbbi összegekről azonban nem kaptunk megbízható adatokat, csak utalásokat.

ezért a moldvai nagyváros klubvezetésének, pontosabban Cornel Șfaițer klubelnöknek más forrásokból kellett kifizetnie a legsürgősebb, 250 ezer euróra duzzadt elmaradott számlát.

A jászvásári csapat tavaly hasonló összegből – közel 2 millió euróból – gazdálkodhatott. Így, ha csak az éppen zajló idényt vizsgáljuk, akkor feleznünk kell a számokat, de még így is 2 millió euró állt csak az önkormányzat részéről a moldvai gárda rendelkezésére. Hangsúlyozzuk, azért kell feleznünk a számokat, mert a 2023-ra odaítélt önkormányzati pénz egy részét az éppen zajló bajnokságra költhetik, a másik felét pedig az ősszel induló 2023-24-es idény első, tehát még a 2023-as naptári évre eső részére.

Az alapszakasz harmadik helyével a rájátszásba jutó Galaci Acél (Oțelul Galați) 2 millió euróból gazdálkodhat, a költségvetése felét a 220 ezres nagyváros önkormányzata, a másik felét pedig a Liberty acélgyár és más támogatók adták össze. Esetükben is fennáll a fentebb már vázolt helyzet: Galac helyi tanácsa 2022-ben és 2023-ban is 2,6–2,6 millió lejt szavazott meg a focicsapatnak.

A Dési Unirea a rájátszást jelentő negyedik helyen fejezte be márciusban az alapszakaszt,

Az Unirea egyéb bevételeiről nem kaptunk információkat. Az azonban nyilvánvaló, hogy a dési csapat a kivételes példája annak, hogy a focihoz nem elég csak a pénz, hanem szerencse is kell: viszonylag szerény pénzalapból és fiatal játékosokkal is sikerült rájátszásig jutniuk. Itt azonban fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a dési városházi támogatáson túl minden bizonnyal további néhány százezres szponzorpénz állhat a Kolozs megyei gárda rendelkezésére.

Elképesztően nagy büdzsét sikerült összekalapoznia a Bodzavásári FC-nek (FC Buzău); a rendelkezésre álló adatok szerint 2,5 millió euróból gazdálkodhatnak a havasalföldiek, a költségvetés 40%-át a polgármesteri hivatal, 40%-át a megyei tanács, 20%-át pedig a szponzorok „dobták össze”. A bodzavásáriak a felsőházba való bejutást biztosító 5. helyen fejezték be az alapszakaszt. Esetükben érdemes megfigyelni, hogy

Az első osztályból történelme során tavaly nyáron először kieső Bukaresti Dinamo kezét nem engedték el a befektetők, illetve az állam. Utóbbi 1 millió euróval, előbbiek a DDB (Doar Dinamo București) programon keresztül további 1 millióval járultak hozzá a nagy múltú, 18 bajnoki címmel büszkélkedő alakulat 2. ligás szezonjához, abban reménykedve, hogy a farkasok már 2023-ban visszatérnek az első ligába. Ezen túl szponzori pénzek is érkeztek a piros-feketékhez, erről azonban nem kaptunk megbízható adatokat.

A rájátszásról lemaradó csapatok költségvetése

A rájátszásról lemaradó csapatok közül többnek is sikerült fellelnünk a költségvetését. Ezek közül kitűnik a Szeben megyei, 17 ezer lakosú Sellenberk nagyközség, amelynek csapata 1,5 millió euróból gazdálkodhat – ők az alapszakaszt a 14. helyen fejezték be.

A hetvenezres olténiai megyeszékhely, Slatina labdarúgócsapata, a CSM Slatina 2 millió euróból focizhat a 2022–23-as kiírásban; ebből az összegből az alapszakasz 10. helyéig jutottak.

A Bukaresttel gyakorlatilag összenőtt, ám önálló községként működő, 43 ezres Chiajna labdarúgócsapata, az elsőosztályt is megjárt Concordia 2 millió euróból költekezhet (ennek jelentős részét az önkormányzat biztosítja). Ám ez az összeg sem volt elegendő ahhoz, hogy elcsípjék a rájátszás hat helyének valamelyikét – az alapszakaszt a 8. helyen fejezték be.

