
A természetben találta meg a szabadságot a legelnyomóbb időkben is
Fotó: Gábos Albin
Nyolcvanöt évet töltött tegnap, életműve teljes, kerek – mondhatni, de mindig tud meglepetést okozni. Mert valahol az volt a Verhovina madarai tíz évvel ezelőtt és a tavalyelőtt megjelent Sehol is. Bodor Ádám írói világa klasszikussá nemesedett az évtizedek alatt, egyszerűen úgy jó, ahogy van, egy vessző sem hiányzik sehonnan. Számvetés egy „rajongótól”, akinek hozzátartozik az életéhez.
2021. február 23., 18:122021. február 23., 18:12
2021. február 23., 18:262021. február 23., 18:26
„Évekkel korábban, egy szemléje során a selymesen gőzölgő vízfelszín alatt megpillantott egy elhullott, és tisztára kék vadmalacot, amely nemcsak hogy épen megmaradt a maga testi valójában, hanem a búzavirág valamennyi árnyalatában tündökölt, ahogy a vízben lebegő ásványok az oldatból kicsapódva színes kristálybevonatban lerakódtak a sörtéjére” – igen, ez egy Bodor Ádám-mondat a 2011-ben megjelent Verhovina madarai című novellafűzérből, amely – amennyiben regényként kezeljük – lezárja a Sinistra körzettel és Az érsek látogatásával közösen alkotott trilógiát. Már ha egyáltalán nevezhetjük trilógiának e három kötetet, mert Bodor Ádám világa annyira különleges és egyedi, hogy – ha még ötven, száz év múlva is olvasnak az emberek, és nem pusztul ki az írásbeliség, nem töröl el mindent a föld színéről az analfabéták agresszivitása – egyetemeken irodalomtörténészek vitatkoznak róla, mint ahogy azt ma is teszik.
Mint egyszer egy író-olvasó találkozón el is mondta, igazán boldog pillanatai akkor voltak a régi rendszerben (ne feledjük, hogy az ötvenes évek elején, tizenévesként börtönbe került kommunista-ellenes röplapok terjesztéséért), amikor ki tudott lépni abból a világból, elmehetett az általa annyira szeretett hegyekbe: „Az kellett, hogy az ember kiszakadjon onnan, például a hegyekbe, egy ottani ház szobájába. Mert a legsötétebb elnyomásban is tudja az ember szabadnak érezni magát, ha nem fogadja el a környezete elvárásait.”
Az írói pálya is érezhetően innen indult el, az egyszerű, hegyi emberek életéből, ugyanis az első karcolatai, novellái ezeken a helyszíneken játszódnak, az évtizedek alatt pedig valóságos Bodor-univerzummá nőtték ki magukat ezek a történetek, könyvek, szövegek. Hol is kezdjen az ember Bodor Ádámot olvasni? Elmondom a saját példámat.
Egy csíkszeredai iskolai találkozón (2016)
A kilencvenes évek közepén az újságíró-iskola padjaiból ittam Bernáth László összes szavát és mondatát – nemcsak újságírásról, hanem irodalomról is igen sokat beszélt, illetve az irodalommal asszociált bizonyos publicisztikai műfajokat. Ekkor került szóba Bodor Ádám, illetve a Sinistra körzet című regény, Bernáth előadás közben kijelentette, hogy az utóbbi tíz év legfontosabb magyar regényének ő a Sinistrát tartja. Több se kellett, meg sem álltam a nagyváradi Kanonok-sor könyvtáráig (akkoriban ebből a szempontból a könyvtárak sokkal „megbízhatóbbak” voltak a könyvesboltoknál), ahol a Sinistra ugyan nem volt meg, de találtam egy novella-válogatást (Vissza a fülesbagolyhoz, Jelenkor Könyvkiadó, 1992), ami egyfajta keresztmetszete (popszakmailag: „best of”) volt Bodor Ádám novellisztikájának. Mit mondjak, aznap nem mentem kocsmába, úgy elkapott... Mint ahogy a később beszerzett Sinistra körzet is – és gyakorlatilag az összes műve. Ezt követően minden korábban és utólag megjelent Bodor-írást elolvastam, illetve a műveiből készült filmeket is megnéztem. Természetesen vannak más kedvenceim is, de Bodor Ádám kivétel a kivételezettek között, kicsit olyan, mint az alternatív zene a mainstreamben.

Az olvasás egy intim dolog, a határvidék mindig izgalmasabb, mint egy ország belseje, és a szabadság érzete ritka pillanat – véli Bodor Ádám, akivel Csíkszeredában volt alkalmunk beszélgetni.
