
Az edzőpályán jó feltételek vannak
Fotó: Gergely Imre
Nagyon kevés olyan ló van, amely életében először látva akadályt rögtön ugrani akar. És a gyerek is így van ezzel: bátorság és sok gyakorlat kell hozzá, hogy valaki átugrasson egy akadályon. A Remetei Lovasklubról olvashatnak a Székelyhon napilap március 3-i Erdélyi Sport mellékletében.
A gyergyóremetei faluszélen 2009-ben indult a „lovazás”, előbb egyszerű parasztlovakkal, és a tereplovaglás jelentette a tevékenységüket. Azonban felismerték, hogy ha fejlődni akarnak, fejleszteniük kell – meséli a tulajdonos, Petréd Károly. Bővült az istálló, sportlovakat vásároltak, a díjugratás felé fordultak, és Balázs Sándor oktató elkezdett foglalkozni a lovaglók képzésével.
Amikor még egyszerű parasztlovakkal foglalkoztak, nem jelentett gondot, hogy hóban járassák őket, de amikor már sportlovak kerültek a lovasklubhoz, belátták, hogy fejleszteni kell. „Évek óta szerettünk volna egy fedett lovardát, mert anélkül nem lehet eredményt elérni. Ez kell ahhoz, hogy télen ne hóban, fagyott talajon, nyáron pedig ne esőben, sárban vagy túl erős napsütésben kelljen lovagolnunk. De azt hittem, ez itt örökre csak álom lesz. Aztán tavaly belevágtunk. Önerőből, és hogy kevesebbe kerüljön a munka, legalább felét saját magunk építettük fel, hárman: Károly, én és a lovászunk” – meséli Balázs Sándor.
Balázs Sándor oktató irányításával zajlik a gyakorlás
Fotó: Gergely Imre
Most már bármilyen is legyen az időjárás, folyamatosan lovagolhatnak, gyakorolhatják az ugrásokat, ami hatalmas dolog mind a versenyzők, mind a lovak szempontjából. A 25x40 méteres épület akár kisebb versenyek szervezésére is alkalmas. Ezt még fejleszteni fogják, például lelátó is épül hozzá.
A teljes cikket elolvashatják a Székelyhon napilap március 3-i Erdélyi Sport mellékletéből.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!