Békesség e háznak, és a benne lakóinak!

A házszentelés, a házáldás (latinul: benedictio domorum) alkalmával a pap meghinti szenteltvízzel a házakat. Az ajtó szemöldökfájára (szentelt) krétával fölírja az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 10. Más értelmezés szerint e három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat (\'Krisztus áldja meg e házat\').

Hagyomány szerint csengettyűsök a házszentelés előfutárai, akik jelzik a ház lakóinak a pap érkezését, illetve a papnak, hogy befogadják vagy nem a Szentkeresztet. Csengettyűszó, és a kántor éneke jelzi az Úr Jézus közeledtét. Ministráns gyermekek, azaz vidimuszok kíséretében, a pap kereszttel kezében köszönti a ház lakóit „Békesség e háznak, és a benne lakóinak!”. Az asztalon égő gyertya Krisztus világosságát, illetve a ház népének hitét jelképezi. A vidimusz elnevezés az evangéliumi versből ered: vidimus enim stellam eius in Oriente (Máté 2, 2). Magyarul: láttuk az ő csillagát napkeleten. Székelyföld több településén térdelve fogadják a papot, illetve a keresztet, amelyet a szertartás végén mindenki megcsókol. Ma is élő hagyomány, hogy a szertartás után a papot égő gyertyával kísérik ki.

Nem is olyan régen a házszentelés alkalmával történt a koledálás; vagyis adománygyűjtés. Ez a szokás falun még ma is él. Sok helyen ekkor gyűjtik be a kepét, az egyházi adót és a termékadományokat, mely tájegységenként változó (gabona, tojás stb.).

A házszentelés nem egyszerű népszokás, hanem keresztény hitünkről való tanúságtétel. Áldás forrása, hétköznapjaink, állandó életterünk megszentelése. Ne hagyjuk kiveszni, maradjon a szokás, fogadjuk szeretettel a a Szentkeresztet, a házszentelést végző papot.

Mellékelt felvételünk Csíkszentkirályon készült.