Éjszakából éjszakába olvasással

– Először szervez a Studium Alapítvány valamit a magyar kultúra napjára. Hogy jön a magyar kultúra a Studium tevékenységéhez?

– Balási András kuratóriumi tagunk verséből kölcsönöztem azt a jelmondatunkat, hogy minket – az alapítványt – minden érdekel: „a moha, a lösz, a sás, mindaz, ami változás, s mégis megmaradás”. Ennek apropóján is mondhatom, hogy a magyar kultúra napja teljesen beletalál az alapítvány víziójába, missziójába, s most, amikor a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen nem tudunk érvényt szerezni a törvénynek, hogy magyarul, magyar nyelven lehessen tanulni orvoslást, akkor ennek még nyomatékosabban kell hangsúlyt adnunk. A magyar kultúra napjának megünneplése és a magyar nyelv – mint a kultúra része – fontos kérdés az egész Kárpát-medencében.

A Studium amúgy más kérdésekben is foglalkozik a magyar kultúrával. Amikor tanárainkkal létrehoztuk, akkor a Tanári Lakások Szakkollégium felépítése, a Studium Orvosi Szakkönyvtár létrehozása mellett a Semmelweis Egyetem kiadójának példájára hozzunk létre egy olyan szakkönyvkiadót, amely főleg orvosi, betegismertető könyveket ad ki. Az volt a célunk, hogy magyar nyelven minden betegséggel kapcsolatos információt megkapjon az orvos, az egyetemista és a beteg is. Azóta más jellegű kiadványokkal is próbálkoztunk, de hangsúlyt fektetünk ma is a magyar nyelviségre. Például egyik munkatársunk jóvoltából magyar–cigány–román orvosi mikroszótárt adtunk ki. A Studium programjain belül igyekszünk a többnyelvűséget megnyilvánítani, támogatjuk a gyógyszerleírásokat románról magyarra fordító önkénteseink munkáját, hogy a betegeknek rendelkezésére állhasson az is.

– Felolvasó maratonról eddig leginkább Wass Albert kapcsán hallottunk, most marosvásárhelyi szerzők kerülnek terítékre…

– Különleges ötlettel készülünk igen, a Studium könyvtárban 24 órás felolvasó maraton lesz, ahol kizárólag marosvásárhelyi szerző műveiből lehet felolvasni majd. Igazából ezzel bizonyítjuk, hogy a marosvásárhelyi magyarok képesek éjt nappá téve kiállni az érdekeik mellett, a kultúrájuk mellett, nyelvi szokásaik mellett. Ezt, ha kell, csendesebb eszközzel, egymást váltva tudjuk bebizonyítani. Fontos kérdés, hogy Marosvásárhelyen van is mit megmutatni, van múltja és jelene is a marosvásárhelyi irodalomnak. Én például Sütőt is szeretem, Székely Jánost is szeretem, Kósa Andrást is szeretem, sőt Markó Béla írásait is szeretem. Ugyanolyan fontos a régi, mint a kortárs. Nem beszélve arról, hogy van egy szjnvonalas Látó szépirodalmi folyóiratunk és ennek jó néhány marosvásárhelyi írója, költője.

– Első alkalommal szervezik, mégis sok emberre számítanak?

– Biztos vagyok, hogy versek, mesék és próza mellett lesznek kávé melletti beszélgetések, jövőépítő lelkesedés. Remélhetőleg írók lesznek jelen, akik saját műveikből olvasnak, színészek, akiket öröm lesz majd hallgatni, és jó néhány könyvbarát marosvásárhelyire számítunk majd az egzotikus órákban is. Jöhet bárki felolvasni vagy meghallgatni, akár éjjel háromkor is, a rendezvény ugyanis szombaton éjfélkor veszi kezdetét és vasárnap éjfélig tart. Fontos időpont 1823, és január 22-e is; 189 évvel ezelőtt nagy dolgot alakítottak elődeink. Költő és himnusz is született. Azt hiszem, hogy nagyon kevés olyan nép van, akinek ilyen régóta ugyanaz a himnusza. Olyan, amely belülről lelkesedést fakaszt, amely nem mások ellen való iromány, hanem egy fohász. Fohász azért, hogy a múltunkat figyelembe véve a jövőnk egy picit jobb lehessen.