Több mint ház, kunyhó: Németh János és a „zöldkalyibás” élet

Amikor találkoztam a környezetkímélő építkezéssel, az életem nem volt a legkönnyebb: albérlet, óvoda, mindenért fizetni kellett, nehéz volt anyagilag. De ez igenis az, amit szeretek, szeretem, mert nem vegyszer, szeretem, mert környezetkímélő, szeretem, mert másfajta emberek, szeretem, mert kreatív, szeretem, mert teljesen más, itt a fantáziádat ki tudod bontakoztatni.

– A honlapotok nevét is adó „coliba verde”, azaz „zöld kunyhó” nagyon sokak számára már fogalommá vált. Az oldal leírása szerint is ez sokkal több, mint egy tárgyi objektum, mit jelent számodra a „coliba verde”?
– Hat évvel ezelőtt mi belevágtunk egy másik, sokak számára furcsa életformába, ami igazából önellátást jelent, ezen van a hangsúly. Önellátó, természetbarát életmódot próbálunk élni, és mindezt próbáltuk leírni a honlapon minden előnyével és hátrányával együtt, mert tudtuk, hogy lesznek még utánunk is olyanok, akik változtatni szeretnének. Nekünk könnyen jött a váltás, de látjuk sok embernél, hogy nem merik, félelmeik vannak. Mi nem akarunk senkit meggyőzni vagy belevinni ebbe, és aki elolvassa, eldönti, hogy ez az életforma neki való vagy nem. Született azóta egy nonprofit egyesület is, s próbáljuk valahogy továbbadni azt, amit mi tanulunk. Annyira eltávolodtunk ezektől az egyszerű építkezési módszerektől, hogy sokan jönnek hozzánk megtanulni, kipróbálni, látni. Ez a „coliba verde”, az életünk úgy, ahogy van. Ugyanakkor öt-hat év után úgy érezzük, hogy vissza kellene fogni magunkat ebből a nyilvánosságból, mert néha egyesek mélyebben belehatolnak az életünkbe, mint ahogy kellene.

és ez a városi életmód elég mély nyomokat hagy bennünk, s akkor jönnek a nézeteltérések. S akkor ugyanoda jutsz, mint városon, hogy tiszta hülyeségeken veszekedsz, meg nem egyezel. Őszintén, el tudom képzelni, és szeretnék egy ökofalut Erdélyben, de mivel sok olyan emberrel dolgoztam, akik ugyancsak szerették volna ezt, tudom, hogy nagyon nehéz.

s ez nem segít abban, hogy ökofalut csinálj. Nemcsak a saját tapasztalatom, de más, hasonló gondolkodású embertől is hallom, hogy nem megy. Voltak kezdeményezések, de mindegyik széjjelment, s mindig a pénz volt az, ami szétütötte a közösséget. Vagy nem egyeztek ki a telek árán, vagy valaki többet hozott, s a másik kevesebbet. Ahhoz, hogy építs egy ilyen közösséget, oda kell állni közösen dolgozni, de a büszkeségből számtalan konfliktus adódik, s nem egyeznek az emberek.

De hallok sok vitát, amik szerint nem is olcsó az ökoház. Hát nem olcsó, mert annyira rá vagyunk kattanva a vásárlásra, hogy hajlandóak vagyunk a „biztonság kedvéért” irtó drága anyagot megvenni Németországból csak azért, mert erre garancia van, holott kastélyok, templomok vannak kőből, földből, fából összetéve, és mai napig állnak a lábukon. Ha tudod, hogy rakd össze az építkezési anyagokat, s hogy ha te odaállsz, s csinálod, esetleg kalákában vagy önkéntes munkával felépítheted a házadat olcsóbban.

El tudják adni a betont, a gipszkartont, a poliésztert, persze, szigetelni kell egy házat, kell egy jó alap neki, de erre vannak sokkal egyszerűbb megoldások, és ugyanolyan hatékonyak. Csak tudni kell, hogy hogyan, s meg lehet tanulni, mert én is úgy tanultam meg. Az én szempontomból a környezetkímélő ház környezetbarát, tehát egészséges, energiatakarékos és olcsó. Én építettem egy kb. 30 m²-es kis házat, hogy lássam, hogy ez hogyan működik. Ebből kiindulva megterveztem a nagyobbik házamat úgy, hogy én nem fizetek munkaerőt, mert én építem meg a családommal, ami azt jelenti, egy férfi, egy nő és két-három gyerek, a legnagyobb 14 éves, a legkisebb 6 éves. Meg lehet építeni, egy család egy hosszú nyár alatt vagy tavasztól őszig – kiindulva az előző tapasztalatokból, ugye másoknak is építettem – egy 100 m²-es házat számításom szerint 5-7 ezer euróból meg kéne tudjon építeni. Ez vályogból épített dombház lesz, hőszigetelés is lesz, de igazából itt nem anyagra kell gondolni, ugye a hőszigetelés hallatán mindjárt arra gondol az ember, hogy elmegy, s vesz hőszigetelést, de nem. A házat körbeépítem, délre, meg nyugatra teszek egy üvegházat, tehát eleve a ház előtti tér felmelegszik, a ház mögött lesz egy raktár, keletre pedig lesz egy folyosó. A környezetkímélő házak furcsák, mert ugye nem szögletesek általában, organikus házak, ovális vagy kerek, személyre vagy családra szabott, azt építesz, amire szüksége van a családnak. Így egy furcsa ház adódhat, ami sokak számára a szegénység jele, de ez igazából mentalitás kérdése, mert az ember olyan házat kell építsen, amiben jól érzi magát.

Mi törekszünk arra, hogy a gyerekeinknek jóval, rosszal együtt megmutassuk a városi életet és azt is, amit most csinálunk, és majd ők döntik el, hogy nekik mi a jó. Én nem fogom elzárni őket semmitől, természetesen tudva a városi élet negatív hatásait próbáljuk ezektől távol tartani őket, de ha valaha azt fogják választani, mindenféleképp segíteni fogunk.  Biztos vagyok benne, hogy mindegyik gyermekem el fog menni városra. El fognak menni külföldre is, én ezt teljesen megértem. Én is úgy voltam, hogy ahhoz, hogy valamit megismerjek, egyszer fel kellett találjam, ahhoz meg kellett lássam, ki kellett próbáljam. Az emberben ott van a felfedező szellem, ezt hagyni kell kibontakoztatni. Ha nem, megpróbáljuk őket bátorítani vagy arra vezetni, hogy nem kell eltávolodni a természettől. De egy szülő sem lehet biztos benne, hogy jót nevel-e bele a gyerekbe vagy sem. Amikor megnőtt, megtudja.