Lelkipásztor és „bajuszbajnok”

– Hogy jutott el egy ilyen versenyre?

– Igazából én nem akartam versenyre menni, de a Magyar Bajusztársaság elnöke mondta, hogy lesz az Európa-bajnokság október elején, s hát vegyek részt én is. Nekem 27 éve van bajuszom, arra gondoltam, minek mutogassam magamat. Az érv, amivel meggyőztek az volt, hogy miután a Világ- és Európa-bajnokságokon van magyar bajusz kategória, hát legyenek magyarok is. Héttagú magyar küldöttséggel mentünk október elején a versenyre, s eredményekkel tértünk haza. Két kategóriában indultunk bajuszosok, magyar bajuszban és természetes bajuszban. Utóbbiban német lett az Európa-bajnok, második és harmadik, illetve ötödök és hatodik magyar lett. Magyar bajuszban az első és harmadik német, második magyar lett.

– Hogyan zajlik egy ilyen verseny? Kik vesznek részt rajta és mi az, amit pontoz a zsűri?

– 170 résztvevő volt, zömében németek és osztrákok, de volt olasz, skandináv küldöttség, sőt Kaliforniából, New Yorkból is érkeztek, és egy egész stáb volt Új-Zélandról, amit nem is nagyon értek egy Európa-bajnokságon. Hogy mit pontoz a zsűri, arra én is kíváncsi voltam. Nem feltétlenül a hosszúságot, egyrészt a kiállást nézik, hogy milyen viseletben van, illik-e hozzá.

– Ön természetes bajusz kategóriában indult. Mit jelent ez?

– Természetes, vagyis mérsékletesen használunk kis viaszt naponta egyszer, hogy összeálljon az arcszőrzet. Lakkot vagy ilyesmit nem teszünk rá. Vannak azonban olyan kategóriák, ahol ezt nem lehet kihagyni, mert akkora a bajusz, hogy anélkül nem áll meg. Nemrég kicsit habsburgos volt a bajuszom, s amikor a Magyar Bajusztársaságba felvételt nyertem, szememre vetették, hogy magyar embernek habsburgos bajusza van, ami azt jelenti, hogy a pofaszakáll és a bajusz egyben volt. Most alá van borotválva, egy ujjnyi a szájszéltől lehet, onnantól növekszik a bajusz. Én nem vágom egyelőre. Nőjön.

– A bajuszhoz rengeteg kulturális és nemzethez kapcsolható hagyomány tartozik. Ön milyen meggondolásból növesztett bajuszt annak idején?

– Még a teológián valaki azt mondta: szerinte egy magyar református lelkésznek vagy szakálla, vagy bajusza kell legyen. Ezen elgondolkodtam, s elkezdtem növeszteni a bajuszomat.

– Mit jelent, hogy ha valakinek van arcszőrzete? Tekintélyt?

– Most utólag azt mondom, hogy tekintélyt. Ha megnézzük, gyakorlatilag az összes fontos történelmi személynek – Mátyást és Horthyt kivéve – volt bajusza. A magyarországi bajuszfesztiválon 2500 forint volt a nevezési díj, de nem lehetett fizetni 1000 forintossal, mert azon Mátyás király van, Mátyásnak meg nem volt bajusza. A magyarsághoz természetes módon hozzátartozik az arcszőrzet.

– Mondják is, hogy „Nincsen kocsis ostor nélkül, magyar ember bajusz nélkül!” Manapság azért ez annyira már nem igaz...

– Azért alakult ez a Magyar Bajusztársaság, azért van honlapja, hogy ezen változtassunk. Szeretnénk ismét divatot teremteni. Az arcszőrzethez régen egy egész iparág kapcsolódott, gyártottak bajuszpödrőt, bajuszkötőt, kefét hozzá. Manapság majdnem semmi nincs ezekből, én például a dédnagyapám kis keféjét használom.

– Vissza lehet hozni a divatját? Manapság, ha valaki a pofaszőrre vágyik, akkor is inkább a szakáll, kecskeszakáll mellett teszi le a voksát.

– Hát mi ezt a missziót próbáljuk meg betölteni. A két sógoromat már sikerült rávenni, hogy megnövesszék a bajuszukat.