A Brassói FC esetében a városi önkormányzat teremti elő a működési költségek legnagyobb részét. A Cenk alatti fociklub elnöke, Marin Mitran egy tavalyi nyilatkozata értelmében csapata 1,7 millió eurót kap Brassó helyi tanácsától; az összegből 300 ezer eurót az utánpótlás-nevelésre kell fordítania. Az elnök ugyanakkor úgy számolt, hogy további 600 ezer eurót támogatóktól fog összegyűjteni.

Érdekes a Bukaresti Metaloglobus kiscsapat esete, amelynek elegendő 500 ezer euró egy szezonra. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy viszonylag kevés pénzt kell költenie az infrastruktúrára: a műfüves borítású pályájának nincs éjszakai világítása, így sem a locsolás, sem pedig a villanyszámla nem okoz különösebb gondot. A fővárosi alakulat a 15. helyen zárta a bajnokság alapszakaszát.

Kimutatásunk nem teljes, mindemellett megjegyezzük: az interneten fellelt adatok nem tükrözik egy-egy gárda teljes éves költségvetését. Ugyanis minden alakulat esetében lehetnek olyan tételek – akár többszázezer eurós nagyságban –, amelyeket (nem közpénzről lévén szó) a klubok nem hoztak nyilvánosságra, az éves zárszámadásaikban azonban fellelhetők lesznek majd.

Mit mutatnak a számok?

A bemutatott számok alapján világosan látszik, hogy az euró százezrek – esetenként milliók – önmagukban még nem jelentenek rájátszást jelentő helyet. Az azonban kitűnik, hogy

A kiesés elkerüléséhez, tehát egy „izgalommentes” idényhez kell legalább 700–800 ezer euró, a felsőházhoz (az első hat hely valamelyikéhez) azonban már szükség van legalább 1,5–2 millió euróra. Vagy a csillagok szerencsés állására, jó példa erre a dési kiscsapat.

Másrészt pedig azt, hogy mindaddig, amíg nincsenek leszabályozva, hogy milyen szempontok alapján lehet közpénzt fordítani profi sportra, addig fennáll a veszély a félreértelmezésekre – esetenként pedig akár a visszaélésekre.

A csapatok költségvetése szinte minden esetben nagyon esetlenül, kapkodva, vagyis számos külső tényező hatására áll össze. Ha ugyanis egy város vezetősége rajong a labdarúgásért (vagy bármilyen más profi sportért), akkor fel sem merül az, hogy az önkormányzat ne nyúlna mélyen a zsebébe ahhoz, közpénzből támogassa a település klubjait. Ha viszont a városvezetés „jó nyugodtan meg tud lenni sport nélkül”, akkor az adott város, bármennyire is dúskáljon a jólétben, a „habizsdőzsiből" nem nagyon ad a kluboknak – esetleg „odavet némi aprót".

Elég csak megnézni Jászvásár és Temesvár példáját: miközben a moldvai nagyváros már-már „szórja” a közpénzt focira, aközben az ugyancsak több százezres bánsági településen a két másodosztályú alakulatnak (a Ripensiának és a Politehnicának) jelentősebb közpénzek nélkül, kínlódva kell összekalapoznia annyi pénzt, hogy végigkínlódhassa a bajnokságot. Egyébként Jászvásár megyeszékhely (Iași) 2023-as éves költségvetése 2,2 milliárd lej, Temesváré pedig 2,35 milliárd lej. Az adatok elemzésekor az is szembetűnt, hogy a megyei tanácsok országszerte ódzkodnak pénzt pumpálni a profi sportba, ez alól csak Buzău Megye Tanácsa jelent üdítő kivételt.

Ebben a káoszban a közpénz elköltését minden minisztérium, önkormányzat, polgármester és megyeitanács-elnök másként értelmezi – ez a keszekusza helyzet abból adódhat, hogy Romániában tulajdonképpen nincs leszabályozva, hogy milyen formában lehet támogatni egy-egy profi sportegyesületet. Amíg ebben nem látnak tiszta képet a választott vezetők, addig továbbra is fenn fog állni az a furcsa helyzet, hogy miközben egy 30 ezres kisváros – mondjuk Dés – évi 2,2 millió lejt mer költeni a település focicsapatára, azalatt a tízszer nagyobb Temesvár elzárkózik attól, hogy jelentősebb összeggel finanszírozza a sportok királyát, a labdarúgást.