Sokat szenvedett, rengeteget fáradott Bernády György második polgármestersége alatt

Az alakuló ülést a korelnök Petri Zsigmond vezette. A három polgármesterjelölt Jaross Béla apátplébános, Aurel Rusu járásbíró és Bernády György volt, ezek közül az utóbbi kapta a legtöbb szavazatot (2, 9 és 15 szavazatarányban). A korábbi alku értelmében Bernádyt a belügyminiszter kinevezte, és március 26-án a prefektus iktatta a város élére.

A választások utáni időszak Bernády számára a városi ügyek intézésében merült ki.

Konkrét programja nem volt polgármestersége kezdetekor, azonban 1928-ban a minisztérium kötelezte egy nyolcéves tervezet kidolgozására, amelynek közzétételével fogalmunk alakulhat arról, hogy milyen fejlesztési terveket helyezett előtérbe a város számára. Ezek között szerepelt: a földgáz bevezetése, új mozi, szegényház, tűzoltó laktanya létrehozása, a vízvezetékek rendezése, az utcák kivilágítása és burkolása, valamint vízzel való ellátása, népfürdő és sporttelep építése és „még több fontos alkotni való.”

Bernády szemében bizonyos igazgatási-döntéshozói ügyek elsőbbséget élveztek. Ezek közé tartozott a városi infrastruktúra fejlesztése, jelesül a régóta húzódó földgázbevezetés felgyorsítása, mi több, megnyugtató lezárása. A kérdést Bernády második polgármestersége alatt is napirenden tartotta a város vezetése, a tanácsi testület, ám a város és a gáztársaság közötti, a bevezetést szabályozó szerződés megkötését csupán Bernády lemondása után később az Időközi Bizottság hozta tető alá. Hasonló prioritást élvezett a Kultúrpalota felújítása. 1926-ban a bútorzat, a padlózat, székek kicserélése (felújítása) mellett a hangversenyterem orgonájának megóvására védőhuzat elkészítését rendelte el. A munkálatok egész polgármestersége alatt tartottak, igyekezett felkeresni azokat a művészeket, mérnököket, akikkel annak idején a művelődési palotát építtette: budapesti útja során Róth Miksát próbálta elérni, aki az üvegfestmények alkotója volt.

Bár a köztudatban elterjedt, hogy a háború és impériumváltás megszabadította a várost a hatalmas kölcsönök (amelyekből a középítkezéseket fedezték) visszatérítésének kényszerétől, ez csak részben volt igaz. A tartozások egy része valóban inflálódott, illetve néhány nagy hitelező csődbe jutásával azok megszűntek. De így is maradt elég tetemes adóssága a városnak. Bernády a helyzet rendezésére elrendelte a város költségvetésének felmérését, kölcsönei és tartozásainak összeszámolását, amire különben is belügyminisztériumi rendelet kötelezte. A várost terhelő régi adósságok rendezésével sokkal nyugodtabb gazdasági helyzetet teremtett.

Erről később úgy nyilatkozott, hogy

1926. március 26-ai beiktatása óta 14, 1927-ben 12 és 1928-ban 9 városi tanácsi ülést tartottak, amelyek legtöbbjén Bernády elnökölt. Pihenőszabadságait (július-augusztus) rendszerint a Nagyvárad melletti Félixfürdőn töltötte. Bár kedvelte Herkulesfürdőt is, második polgármestersége idején orvosai tanácsára a bihari termálvizes kezelést részesítette előnyben.

Bernády második polgármesterségének a végét több esemény siettette. Polgármesteri címétől csak 1929-ben vált meg véglegesen, azonban megbuktatásának előtörténete szempontjából a helyi konfliktusok mellett az országos nagypolitikai események is közrejátszódtak.

Még ha mindenben szerencsés lett volna Bernády politikai pozicionálása, akkor is a hatalomra kerülő Maniu-kormány (vagy bármely más formációja a liberálisok ellenzékének) előbb vagy utóbb elmozdította volna hivatalából, hogy saját emberét helyezze a város élére. Emellett a romániai Országos Magyar Párt vezetőségével fennálló konfliktusa és a pártból való kilépése is jelentős támogatástól fosztotta meg, mindeközben energiáit kislánya gyógykezelése és a városi napi ügyek is túlzottan lekötötték. S bár ekkor is számos megvalósítatlan terve maradt, ahogyan a kezdő idézetből kiderült, szerinte is „megérte a fáradtságot,” a városra és önmagára úgy tekintett a világháború elvesztése és az impériumváltás után is, mint a magyar többségű város sikeres vagy éppenséggel kevésbé sikeres magyar polgármestere.