
Valahol a nagyvilágban. Antalfi József a „munkahelye” előtt
Fotó: Antalfi József magánarchívuma
Többnyire autodidakta módon tanult meg zongorázni, és két év alatt öt alkalommal zenélt több hónapig egy német óceánjárón. Ma már hivatásos zenész, de volt már újságíró, ételkihordó, áruszállító és rendezvényszervező is. A Székelyhon napilap Liget életmód-kiadványában a székelyudvarhelyi Antalfi József mesél kalandos életéről.
2020. március 27., 11:492020. március 27., 11:49
Zongorázom, és nyomom a PlayStationt! – neveti el magát, amikor arra a kérdésre válaszol, hogy mit csinál most egyedül odahaza. Néhány hete Soul Clinic néven új zenekart alapítottak udvarhelyi zenészismerőseivel, de a március végére tervezett bemutatkozó koncert a bevezetett intézkedések miatt elmarad.
A zenekar legutóbbi felállása
Fotó: Antalfi József magánarchívuma
Mint kiderül, a zongorázás szülői indíttatás volt, a gyerek Jóskát már óvodás korában zongorázni taníttatták a szülei, majd hétévesen is folytatta – akkoriban viszont nem érdekelte ez a dolog, így abbamaradt. Középiskola után Kolozsváron teológia szakon szociális munkásnak tanult, de azt rövidesen abbahagyta, két évet dolgozott, majd kommunikációra iratkozott be – ezt el is végezte, le is diplomázott. Még egyetemista kora után több melót is elvállalt,
Jóska 2010 tavaszán került az akkori Udvarhelyi Híradó napilaphoz és a Székelyhon portálhoz – attól kezdve mintegy hat évig újságíróként kereste a kenyerét, a Híradó után a Hargita Népe, majd az Udvarhely napilap munkatársa volt, utóbbi megszűnéséig.
S hogy hogyan jutott el odáig, hogy 2018 januárjában nyakába vegye a világot zenészként, milyen zenekarokban muzsikált, és milyen hajózós élményei vannak, megtudhatják a Liget március 27-i lapszámából.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!