Hirdetés
Hirdetés

Második napra már beleszeret az ember Nápolyba

A nápolyi öböl •  Fotó: Antal Erika

A nápolyi öböl

Fotó: Antal Erika

Róma az utóbbi években a világ egyik leglátogatottabb turistacélpontja lett, a colosseum pedig a világ leglátogatottabb helye volt 2019-ben. Nápolyt meglátni és megszeretni kell, hiszen a dél-olaszországi város is csodálatos a sajátos káoszával. Mellette pedig Pompeji és Herculaneum a kihagyhatatlan látnivalók október végén is, amikor még mindig nagy a turistaáradat.

Antal Erika

2020. január 03., 13:492020. január 03., 13:49

2020. január 03., 14:142020. január 03., 14:14

A római colosseum a világ leglátogatottabb helye volt 2019-ben – adta hírül a CNN hírcsatorna. Olaszország fővárosa az utóbbi években az egyik leglátogatottabb turista célpont, amelynek vonzereje még annak ellenére sem csökkent, hogy a tavalytól már nem lehet üldögélni a műemlékek párkányán, lépcsőjén, a szökőkutak szélén. Róma és Nápoly, Olaszország két kihagyhatatlan városa. 

Kolozsvárról jókor indultunk és időben meg is érkeztünk Rómába, a repülő nem telt meg, így az ablak mellé ülhettem, habár nem oda szólt a helyjegyem. Végig gyönyörű volt az idő, csodálhattam fentről a tájat a menetrend szerinti kétórás út alatt, ami tulajdonképpen csak másfél.

Hirdetés

Előzőleg a neten megnéztem, hogyan juthatunk be a Ciampino reptérről a Termini főpályaudvarig. A 7-es beállóból a 720-as busszal a Laurentina metrómegállóig (végállomás) kellett menni, ahonnan tovább metróval a Terminiig – mindez fejenként másfél euró volt, mivel a jegy a buszra és utána a metróra is érvényes. Egy óra alatt beértünk, utána még húszperces gyaloglással eljutottunk a szállásunkra.

Négy személynek két szoba, saját fürdőszobával, reggelivel 147 euró.

Már csak egy kis séta és egy vacsora fért bele az időbe, illetve az energiánkból ennyire tellett, utunkat reggel folytattuk, elindultunk Nápolyba.

Nápoly, az ellentmondásos város •  Fotó: Antal Erika Galéria

Nápoly, az ellentmondásos város

Fotó: Antal Erika

Olaszországban sokféle vonat/vasúttársaság van. Eddigi tapasztalataim (kb. ötvenszer utaztunk Olaszországban vonattal) szerint a Trenitalia, tehát az állami vasút a legolcsóbb és a legegyszerűbb, annak is a személyvonat változata, ahogy a neve is mutatja, a treno ordinario.

Jegyet venni a pályaudvaron a jegyautomatából a legegyszerűbb, olasz, angol, francia, spanyol, orosz, kínai és több más nyelv közül választhatjuk ki azt, amely számunkra a legmegfelelőbb.

Aztán választhatunk a gyors, nagyon gyors (freccia), vagy a személyvonat között, az árak között óriási különbségek vannak. Például nekünk 50,60 euró volt négy személyre a jegyünk, de vehettünk volna 194 vagy 211 euróért is. A különbség a gyorsaságban van, mi három órát vonatoztunk Rómától Nápolyig. A jegyet felszállás előtt érvényesíteni kell, amire a jegyautomata, de számos, a földre festett felirat is figyelmeztet. 

Nápolyt látni és meghalni – tartja a régi mondás

Négy napot töltöttünk Nápolyban és térségében, ezalatt sokat láttunk és mégis keveset – ez attól függ, hogy honnan nézzük. Pompeji-jel egy régi álmom vált valóra, Herculaneum ráadás volt, Nápoly pedig a bónusz.

Nápoly az a város, ahol a rendőrautót is leinthetem, hogy átkeljek az úton, ha nincs kedvem elgyalogolni az átjáróig. Mindenki így jár-kel, össze-vissza az úttesten, az autók pedig megállnak és nem történik baleset. Nápoly az a város, amelyre az ellentmondás, a káosz jellemző és ez kissé mellbevág az első találkozáskor – mégis kedvelhető, ha nyitott a szívem... Valóban egy csoda, két nap nem elegendő bejárni és megismerni, de második napra már beleszeret az ember és megfogadja, hogy ide még visszatér.

