Itthon vagy külföldön: munkaadó-munkavállalói dilemmák

Kritikák kereszttüzében áll a tizenkét éve, 2003. március 1-jén hatályba lépett új román munkatörvénykönyv. A 2003/53-as számú törvényt már parlamenti megszavazása előtt keményen bírálták a munkaadók. Nem véletlen, hogy az elmúlt években többször is módosították – legutóbb 2015. január 25-én. A komoly vitákkal járó változtatások mégsem elégítenek ki minden igényt: egy-egy módosításnak vagy a munkaadó, vagy a munkavállaló a nyertese.

Az elmúlt évek módosításainak forgatókönyvéről, arról, hogy mennyire alkalmazott-barát a munkatörvénykönyv, és az Európai Unióban legmagasabb romániai munkaügyi járulékok negatív hatásairól Újvári Ildikó kolozsvári újságíróval, a munkajog területén jártas jogásszal beszélgettünk.

„A munkatörvénykönyvhöz fűződő bármely módosítást, kiegészítést a kormány, a szakszervezetek és a munkáltatók szövetségének képviselőiből álló bizottság úgynevezett társadalmi párbeszéd útján hoz meg. Ennek az a célja, hogy az adott folyamatban e hármas testület, illetve képviselet közös megegyezésre jusson, azaz egyeztessék a sokszor szemben álló igényeket és elvárásokat.” Újvári Ildikó szerint az országos párbeszéd jelentősen tompította a munkatörvénykönyvvel szemben időről időre fellángoló elégedetlenségeket. Másként nehezen képzelhető el egyféle konszenzusos megoldás, hiszen ami megfelel vagy jó a munkavállalónak, nem biztos, hogy kedvére való vagy előnyös a munkaadónak. Továbbá az is kétséges, hogy a kormány kivitelezheti-e a szerteágazó igényeket, vagy sem? Ez a hármas megállapodás szokta meghatározni az országos bruttó minimálbér szintjét, de a munkajoggal, munkaerőpiaccal kapcsolatos kérdésekben, vagy ezzel összefüggő jogszabályokban is rendszerint így hozzák meg a döntéseket. A hosszas viták így is pattanásig feszült légkört teremtenek a munkatörvénykönyv módosításai előtt, hiszen a szemben álló két fél – a munkavállaló és munkáltató – érdeke nem azonos, legtöbbször az érdekellentétek hangsúlyosak.

A teljes írás az Erdélyi Napló május 7-én megjelenő 18. lapszámában olvasható.