Korabeli fotókat mutatnak meg

A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoport Országos Szövetség kezdeményezésére 2003 óta ünneplik meg a Magyar Fotográfia Napját. Ezen a napon készítettek ugyanis 1840-ben Magyarországon az első nyilvános rendezvényen fotográfiát (dagerrotípiát). A Magyar Tudós Társaság 1840. augusztus 29-én tartotta 11. nagygyűlését, ahol Vállas Antal bemutatta, hogy lehet fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek. A korabeli leírások szerint a Dunáról és a királyi várról készített két képet. „Vállas Antal rt. a nemz. casino` Duna felé fekvő teremeiben egybegyűlt társaságnak két, olajozás és égetés nélkül általa készült Daguerre-féle fényképet mutatott elő; `s az academia` költségein és számára bécsi opticus Plössl által készített daguerréotyppel a` Dunát és kir. várat vette fel, Daguerre` eljárásában ibolyó helyett ibolyófestvényt használván; azonban a` levegőnek csekély átlátszósága miatt az így előállított képen csak a` pesti part mutatkozott teljes fényében. Növekedvén a` ború, s így szerencsésebb próbához nem lehetvén reménység, a` tagok innen az academiai terembe mentek által a` folyó dolgok` folytatására, mellyeknek nagy száma miatt a` kisérlet e` gyülés` folyamata alatt többé nem ismételtethetett” – áll a Magyar Tudós Társaság Évkönyveinek ötödik kötetében.  

A csíkszeredai kiállítás anyagát eredeti fotográfiák képezik olyan formában, ahogy a gyűjtő rájuk akadt. „A közel ötven fotó között nagyon ritka, 1860-as évekbeli csángó fotográfiák, ismert történelmi személyiségek fotói is láthatóak lesznek. Három, eddig ismeretlen, Orbán Balázst ábrázoló fotográfia, Teleki Sámuel, Újfalvi Sándor vadász, az erdélyi vadászirodalom megalapítója” – sorolta Molnár Attila, az egyesület elnöke.

Elmondta, a sok különlegesség között látható lesz annak a báró Nopcsa Lászlónak (1794–1884) a fotográfiája is, akinek nevéhez legendás történetek kapcsolódtak, ő volt Jókai Mór Fatia Negra nevű rablóvezér hősének mintája a Szegény gazdagok című regényben. Réthy Lajos a Déván megjelentetett Hunyadvármegyei Almanach 1911-ben személyes emlékek alapján érdekes leírást közöl a már idős, 70-es éveit taposó Nopcsa Lászlóról: „Termete a közepesnél jóval magasabb, széles, csontos, arányos, minden elhízás nélkül. Arca szabályos, erőteljes nagy vonásokkal. Fején mindenkor kürtőkalap. Öltözete fekete szalonruha. Kezében vastag nádszínű bot, melynek súlya bizonyossá tette, hogy vasból van. A nyakát kemény, magas gallér tartotta mereven. A gyérülő haj és a tömött bajusz koromfekete, de egy-egy lázadó szál elárulta, hogy a természettől hófehérnek kellene lennie. Nem csoda, ha fiatalabb korában kedvelték a nők!\"