Összehasonlításképpen: Debrecennek mindenestől nagyjából ennyi lakosa volt akkoriban.

korábban írtuk

Mit kerestek a magyarok Bukarestben? Egy jobb életet

Hányan voltak magyar nemzetiségűek és miből éltek, egyáltalán hogyan kerültek Bukarestbe? Többek között ezekre a kérdésekre próbál választ adni az a kiállítás, amely rendhagyó módon nem Bukarestben, hanem Csíkszeredában nyílt meg kedden délután.

Nyilván, a trianoni döntés is adott egy löketet a félig-meddig földönfutóvá vált székelység számára a Regát felé irányuló, hol ideiglenes, hol végleges elvándorlásra, de nem valószínű, hogy egy-két évtized alatt kétszereződött volna meg az ott élők száma.

Hamar „megjelentek itt a magyar építőmesterek, székely ácsok, kőművesek. Itt haladt át a szekérút Brassóból Konstantinápoly felé, a brassói szász kereskedők áruit barcasági csángó–magyar fuvarosok szállították; elképzelhető, hogy csekély számban, de Bukarestben »lemaradtak« közülük, szerencsét próbáltak az új városban” – morfondírozott egykoron Beke György, aki sok időt szentelt bukaresti magyarok múltjának kutatására.

A Călugăreni melletti, 1595-ös győztes csatába menetelő székely hadak áthaladtak rajta, és ebből az időből származik az első „riport” is a majdani fővárosról Pellédi Péter, Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem aludvarmestere tollából.

A ferencesek 1629-es megtelepedése után épített fatemplom 1659-ben félig-meddig leégett, 1670-ben pedig teljesen megsemmisült; 1720 és 1740 között sikerült újat felhúzni a helyébe.

1690-ben Thököli Imre két kuruc kapitánya, Mátkás és Dezsei (Makray és Decsey?) megvásárolták a hajdani mogoșoaiai híd, a mai Calea Victoriei közelében levő, Fântâna Boului (ökörkút) nevű helyet, ahol evangélikus imaházat építettek, ami jelentős protestáns közösséget feltételez. A kálvinista egyházközséget jóval később, 1815-ben alapította meg a szőkefalvi származású Sükei Imre, aki ugyancsak az Ökörkút nevű helyen építtetett fatemplomot 1819 és 1826 között, alapított iskolát – ez idő tájt nyitotta meg Gheorghe Lazăr román iskolamester is az első román tannyelvű bukaresti iskoláját.

A Berceni negyed eredete

Ha már a kurucoknál tartunk, ide kívánkozik egy fontos epizód. Seregeinek fegyverletétele után II. Rákóczi Ferenc előbb Lengyelországban, majd Franciaországban keresett segítséget a felszabadító harc folytatásához, de XIV. Lajos udvarában előbb hitegették, a Napkirály halála után az ötéves XV. Lajos mellé kinevezett régensherceg, orleans-i Fülöp pedig még csak találkozni sem kívánt a kuruc fejedelemmel, aki így kénytelen volt elfogadni a török szultán meghívását, és Törökországban húzta meg magát.

1719-ben Bercsényi László azt a megbízást kapta, hogy a román fejedelemségekben és a más, török megszállta területeken élő, menekült kurucok közül toborozzon katonákat a francia huszárságnak. Árvay Árpád kutatásai révén tudjuk, hogy eredményesen teljesítette feladatát, és mintegy 300 főnyi csapatot verbuválva, Havasalföldön keresztül megindult Franciaország felé. A havasalföldi vajda azonban attól tartott, hogy a keleti és déli részekről a kolerát behurcolják a fővárosba, ezért a maroknyi sereg kénytelen volt Bukarest előtt letáborozni. Mivel a karantén előreláthatóan több hónapra szólt, Bercsényi kerülő úton visszatért Párizsba.

És hogy a végére mindennek székely vonatkozása is legyen: az eredetileg a Veszprém megye területén fekvő Bercheny településhez köthető Bercsényi család Imre nevű őse Báthory Kristóf erdélyi fejedelem kegyeltjeként 1577-ben adományt nyert a marosszéki Székes és Kendő (Zekes et Kendeo) községekre; ettől kezdve használták a Bercsényiek a székesi előnevet. A romai katolikus vallású Imre kápolnát is építtetett Székesen, sőt a mikházi ferences kolostor építéséhez is hozzájárult. 1601-ben hunyt el, a mikházi ferences szerzetesek sírboltjában van eltemetve.