A többsofőrös szolgálati autók az utakon lévő járművek közül talán a leginkább hányatott sorsúak – konkrét „gazda” nélkül senki nem a kíméletes autózásra vagy a takarékosságra törekszik, valahányszor útnak indul ezekkel. Ennek tudatában meglepő, hogy mennyire képes egyben maradni egy, a megbízhatóság mintapéldányának tartott Toyota, amely már közel kilencszer megkerülte a Földet.
2020. február 28., 16:322020. február 28., 16:32
Hosszú utat tud maga mögött, de a lestrapálttól messze áll
Fotó: Pinti Attila
A többsofőrös szolgálati autók az utakon lévő járművek közül talán a leginkább hányatott sorsúak – konkrét „gazda” nélkül senki nem a kíméletes autózásra vagy a takarékosságra törekszik, valahányszor útnak indul ezekkel. Ennek tudatában meglepő, hogy mennyire képes egyben maradni egy, a megbízhatóság mintapéldányának tartott Toyota, amely már közel kilencszer megkerülte a Földet.
2020. február 28., 16:322020. február 28., 16:32
Hosszú utat tud maga mögött, de a lestrapálttól messze áll
Fotó: Pinti Attila
Évi mintegy harmincezer megtett kilométer önmagában teljesen átlagos értéknek számít, a tizenkét év alatt összegyűjtött kevéssel több mint 350 ezres futásteljesítmény pedig cseppet sem kirívó az Avensis esetében. Egyebek közt ezért is érdemes fenntartásokkal kezelni a Nyugatról érkező, gyakran huszadik évüket taposó, de szinte kivétel nélkül „éppen” 200 ezret futott autókat. A kipróbált, 2008-as évjáratú, végig követhető előéletű Toyota állapota azért rendhagyó, mert sok láb taposta a pedálokat, számtalan formájú és méretű test „süppedt” az ülésekbe, megannyi jobb kéz „keverte” a váltóbotot, és így temérdek vezetési stílushoz kellett igazodnia. A bérautók mellett a „gazdátlan” szolgálati autóknál is jellemzően ez okozza a normálisnál jóval látványosabb amortizációt – igaz, ennek kellemes ellenpéldája a „régi vágású”, szívó benzinmotoros tesztautó.
A második generációs Avensis dizájnban hiába múlta magasan felül a meglehetősen csúnyácska első nemzedékét, a legapróbb külső részletében sem tartalmazott különleges, formabontó megoldást – egyszerűen hozta a legkonzervatívabb vonalakat. Mindezt úgy, hogy egyetlen pillantásra felismerhető, sőt arányait tekintve a négyajtós Avensis – mert létezett belőle kissé esetlen ötajtós, illetve remekbe szabott kombi is – a lépcsőshátúak mintapéldánya.
Fotó: Pinti Attila
A próbaútra vitt jármű már a ráncfelvarrott verzió – a korábbihoz képest a különbségek elhanyagolhatók, picit újrarajzolták a hűtőrácsot és a lökhárítót, valamint az oldalsó irányjelzők a külső visszapillantókba „vándoroltak”, belül pedig minőségibb anyagokkal „újítottak”.
Az alacsonyra húzott lökhárító egy sofőrnek sem barátja, nem csoda, hogy az Avensis „ábrázatán” is a legsúlyosabb hegeket a padkák ejtették – ezért érdemes néhány centiméternyi helyet hagyni a szegély és az autó orra között, főleg akinek saját tulajdonú „japánja” van. Az évek alatt csendben, lassan fakuló fényezést egy szakember hamar újszerűvé varázsolja, de ez esetben reménytelen lenne minden polírozás: egyrészt a kőfelverődéseknek, másrészt – valószínűsíthetően – a csúszásmentesítő, sószóró gépekhez többször is túl közel merészkedő vezetőknek köszönhetően sűrű „szeplősre” váltott a Toyota orra.
Fotó: Pinti Attila
Oldalt is csak a szokásos: a közel parkoló kocsikhoz felelőtlen mozdulatok nyomán csapódó ajtók szélein pattogzott le itt-ott a festék. A többsofőrös autók legtipikusabb jelei ezek, szerencsére a műszaki állapotot gyakorlatilag semmiben sem befolyásolják.
A középkonzol kályhaezüst festékén jól nyomon követhető, hogy mely médiarendszer-irányító gombok voltak a legnépszerűbbek – a hangerő-szabályozó körül az alap műanyagig kopott a felület, de érdekes módon a sebességváltókar mellett ez az egyetlen rész, ahol tetten érhető a használat. A puha és kemény műanyag felületek egyaránt tartják magukat, mindössze a kesztyűtartó „löttyent” enyhén meg. A pedálok és a kormánykerék kopása sem számottevő – ilyenkor ismét előjön az emberből a felismerés, hogy hány ennél jóval silányabb állapotban lévő, „önbevallás” szerint feleennyit futott, „hétvégente a nagyi vezette” autót látunk.
