Beder Tibor, a próféta...

Beder Tibor és Sarány István

Sarány István egy közismert bibliai idézettel indította Beder Tibor méltatását: „Egy próféta sem kedves az Ő hazájában (Lk. 4,24) – ezt a bibliai igazságot kívánta, kívánja megcáfolni Beder Tibor egész munkásságával” – fűzte hozzá. Sarány István több érvvel is alátámasztotta állítását: próféta volt akkor is, amikor 1979-ben elindította a Jöjjön velünk mozgalmat, melybe több mint tízezren csatlakoztak fennállása során. Ennek a munkának az eredménye a Hegyen-völgyön útikalauz.

Próféta volt akkor is, amikor gyalogosan vágott neki a törökországi Magyarfalunak, Madzsarköynek. Zágonból indulva, 2600 kilométert gyalogolt, áthaladva 260 falun és 46 városon. Törökországi útja nyomán született meg a Gyalogosan Törökországban és A bujdosók nyomában című kötete.

Próféta volt Beder Tibor, amikor a rendszerváltás utáni időben főtanfelügyelőként dolgozott az intézményépítésben: magyar iskolákat alakítottak újra, újak jöttek létre, és nagyjaink nevére keresztelték. Ennek az időszaknak a tapasztalatait ötvözi A Szék és a Gondolatok a jövő iskolájáról című könyvében.

„Magyarnak lenni jó!” – hangsúlyozta Beder Tibor

„Próféta volt nyugdíjasként is, mikor a hivatali teendők alul felszabadult erőit is két nagy ügynek szentelte: a magyar szórványok felkutatásának a Julianus Alapítvány révén, valamint a székely-magyar identitás védelmének és a székely-török kapcsolatok ápolásának a Magyarok Székelyföldi Társasága által” – hangzott el.

A próféta szól belőle akkor is, mikor múltunkat kutatva a mára is ható, a jövőt meghatározó következtetéseket von le. A Megidézett múlt a szerző örmény gyökereit kutatja, míg az Apadó fájdalom című kötetében azt mutatja be, hogyan szorult vissza az elmúlt évszázadban, évtizedekben a magyarság, miként változtak az etnikai összetételek.

A szerző most megjelent Az utolsó csata kötetével kapcsolatosan Sarány így fogalmazott: „Prófécia Beder Tibor jelenlegi kötete is, amelyben a tennivalókat – tennivalóinkat – fogalmazza meg. S nem vár el többet tőlünk, mint azt, hogy ki-ki tegye a maga dolgát: a családban, hivatásában, emberközti kapcsolataiban, szabadidejében egyaránt. Azaz magyarként éljen.”

A szerző dedikált

Beder Tibor szerint, ha mindenki elvégzi a maga dolgát, feladatát, tűnjön az bármilyen jelentéktelennek, a közösen elért eredmény, no meg a külön-külön végzett munka összege jelentős lesz. A szerző meggyőződéssel vallja, hogy részt kell vállalnunk saját jövőnk alakításában. A kötet előszavát Kádár Gyula történész jegyzi. „Könyvemet ajánlom mindazoknak, akik nem mulasztanak el részt venni az utolsó csatában” – fogalmazta meg ajánlását Beder Tibor. A kötet négy részre tagolódik (Cserhalom, Véreskép, Marosszentimre – a múlt három csatája, míg az utolsó fejezet a címadó Utolsó csata), ebből olvasott fel rövid részleteket Iochom Zsolt, a Sapientia Egyetem végzős hallgatója. A könyvbemutató második részében az 1982-ben lejátszott cserhalmi csatát vetítették le az érdeklődőknek, végül a szerző dedikált.