A zene élteti a legszebb magyar dal énekesnőjét

Meg hát nem volt akkora tétje, hogy például évekre leszerződj valakivel, hanem teljesen rólunk szólt. Megnéztem, kik voltak a tavalyi részvevők, latolgattam, van-e esélyünk. Hatan jutottunk be a döntőbe, kaptunk egy-egy félórás műsoridőt, hogy az előadásmód is érvényesülhessen. Meg kell mondanom, egyik produkció ügyesebb volt, mint a másik. Végre valaki összeszedte a feltörekvő zenekarokat, lehetőséget adva arra, hogy megmutassák magukat. Tetszett, hogy a projekt magyar dalok írására ösztönöz. Mindamellett, hogy feldolgozásokat játszunk, nekem mind a négy sajátom magyarul van, és ragaszkodom is ehhez.

– Az előbb mintha arra utaltál volna, hogy szervezetlen az erdélyi magyar könnyűzenei élet...
– Mindenki arra megy, amerre tud, azért nem tudnak működni a zenekarok, mert nincsenek lehetőségeik, nehéz bejutni a fesztiválokra, folyton kopogtatni kell, hogy tudjanak rólad. Szerencsénkre ez a díj rengeteg fellépési lehetőséggel társul, és stúdiómunkára is lesz alkalmunk.

– Téged komolyan vesznek itthon énekesnőként?
– Merem remélni, hogy igen, a visszajelzésekből is úgy tűnik, elismerik a munkámat. A kultúraszervezők tudnak rólam, mert korábban sok eseményen részt vettem, bár még ezzel a nagy zenekarral nem léptem fel, elég friss a dolog.

Én mindig bemérem, mik a lehetőségeim, a földön járok, és azt vallom, hogy abból kell a legtöbbet kihozni, ami itthon van.

– Emlékszel, mikor léptél először a nyilvánosság elé? 
– Sükőben a halastónál mindig énekeltem a vendégeknek, onnan terjedt el a hírem. Meghívtak a gyümölcsfesztiválra, kiültem egy szál gitárral. Nem a hiányosságokat nézték, hanem hogy érdemes lehetőséget adni nekem. A Backamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban tanultam, mellette pedig magántanárhoz jártam, valamint a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolába, a népfőiskola kihelyezett tagozatára, billentyű és hangképzés szakra. A középiskolában kórustag voltam, vasárnaponként egyházi ifjúsági zenekarban gitároztam és énekeltem, emellett volt egy 100 Watt nevű trance-dance csapatunk, még egy CD-t is kiadtunk. Persze az álmom egy hús-vér zenekar volt.

korábban írtuk

Felnövekvő gyerekzenekar: díjazták a Vecker dalát

Bár számos tinilány kedvence volt eddig is a Vecker zenekar, úgy tűnik, felfigyelt rá a szakma is: nemrég a legszebb erdélyi magyar dalnak titulálták a banda Pillantás című számát. A Vecker frontemberével, Nemes Tiborral a megmérettetésről beszélgettünk, de arról is, hogy milyen lehetőségei vannak egy tinibandából kinőtt zenekarnak.

– Milyen a Simó Annamari-s stílus? 
– A mély hangszínem adott, egy tanár esetleg abban tud segíteni, hogy jól intonálj, helyesen énekeld a hangokat, megtanuld a zenei alapokat. Kolozsváron, a BBTE zenepedagógia-vallás szakán végeztem, de nem akartam tanár lenni. Igazából senki nem volt, aki útba igazított volna, mondván, hogy a könnyűzenében nem úgy használod a hangodat, mint a klasszikus zenében, és mire rájöttem erre, csak az maradt, hogy

A pop-rock vonal tetszik legjobban, és újabban a szvinges, dzsesszes dalok, ezért alapítottuk meg a Brill nevű esküvői zenekart is. Az imázson sosem gondolkodtam, én csak azt tudtam, hogy szívesen csinálom ezt, mindig az volt a szempont, hogy jól érezzem magam. Az esküvőkön sem éneklem azt, amit nem szeretek. A zenei élet nem egy sétagalopp, sok a hullámvölgy, de a fellépéseknek, utazásoknak köszönhetően megtanultam ezeket könnyen átvészelni, amúgy is vidám természetem van, szívvel-lélekkel teszem a dolgomat. Zenésztársaim a barátaim is, és nem csak egy projekt vagy munka ez, jól is érezzük magunkat együtt, különben nem lehet ezt csinálni. Ebben nem szabad megalkudni. Lehet, könnyen jelentem ki, mert nekem sikerült, és kevésszer tapasztaltam a fordítottját.

– Meg lehet élni mifelénk a zenélésből?
– Ha itthon akarok maradni, csak a saját dalaimmal nem tudnám ezt elérni, ezért van négy formáció mögöttem. Egyiket hozta a másik, mert ahhoz, hogy fennmaradj, sok irányban kell mozogni. A polgári foglalkozásomat is félretettem, nem tudtam magam utolérni, és választanom kellett. Én pedig úgy gondoltam, ha ez most történik velem, miért is ne?