Mikulások arról, hogy miért bújnak a fehérszakállú gúnyájába

A marosvásárhelyi Korpos András színművész 13–14 éve ölti magára minden év decemberében a mikulásgúnyát. Anno nem az ő ötlete volt, egy ismerőse hozott létre egy gyerekek szórakoztatására épülő céget, s kinézte őt mint Mikulást. A szerep pedig annyira bejött a színművésznek, hogy bár a cég évek óta nem létezik, Korpos András megmaradt Mikulásnak. Ruháját még a kezdetekkor Szélyes Andrea varrta, azóta is abban jár, csak a szakáll és bajusz változik. Korpos András nem egyedül jár, hűséges társa Benő Kinga színésznő, aki manóként a fehérszakállú segédjét játssza el.

Elárulja, amikor felveszi a piros ruhát, bizony egészen átalakul. „Olyankor tényleg én vagyok a Mikulás, átlépek egy láthatatlan kapun, s teljesen más leszek: archaikusabban kezdek beszélni, más hangsúllyal, s olyan szavakat használok, amelyeket amúgy nem. Pedig nem készülök erre, ez belülről jön” – mondja nevetve Korpos András.

A színművész bevallja, bár a mikulásjárás csodálatos dolog, minden évben feltöltődik tőle, van kényelmetlen része is. „Tudnak a gyerekek kényelmetlen kérdéseket feltenni, mindig rákérdeznek arra, hogy hol vannak a rénszarvasok, miért nem a kéményen érkeztem, miért nincs hó, miért nem ráztam meg a szakállam. S erre nekem felelnem kell. Meg – főleg a nagyobbaknál az iskolában – mindig van egy-egy kétkedő is. Azoknak azt szoktam mondani, hogy a csoda bennük van, s ha megtalálják, létezik” – meséli a színművész. Kialakult már egy úgynevezett klienskör: óvodás és iskolai csoportok, amelyekben a gyerekek állandóan változnak, de a pedagógus minden évben hívja őket. De magánszemélyekhez vagy céges vacsorákra is hivatalosak, idén még egy kosárlabdacsapatot is megajándékoznak.

Török Szilárd megmondani sem tudja, mikor bújt először mikulásjelmezbe. Az biztos, hogy tinédzser volt, s már játszotta a fehérszakállút. Bár egy pár évig kimaradt, ismét kérni kezdték tőle, hogy legyen újra Mikulás. Nem is áll távol tőle a dolog, ugyanis a hétköznapokban is gyerekekkel foglalkozik: tanító a marosszentgyörgyi iskolában, így ért a gyerekek nyelvén.

„Rengeteg kérésem van idén is, a hétvégén már megkezdtem, de hétfőn félóránként más családhoz megyek. Azelőtt elbeszélgetek kicsit a szülőkkel, hogy tudjam majd, mit kell mondani a gyereknek, miért kell megdicsérni, mit kell nyomatékosítani. Mindig igazi értékeket is próbálok átadni nekik az ajándékok mellett” – mondja Török Szilárd. Hozzáteszi: szerinte ez is a jó Mikulás jellemzője, amellett persze, hogy sajátos mozdulatai, szövege van egy profi fehérszakállúnak. Nála például az is alap, hogy a tanítványainak nem játssza el az ajándékozót, hogy ne keverje össze őket egy tanító bácsi hangú Mikulás-képpel. Ő amúgy egy fehér „varázspálcával” érkezik, s a kíváncsiskodó gyerekeknek elmondja, ennek segítségével „ott terem, ahol szeretne lenni”. Ezzel meg is oldja a „rénszarvas problémát”.

Az idei mikuláshirdetések érdekessége az ipari alpinista fehérszakállú. A bátor vállalkozó Tamás Mihály, aki a hétköznapokban tényleg ipari alpinistaként dolgozik, így nem szokatlan számára, hogy egy irodaház, egy tömbház vagy egy családi ház tetejéről ereszkedjen le. „Külföldön láttam sok helyen ezt a módszert, nálunk még nem, de szeretnék hagyományt teremteni belőle. Szerintem igazi kuriózum egy olyan Mikulás, aki tényleg az ablakon kopogtat be, akkor is, ha a hetediken lakik a megajándékozandó gyermek”  – mondja Tamás Mihály.

Mosolygott a Mikulás a várban

Sok kicsi volt kíváncsi a Mosolygó Mikulásra, aki szombaton egész nap Marosvásárhelyen a várbéli Történelmi és Régészeti Múzeumban várta a gyerekeket.


A Divers Egyesület, a Marosvásárhelyi RMDSZ Nőszervezete és a Maros Megyei Múzeum közös jótékonysági vásárát és kézműves foglalkozásait negyedik alkalommal szervezték meg, és ezúttal is nagy sikernek örvendett. Főként kisgyerekes családok keresték fel a rendezvényt, ahol szebbnél szebb karácsonyi asztali díszeket fabrikáltak az Unitarcoop Alapítvány kézművesei fenyőágakból és természetes alapanyagokból. A legnagyobb és legszebb teremben pedig a vásárosok álltak ki portékáikkal, ahol egyedi karácsonyi ajándéktárgyakat szerezhettek be a szülők, míg a gyerekek a meseszőnyegen ülve hallgatták a Mikulás meséit. A legkisebbek ugyan félénken álltak a fehérszakállú bácsi elé – akit a Telefonos Szeretetszolgálat vezetője, Sajó Norbert személyesített meg –, de azért elfogadták tőle a szaloncukrot. A folyosón a Bandi Dezső Kulturális Egyesület tehetséges fafaragászai mutatták meg az érdeklődőknek a szakma fortélyait, de kezükbe is vehették a vésőt az érdeklődők. Az önkéntesek irányításával pedig almából és más anyagokból készíthettek Mikulást a gyerekek.