
A BBC sorozata 1984–1992 között futott
Fotó: Forrás: BBC
Halló, halló! – sokak számára csenghet ismerősen az 1984-től 1992-ig futott brit szituációs komédia címe. Újranézve egészen felüdülő, merőben más élményt nyújtott napjaink sorozatihoz képest. Visszatekintő.
2021. március 12., 20:182021. március 12., 20:18
2021. március 12., 20:222021. március 12., 20:22
A napjaink sorozatai által nyújtott túlkínálatban hajlamos elveszni az ember, egy-egy jobban sikerült darab után gyakran nem kap olyan szériát, ami unalmas perceiben lekötné. Manapság hajlamosak vagyunk elveszni a streaming-szolgáltatók óriási kínálatában, a Netflixet böngészve gyakran érzem azt, hogy valahogy a mennyiség a minőség rovására ment. Ilyenkor jött az ötlet, hogy üljek fel a nosztalgiavasútra, és vegyek elő egy olyan sorozatot, amelynek néhány részét még gyerekkoromban csíphettem el a televízióban.
Az első néhány rész megnézése után pedig meglepetten állapítottam meg:
A nyolcvanöt epizódot megélt sorozat 1984-től 1992-ig futott a BBC tévécsatornán, főszereplője René Artois, egy francia vendéglő tulajdonosa, aki a második világháború idején próbált ügyeskedni az országot megszálló németek és a francia ellenállás szolgálata között.
Tulajdonképpen ebből az alapkonfliktusból bontakozik ki a történet, ahol számos sztereotipizált karaktert ismerhetünk meg. A sorozat magyar szinkront is kapott, lehet sokunknak ismerős az a mondat, hogy „Jól figyeljenek, mert csak egyszer mondom el!”, a „Jó reggelit!” vagy épp René anyósához intézett „kedves” szavak, a „Szűnjön meg!”. De hasonlóan vicces a sokszor már az unalomig ismételt a „Bukott Madonna a nagy didikkel” festmény emlegetése is, amely eladása több szereplőnek is a háború utáni jólét jelképe.
A francia kisvárosban játszódó történet szinte minden eseménye a helyei kocsmáros, René köré szerveződött, akit számos megpróbáltatás ért.
De olyan abszurd helyzetek is mindennaposnak számítottak a sorozatban, hogy hogyan érje el az angolokat azon a rádióvevőn keresztül, amelyet az anyósa ágya alá installáltak.
Noha brit sorozatról van szó, a Halló, halló!-ban nem találjuk meg a tipikus angol humor jegyeit, a széria leginkább a ma is divatos sitcom-ok – Így jártam anyátokkal, Modern család, Agymenők – humorához lenne hasonlítható, a szituációs poénok mellett a cselekményszálak haladnak egy bizonyos végkifejlet felé, a karakterek pedig a való életből is ismert sztereotípiák mintaképei. Akkoriban egészen újfajtának számító megoldásokkal is találkozhattunk, például amikor számos epizód kezdődött úgy, hogy René a kamerába beszélt, a nézőkkel ismertette, hogy épp mi is történik. Ismerős ez valahonnan? Igen, rád gondolok, Deadpool vagy épp a Wall Street farkasa vagy a Kártyavár. A közel kilencven epizódot megélt széria végig le tudott kötni, és felüdülés volt a ma megszokott sorozatokhoz képest.
Fotó: Forrás: BBC
De miért is? Leginkább nosztalgiából. Újra felfedeztem, hogy milyen is volt, amikor nem csak egy kattintásnyira voltak az általam kedvelt sorozatok, hanem szerencsés voltam, ha a tévében elcsíptem belőlük egy-egy részt. Másrészt, mert ez a fajta humor és könnyedség, ami a szériát jellemezte, mára már alig érhető nyomon. Talán a Bud Spencer–Terence Hill-féle filmek operáltak hasonlóan kellemes, bugyuta humorral, ami az egyszerűsége ellenére mindig le tud kötni. Biztos vagyok benne, hogy a sorozat hallatán sokaknak lesznek kellemes emlékeik, és akár szívesen újranéznék, ha csak néhány rész erejéig is.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!