Pompeji egyik széles utcája •  Fotó: Antal Erika Galéria

Pompeji egyik széles utcája

Fotó: Antal Erika

A nápolyi nemzeti múzeum őrzi a Pompejiben és Herculaneumban megtalált falfestményeket. Aki ellátogat a Vezúv által 79-ben elpusztított városokba, érdemes utána vagy előtte ezt a múzeumot is megnéznie.

Nápoly •  Fotó: Antal Erika Galéria

Nápoly

Fotó: Antal Erika

Nápolyba érkezvén vettünk egy-egy 32 eurós bérletet. Ezzel három napig bármilyen tömegközlekedési járművel utazhattunk a környéken, metróval, busszal, fogaskerekűvel, vonattal. Plusz az első két múzeumba (ez nálunk Pompeji és Herculaneum) ingyenes belépőt, a következőbe 50 százalékos kedvezményt is jelentett. Mivel a három napot nem 72 órában számolják, hanem éjjel 12-ig, érdemes reggel kezelni a jegyet és reggel kezdeni is vele, hogy minél jobban ki lehessen használni. Tudni kell, hogy ahová ingyenes belépést biztosít, ott is sorba kell állni a pénztárnál, hogy ideadják az ingyenes jegyet.

Pompeji – templomok, paloták maradványa •  Fotó: Antal Erika Galéria

Pompeji – templomok, paloták maradványa

Fotó: Antal Erika

Pompeji-be és Herculaneumba is a Circumvesuviana vonat visz, ami olyan mint a metró, vagy mint egy helyiérdekű vonat. Nagyon zsúfolt, még ősszel, turistaszezonon kívül is, ráadásul nem is pontos. Amikor Pompejibe utaztunk, a peronon egy idősebb hölgy figyelmeztetett mindenkit, hogy melyik vonat megy oda. Kedvesen csinálta, nem tudom, miért, de hasznosak voltak az infói. Olyan sok ember összegyűlt, hogy attól féltem, nem férünk fel, de végül mindenkit felkerült a vonatra.

Pompeji – egykori bolt maradványa •  Fotó: Antal Erika Galéria

Pompeji – egykori bolt maradványa

Fotó: Antal Erika

Pompeji tragédiája mindenki előtt ismerős, akit egy kicsit is érdekel a történelem, rengeteg film, leírás található róla, ezek elérhetők a világhálón, utána lehet olvasni. Pompejit látni kell, érdemes végiggyalogolni az utcáit, közben le-leülni a kétezer éves kövekre, járdaszegélyekre, párkányokra, nézni a romokat, azt, ami megmaradt az egykori virágzó városból, megállapítani, hogy egykori polgárai is szerettek élni, pont mint a 21. századi ember.

Pékség, vagy ahogy egy amerikai csoportnak magyarázták: pizzázó Pompejiben •  Fotó: Antal Erika Galéria

Pékség, vagy ahogy egy amerikai csoportnak magyarázták: pizzázó Pompejiben

Fotó: Antal Erika

Kis sikátorok keresztezik a széles utcákat, sok bolt, fürdő, szórakozóhely, színház, sportlétesítmény romjai maradtak fenn, ahogy a templomok is, ahol közösségi életet éltek, a fórum, az utcákon a kutak, a köveken az egykori szekerek és kocsik keréknyomai.

Olvasom, hogy amikor a régészek elkezdték kiásni a romok alól a várost, nem tudták, hogy mik azok az üreges tárgyak szanaszét. Tulajdonképpen az emberekre ráhulló hamu volt, ami felvette a formáját az éppen haláltusáját vívó személynek és mint egy gipszlenyomat, megőrizte a testtartásuk mellett még az arckifejezésüket és a ruházatuk formáját is. Később gipszet öntöttek ezekbe a formákba és azok láthatók most, köztük még egy kutya is. Pompejiből délután még Sorrentóba is elmentünk, hisz ugyanaz a vonat megy oda is, a bérlet pedig érvényes végig azon az útszakaszon.