Gyakran látni feleennyi kilométerrel árult autókat sokkal romosabb állapotú beltérrel
Fotó: Pinti Attila
Az ülések derekasan kiállták az idő próbáját, azaz éppen annyit „puhultak”, hogy az új korukban túlzottan kemény párnázású ülőalkalmatosságok komfortossá váljanak. A második generációs Avensis „érdekessége”, hogy az első ülések hiába állíthatók magasságban, már közepes állásban annyira fent ülünk, hogy nagyon passzentos a fejtér. Egy 180 centiméter fölötti vezető vagy utas – ami manapság már nem megy ritkaságszámba – feje már a tetőt éri, miközben a szélvédő és a tetővonal találkozása is kitakar egy részt a látómezőből. Az amúgy elsőrangúan összerakott autót ilyen szempontból mintha tényleg az alacsonyabb japánokra tervezték volna (hiába, hogy mindig Angliában készült) – még hátul is, hiszen ott a csomagtérajtó irányába lejtő tető ugyancsak „kiharap” egy darabot a fejtérből, így a lábak hiába terpeszkedhetnek, a kobak bizony középmagasságúnál termetesebb utasoknál már érintkezik a tetőkárpittal.
Ötszázhúsz liter. Csak a mélyen belógó zsanérokra kell figyelni lecsukáskor
Fotó: Pinti Attila
A szedán poggyászteréből legalább tényleg a lehető legtöbbet hozták ki: alaphelyzetben 520 liter, és másfél köbméterig bővíthető, bár az osztottan dönthető ülések előtt egy szűkülő nyíláson kell átpasszírozni a szélesebb tárgyakat.
Az Avensis motorpalettáján hat erőforrás szerepelt, az 1,6-os benzines „alapmotor” 110, az 1,8-as 129, a kétezer köbcentis 145, míg a 2,4-es 161 lóerőt mozgósított. A dízeles kínálat két tagja közül a 2,0-s bizonyult igazán tartósnak, a 2,2-es meglehetősen sok kellemetlenséget okozott a gyártónak és a szervizeknek. A tesztautó 1,8-as, négyhengeres, hengerenként négyszelepes, változó szelepvezérlésű benzinese úgy számított kora egyik kuriózumának, hogy maga a technológia nem volt úttörő.
A VVT-i névre keresztelt szelepvezérlő rendszer működése mellesleg pofonegyszerű: míg változó szelepvezérlés nélkül egy motor csak egy – korlátozott – fordulatszám-tartományra van optimalizálva, addig a VVT-i terhelés és „pörgés” függvényében változtatja a szelepek nyitásának szögét és mértékét. Az eredmény: szélesebb tartományú kihasználhatóság, csökkenő károsanyag-kibocsátás és fogyasztás.
Meghibásodástól aligha kell tartani: hosszú élete lesz még a szívó benzinesnek
Fotó: Pinti Attila
A gyakorlatban csak annyi érezhető, hogy már kétezres percenkénti fordulatszám alatt lendületesen megindul a Toyota, hatezerig egyenletes teljesítmény-leadással. Nem halk, háromezres fordulatszám fölött már beszűrődik az utastérbe egy fémes hang, és érződik, hogy a ménesből elszaladt már néhány ló a 350 ezer kilométer alatt. Erő még így is bőven maradt benne, és kétségtelen, hogy ha csak az erőforráson – no meg az ajánlott szervizintervallumok betartásán – múlik, valószínűleg még további kilencszer probléma nélkül megkerüli a Földet. Az erőátvitellel már más a helyzet, lassan csereérett a kuplung. A váltó holtjátéka is a régi francia autókét idézi, ami a bal első ülésben megfordult vezetők számát tekintve cseppet sem meglepő.
Az elöl MacPherson, hátul multilink futómű enyhén elfáradt, de az újkori feszesség-komfortosság határán egyensúlyozó rendszer egy közepes felújítással még hosszú ideig szolgál majd. Jelenleg is remekül kirugózza az útegyenetlenségeket, kanyarban sem imbolyog. Vezetési élmény nincs, de az Avensis soha nem is ígért izgalmakat.
A semleges autók között kiemelkedő, és bár nem parancsol tekintélyt, soha senkit nem fognak sajnálkozó pillantásokkal illetni azért, mert egy ilyen jármű kormánya mögött ül. Talán ez a fő erénye: lerí róla, hogy tulajdonosa az állandó biztonságot tartja a fő szempontnak, ebben pedig a gépkocsija is partner. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha egy lábak tucatjai által hajtott Avensis ilyen állapotban képes volt „fennmaradni”, milyen ékszert szerezhetünk magunknak egy valóban megkímélt példánnyal.
| Gyári adatok | 1.8 VVT-i (1794 cm³) |
| Teljesítmény (6000 fordulat/percnél) | 96 kW/129 LE |
| Forgatónyomaték (4200 fordulat/percnél) | 170 Nm |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 10,3 mp |
| Végsebesség | 200 km/óra |
| Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 9,4/5,8/7,2 liter |
| Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
| Hosszúság/Szélesség/Magasság | 4630/1760/1480 mm |
| Tengelytáv | 2700 mm |
| Nyomtáv (elöl/hátul) | 1505/1510 mm |
| Csomagtér | 520 liter |
| Üzemanyagtartály | 60 liter |
| Önsúly/Össztömeg | 1270/1820 kg |
| Abroncsméret | 205/55R16 |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!