Bodor Ádám: a határvidék mindig izgalmasabb

– Úgy tartják Önről, hogy nem szeret nyilvános szerepléseket vállalni, felolvasóestekre járni, Ön is nyilatkozta, hogy nem szívesen látogat irodalmi rendezvényeket. Miért érzi mégis fontosnak, hogy évente eljöjjön erre a székelyföldi beszélgetéssorozatra?

– Meghívásoknak, ha nem ütköznek más eseménnyel, mindig eleget teszek, amennyiben éppen a munkásságom van terítéken. Felolvasásokra viszont nem járok, korábban sem látogattam ilyen természetű irodalmi rendezvényeket. Az olvasás, a szöveggel való találkozás meghitt pillanat, ilyenkor legjobb az olvasmányunkkal kettesben maradni. 

– Murányi Sándor Olivér azt mondta a beszélgetéssorozat csíkszeredai helyszínén, hogy sokak szerint Ön a legnagyobb magyar író jelenleg. Mitől lesz valakiből nagy író?

– Kicsit túlzott, azt hiszem, mert ilyen nincs. Minden író külön egyéniség. Nem lehet őket összevetni. Mondtam is neki, hogy mellőzzük az ilyen hangzatos kijelentéseket és minősítéseket, egyrészt mert sérthet másokat, másrészt pedig nincs igazságtartalma. Az egyéniségtől lesz valaki jó író, attól, hogy egy olyan szögből tekinti a próza anyagát, ami megkülönbözteti másoktól.

– Milyen hatások nyomán született meg írásai nagyon sajátos atmoszférája?

– Újra csak azt mondhatom, hogy ez szemlélet kérdése. Attól függ, hogy az ember mit tekint fontosnak a szűkebb vagy tágabb környezetében.

– Történetei gyakran játszódnak határvidékeken…

– A határvidék mindig izgalmasabb, mint egy ország belseje, ott történnek az érintkezések, a kisülések, könnyebb egy írónak is, ha érzéke van rá, a történeteit egy határhoz közeli területre helyezni.

– Miért izgatja jobban az írásaiban a véletlen, mint a sorsszerűség?

– Az egész életünk esetlegességek halmaza, úgyhogy ez az írásban is elkerülhetetlenül így van.

– Áprilisban jelenik meg a Sehol című kötete, amely hét novellát tartalmaz. Annyit elárult róla, hogy kissé elüt az eddigiektől. És hogy nem kötetnek készült, nem is állt szándékában rövidprózát írni.

– Időtöltésből és megszokásból írtam ezeket, miközben egyéb terveim voltak, és amikor összegyűlt ez az anyag, úgy gondoltam, kiadom.

– Úgy fogalmazott, hogy nagyon kegyetlen könyv lett, a szerkesztője szerint pedig alig van humor benne. A humor hogyan kerül az írásokba?

– Ha az embernek van egy bizonyos fokú humorérzéke, az írás során óhatatlanul kivetül a szövegeire.