Rávenni az uniót a kisebbségvédelemre

Mihail Formuzal szíves felhasználásra ajánlotta a gagauz kisebbségvédelmi és autonómia-modellt, amely 1994-től működik Moldovai Köztársaságban. Ahogy a baskán, azaz a kormányzó fogalmazott, „a moldáv és a gagauz nép bölcsességének köszönhetően” így lehetett megoldani ezt a problémát békésen, minden érintett fél megelégedésére: a gagauz autonómiában három nyelvet használnak minden szinten, van saját parlamentjük, az adójuk teljesen, azaz száz százalékban helyben marad, közvetlenül megválasztott kormányzójuk hivatalból tagja Moldova kormányának – nem csoda, hogy nem nagyon örültek Traian Băsescu román államelnök minapi kijelentésének, amely Moldova és Románia egyesülésének lehetőségét latolgatta. A gagauzok érdeke egy erős, független Moldova, mondta Formuzal, bizonyítva, hogy egy kisebbség tagjaként is lehet lojális államához az ember, ha otthon érzi magát benne.

Ez az a problematika, amelyet az Európai Unió viszont tagországi hatáskörbe rendelt, s megoldásába nem hajlandó beavatkozni – az unió tagországai közül viszont sokban egységállami hagyományok vannak, amelyek elnyomják a kisebbségeket, felszámolnák a területükön található sokszínűséget, mutatott rá Bernat Joan i Mari volt katalán miniszter, az Európai Szabad Szövetség (EFA) tagja. Márpedig ez éppen ellentétes a sokszínűséget, a pluralizmust kiemelt értékként kezelő európai hagyományokkal, és hátráltatja az igazi, sokszínűségen alapuló európai egység megvalósulását. A probléma uniós intézményesítésének hiánya már olyan helyeken is gondokat jelent, amelyekről ezt nehezen tudnánk elképzelni: az Aland-szigeteki Elisabeth Neuclér arról számolt be, hogy veszélyeztetve érzik a svéd nyelv finnországi státusát, részben az országbéli szélsőjobb politikai erők térnyerése, részben a gazdasági válság miatt. Az alig több mint egy évvel ezelőtt bevezetett Európai Polgári Kezdeményezés intézménye megfelelő módon felhasználva előrelépést jelenthet a kérdésben. Arról, hogy mit is jelent ez az intézmény, Balogh György, Magyarország állandó brüsszeli képviseletének tanácsosa, korábbi csíkszeredai konzul világosította fel a péntek délutáni, szélviharok és záporok tarkította előadás résztvevőit: ha egy adott kérdésben hét országból egymillió aláírást összegyűjtenek, rávehetik az Európai Bizottságot, hogy abban a témában a Lisszaboni Szerződés feltételei alapján jogalkotási javaslatot tegyen.

Áprilisban múlt egy éve, hogy az első kezdeményezéseket iktatni lehetett, az eddigi történteket összegezve Balogh elmondta: 14 kezdeményezést iktattak áprilisig, egyelőre még egyik esetben sem zárult le annak vizsgálata, hogy az EB napirendjére tűzi-e a kérdést, öt kezdeményezést visszavontak, nyolcat a bizottság elutasított. Általában civil jellegű kezdeményezésekről van szó, mint például a szabad vízhasználatról vagy a magzati kísérletek ellenzéséről. Az erdélyi gyökerűek ezekkel ellentétben politikai jellegű kezdeményezések, s mint ilyenek, egy kemény politikai porondon lesznek megítélve, fogalmazott Márky Zoltán, az Országgyűlés Külügyi Igazgatóságának főosztályvezetője.

Csáky Pál, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának elnökségi tagja Budapestre üzent Tusványosról: nehezményezte, hogy a magyar fővárosból hagyták a külhoni magyarokat, hogy „valamit kiizzadjanak magukból”, amit majd támogathatnak, szerinte Európában korábban az ilyen kérdések mögé mindig az elejétől keményen beálltak az anyaországok.

A Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését Izsák Balázs elnök ismertette: ők az EU regionális kohéziós politikában szeretnének egy olyan változást elérni, hogy kapjanak kiemelt státust azok a régiók is, amelyek különleges nyelvi, etnikai, kulturális sajátosságokkal rendelkeznek.

„Jogos az elvárásuk a nemzeti és regionális közösségeknek, hogy az Európai Unió ne legyen passzív az igényei iránt, nem hagyhatja cserben azokat, akik egy rosszindulatú nemzetpolitika áldozatai” – állapította meg Szilágyi Zsolt. Az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke szerint az EU egy értékalapú közösségből egyre inkább egy érdekalapú közösséggé kezd válni, amelyen belül az Európai Bizottság már például a ciánalapú bányászat betiltásának kérdésében ignoranciájának is bizonyítékát nyújtotta, s ezen a helyzeten változtatni kell. Szilágyi figyelmeztetett: az egymillió aláírás összegyűjtése, a kezdeményezés esetleges napirendre kerülése után ne számítsunk arra, hogy rögtön megoldódik a probléma, mert ez csak egy folyamat kezdete lehet, viszont éppen az unió és a kontinens összes nemzeti-regionális közösségének érdekében feltétlenül szükséges, hogy a kezdeményezés sikeres legyen. „Miért kell egy olyan Európában éljünk, ahol harcolni kell azért, hogy egy ország tiszteletben tartsa a hagyományos, történelmi régióhatárokat?” – tette fel a kérdést az alelnök.

A néppárti polgári kezdeményezés az egyetlen az erdélyi magyarságot érintő három kezdeményezés közül, amelynek esetében kikérték az EB előzetes jogszolgálatának véleményét, onnan az a visszajelzés érkezett, hogy azt abban a formában valószínűleg vissza fogja utasítani a bizottság, vázolta Szilágyi, hozzátéve, hogy ez viszont egy értékes válasz, mert segít az eredményes módszer megtalálásában. Az RMDSZ az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) közreműködésével július 15-én regisztrálta a Minority Safepack Initiative (szó szerint kisebbségi biztonsági csomag kezdeményezés) néven saját európai polgári kezdeményezését, amelyben már látszólag felhasználták a korábbi néppárti kezdeményezés tapasztalatait, mutatott rá Szilágyi, aki szerint ebben az ügyben viszont nem lehetnek politikai elsőségbeli problémák, ez egy nemzeti ügy, amelyben nemzeti összefogásra van szükség. Megtudtuk, hogy augusztus derekán lehet számítani válaszra abban a kérdésben, hogy átjutnak-e a kezdeményezések a bizottság jogi szűrőjén, utána a Néppártnál is döntést fognak hozni a további stratégiáról, az RMDSZ illetékeseivel történő konzultációs felkérésükre azonban egyelőre nem érkezett válasz.