A Pompeji-látogatás után másnap Herculaneumot is megnéztük. A városka története ugyanaz, szintén a Vezúv kitörésének az áldozata, csak kis időkülönbséggel. Az ott lakó embereknek lett volna idejük elmenekülni, hiszen látták, hogy kitört a vulkán és lávát, követ, hamut szór Pompejire, de megfordult a szél járása és Herculaneumot is elpusztította a Vezúv.

Pompeji egykori lakóinak emlékei •  Fotó: Antal Erika Galéria

Pompeji egykori lakóinak emlékei

Fotó: Antal Erika

A városka, vagyis amit kiástak a régészek (az ásatások a 18. században kezdődtek), sokkal kisebb Pompejinél. Viszont Herculaneumban megmaradtak a falfestések, de még a fagerendák, -lépcsők és -bútorok egy része is, illetve a házak emeleti részei is láthatók. Sok bolt, pékség, kocsma romjai tanúskodnak a kétezer évvel ezelőtti életről, életmódról, a paloták itt sem hianyolták a belső vízmedencét, a házioltárt, a fürdőt, akárcsak Pompejiben. A romváros után a mai várost is elindultunk megnézni, de nem kötött le, mert úgy éreztem, a sok élményt fel kell előbb dolgoznom.  Négy nap után búcsút vettünk Nápolytól.

Rómából soha nem elég!

Mikor vonattal megérkeztünk Nápolyból Rómába, éppen egy tüntetésbe csöppentünk. Épp nem működött a felszíni tömegközlekedés, mi villamossal akartunk a szállásunkra menni, így hát gyalogolnunk kellett.

Rómában az egyik turisták által folyamatosan frekventált hely a Spanyol lépcső, ahol a napi több kilométeres gyaloglásokat lehet kipihenni. Vagyis lehetett, mert tavalytól egy olyan rendeletet hozott a római önkormányzat, amely megtiltja a lépcsőn való üldögélést, illetve evés-ivást. Azon elmélkedtem, hogy vajon miért? Miért rossz az a lépcsőnek, ha ülnek rajta?

Mennyire örülhetnek a római rendőrök, hogy a turistákat kell szólongatniuk, hogy álljanak fel, mert nem szabad leülni.

Mert ez folyamatos tevékenység, kettőt felállítanak, leül újabb három-négy. És sokan értetlenül néznek a rendőrre, miért kell felállni?

A spanyol lépcsőn a rendőrök szünet nélkül a turistáknak magyarázzák, hogy nem szabad a lépcsőn ülni •  Fotó: Antal Erika Galéria

A spanyol lépcsőn a rendőrök szünet nélkül a turistáknak magyarázzák, hogy nem szabad a lépcsőn ülni

Fotó: Antal Erika

Róma, ahogy a CNN megállapította, valóban a turisták kedvenc helyszíne, mert még október utolsó napjaiban is tele voltak az utcái, terei, műemlékei. Hosszú sorok kanyarogtak a Vatikán múzeuma előtt, a Szent Péter Bazilika bejáratánál, vagy a Colosseumnál.

A colosseum a világ legkedveltebb turistaacélpontja •  Fotó: Antal Erika Galéria

A colosseum a világ legkedveltebb turistaacélpontja

Fotó: Antal Erika

Mi már harmadik alkalommal jártunk itt. Az első alkalommal, amikor még utazásos interjúkat készítettem, azt mondta valaki, hogy Róma olyan, hogy minél többször jár itt az ember, annál inkább visszavágyik. Akkor még csak egy álom volt számomra eljutni Rómába, de azóta kinyílt a világ, lehet utazni és kedvenceinket többször is meglátogatni. És Róma tényleg olyan, hogy nem lehet betelni vele.

A Trevi kútnál a helyi rendőrök folyamatosan figyelmeztetik a tuistákat, hogy tilos a párkányra leülni •  Fotó: Antal Erika Galéria

A Trevi kútnál a helyi rendőrök folyamatosan figyelmeztetik a tuistákat, hogy tilos a párkányra leülni

Fotó: Antal Erika

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.

Bőröndből előbújó dallamok
Bőröndből előbújó dallamok
2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

Hirdetés
2026. június 18., csütörtök

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira

Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Hirdetés
2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Hirdetés
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Hirdetés