Párhuzamos történetek Ferencz S. Aporral

„Az elmúlt két évtized erdélyi művészetében azt is tapasztalhatjuk, hogy az egyre szélesedő esztétikai alapvetésű, valamint a műfaji és ízlésbeli differenciálódás mellett jól érzékelhető újdonságként olyan klasszikus alkotói erények is visszanyerik létjogosultságukat, mint a szakmai felkészültség és igényesség rendkívülisége, ami a Ferencz S. Apor műalkotásaiban a csaknem perfekcionizmusig fokozott műgondban nyilvánul meg. Emellett nála a szakmaiság erénye szerencsésen társul egy tipikusan a kortárs művészek sokaságát foglalkoztató problematika, a társadalmi lét normalitása reprezentációjának igényével” – írja róla Vécsi Nagy Zoltán. Szerinte a csíkszeredai képzőművész egyéni tárlata „egy, a sajátos színeit mindinkább elvesztő, a globális folyamatok fogságában vergődő, a fogyasztás oltárán önnönmagát is feláldozó, egy, az emlékeinkben még élénken élő, vágyainkban is még ott tanyázó, mára már csak zárványokban és hamisítottan létező »békebeli« életforma tökélyig feszítetten igényes művészi formába való konvertálása”.

Ferencz S. Apor Csíkszeredában született, Bukaresti Művészeti Egyetemen végezte tanulmányait, munkásságát számos szakmai díj és ösztöndíj ismeri el, nevét a Székelyföldi Grafikai Biennáléról is ismerheti a szentgyörgyi közönség.