Bodor Ádám világa képzeletbeli, de mégis valóságosnak tűnik, írásai helyszínét is be lehet azonosítani, valahol Máramaros, illetve a román-ukrán határvidék erdős része az, ahol a novellák, illetve mindhárom regénye (Sinistra körzet, Az érsek látogatása, Verhovina madarai) játszódik. Szerintem ha az olvasó ember ha rákap az ízére, ha megkapja a „Bodor-fertőzést”, akkor az egy életre fog szólni. Az olvasó egy életre beköltözik lélekben Verhovinára, Jablonska Poljanára vagy Bogdanski Dolinára, furcsa emberek, hangulatok, színek, ételek, szagok közé. No meg ott vannak az állatok, amelyek valójában nem léteznek, az író fantáziavilága alkotja meg őket, akárcsak a személy- és helyneveket – ezekből valóságos lexikont lehetne összeállítani. Az is tény, hogy egyik hosszabb lélegzetű műve se nevezhető könnyű olvasmánynak: gyakorlott olvasóként javaslom, hogy ha az ember bele akar melegedni a három regény valamelyikébe, előtte olvasson el néhány rövidebb novellát a Bodor-univerzumból, amolyan „felvezetőnek”. Ha pedig magával az emberrel akar megismerkedni, akkor A börtön szaga című kötetet (ez tulajdonképpen egy Balla Zsófia által készített óriás-interjú az íróval) ajánlanám.
A szerző dedikáltat Bodor Ádámmal 2015-ben, a székelyudvarhelyi G. Caféban
Fotó: Szabó Károly / archív
Ami a Bodor Ádám műveiből készült filmeket illeti, van ezekből több is, de őszintén bevallom, néhány kisebb kivételtől eltekintve egyáltalán nem tartom jónak ezeket az alkotásokat. Valahogy egy filmesnek sem sikerült igazán elkapni azt a hangulatot, ami a sorok között van. És a filmek között van olyan is, amelyet egyenesen rémesnek neveznék. Bodor Ádám erről egyszer ezt mondta egy interjúban: „Az írónak egy elvárása lehet a filmmel szemben. Az, hogy művészileg ne legyen sokkal rosszabb, mint az alapjául szolgáló írás. Annak az írónak, aki ezzel nincs tisztában, illetve ezt nem hajlandó tudomásul venni, ez az együttműködés csalódást fog okozni. Egyébként nagyon ritka a jó műből a jó adaptáció, mert egy történetet le lehet kopírozni egyszerűen a film eszközeivel a filmszalagra, illetve a vetítővászonra, ami tulajdonképpen újat nem hoz. Újat akkor hoz és művészileg akkor érdemes üzletet kötni, amikor a filmrendezőt megihleti a történet, és lehet, hogy valami egészen mást, de igen értékes dolgot hoz létre.”
A kolozsvári Interferenciák rendezvényen, 2018-ban
Fotó: Biró István
Értékes dolgot nagyon sokat létrehozott Bodor Ádám. Sajátos életszemléletéről árulkodnak a következő sorok is, szintén egy régebbi, évekkel ezelőtt készült interjúból: „Az egész életet általában a humorral lehet túlélni. Ezek egyébként nálam elég spontán jelentkeznek, mivel én egyszerre látom eléggé tragikusan és humorosan a világ képét, pontosabban a helyzeteknek a megélését. A valóságban a humortalan ember kétségtelenül borzasztó sokat szenvedhet. Saját tapasztalatból tudom, hogy életem legnehezebb óráin vagy évein mindig a humor segített át.”
Sajátos világ a Bodor Ádámé
Nekem abban a szerencsében is részem lehetett, hogy az utóbbi években több alkalommal is részt vehettem Székelyudvarhelyen a Murányi Sándor Olivér által szervezett Bodor Ádám-közönségtalálkozókon – összesen nyolc ilyen volt, tavaly márciusra is meg volt hirdetve az újabb, de a járvány közbeszólt. A legelső előtt, 2013. március 28-án délután interjút készíthettem az íróval, este részt vettem a közönségtalálkozón, ahol megismertem azt a lányt, aki lassan öt éve a feleségem. Ahogy mondani szokták, a házasság egy életre szól, hozzátartozik, mint mondjuk kapca a gumicsizmához vagy mélység a gödörhöz, hó a télhez. De az már nem közhely, hogy Bodor Ádám is hozzátartozik.
Isten éltesse! És tartsa meg!
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!