Hirdetés
Hirdetés

Kilencszer a Föld körül: egy 2008-as Toyota Avensist teszteltünk

A többsofőrös szolgálati autók az utakon lévő járművek közül talán a leginkább hányatott sorsúak – konkrét „gazda” nélkül senki nem a kíméletes autózásra vagy a takarékosságra törekszik, valahányszor útnak indul ezekkel. Ennek tudatában meglepő, hogy mennyire képes egyben maradni egy, a megbízhatóság mintapéldányának tartott Toyota, amely már közel kilencszer megkerülte a Földet.

Pinti Attila

2020. február 28., 16:322020. február 28., 16:32

Hosszú utat tud maga mögött, de a lestrapálttól messze áll •  Fotó: Pinti Attila

Hosszú utat tud maga mögött, de a lestrapálttól messze áll

Fotó: Pinti Attila

A többsofőrös szolgálati autók az utakon lévő járművek közül talán a leginkább hányatott sorsúak – konkrét „gazda” nélkül senki nem a kíméletes autózásra vagy a takarékosságra törekszik, valahányszor útnak indul ezekkel. Ennek tudatában meglepő, hogy mennyire képes egyben maradni egy, a megbízhatóság mintapéldányának tartott Toyota, amely már közel kilencszer megkerülte a Földet.

Pinti Attila

2020. február 28., 16:322020. február 28., 16:32

Hosszú utat tud maga mögött, de a lestrapálttól messze áll •  Fotó: Pinti Attila

Hosszú utat tud maga mögött, de a lestrapálttól messze áll

Fotó: Pinti Attila

Évi mintegy harmincezer megtett kilométer önmagában teljesen átlagos értéknek számít, a tizenkét év alatt összegyűjtött kevéssel több mint 350 ezres futásteljesítmény pedig cseppet sem kirívó az Avensis esetében. Egyebek közt ezért is érdemes fenntartásokkal kezelni a Nyugatról érkező, gyakran huszadik évüket taposó, de szinte kivétel nélkül „éppen” 200 ezret futott autókat. A kipróbált, 2008-as évjáratú, végig követhető előéletű Toyota állapota azért rendhagyó, mert sok láb taposta a pedálokat, számtalan formájú és méretű test „süppedt” az ülésekbe, megannyi jobb kéz „keverte” a váltóbotot, és így temérdek vezetési stílushoz kellett igazodnia. A bérautók mellett a „gazdátlan” szolgálati autóknál is jellemzően ez okozza a normálisnál jóval látványosabb amortizációt – igaz, ennek kellemes ellenpéldája a „régi vágású”, szívó benzinmotoros tesztautó.

Hirdetés

Szedán mintapéldány

A második generációs Avensis dizájnban hiába múlta magasan felül a meglehetősen csúnyácska első nemzedékét, a legapróbb külső részletében sem tartalmazott különleges, formabontó megoldást – egyszerűen hozta a legkonzervatívabb vonalakat. Mindezt úgy, hogy egyetlen pillantásra felismerhető, sőt arányait tekintve a négyajtós Avensis – mert létezett belőle kissé esetlen ötajtós, illetve remekbe szabott kombi is – a lépcsőshátúak mintapéldánya.

•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

A próbaútra vitt jármű már a ráncfelvarrott verzió – a korábbihoz képest a különbségek elhanyagolhatók, picit újrarajzolták a hűtőrácsot és a lökhárítót, valamint az oldalsó irányjelzők a külső visszapillantókba „vándoroltak”, belül pedig minőségibb anyagokkal „újítottak”.

Kavicsok, padkák, parkolások

Az alacsonyra húzott lökhárító egy sofőrnek sem barátja, nem csoda, hogy az Avensis „ábrázatán” is a legsúlyosabb hegeket a padkák ejtették – ezért érdemes néhány centiméternyi helyet hagyni a szegély és az autó orra között, főleg akinek saját tulajdonú „japánja” van. Az évek alatt csendben, lassan fakuló fényezést egy szakember hamar újszerűvé varázsolja, de ez esetben reménytelen lenne minden polírozás: egyrészt a kőfelverődéseknek, másrészt – valószínűsíthetően – a csúszásmentesítő, sószóró gépekhez többször is túl közel merészkedő vezetőknek köszönhetően sűrű „szeplősre” váltott a Toyota orra.

•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

Oldalt is csak a szokásos: a közel parkoló kocsikhoz felelőtlen mozdulatok nyomán csapódó ajtók szélein pattogzott le itt-ott a festék. A többsofőrös autók legtipikusabb jelei ezek, szerencsére a műszaki állapotot gyakorlatilag semmiben sem befolyásolják.

Enyhén kopó

A középkonzol kályhaezüst festékén jól nyomon követhető, hogy mely médiarendszer-irányító gombok voltak a legnépszerűbbek – a hangerő-szabályozó körül az alap műanyagig kopott a felület, de érdekes módon a sebességváltókar mellett ez az egyetlen rész, ahol tetten érhető a használat. A puha és kemény műanyag felületek egyaránt tartják magukat, mindössze a kesztyűtartó „löttyent” enyhén meg. A pedálok és a kormánykerék kopása sem számottevő – ilyenkor ismét előjön az emberből a felismerés, hogy hány ennél jóval silányabb állapotban lévő, „önbevallás” szerint feleennyit futott, „hétvégente a nagyi vezette” autót látunk.

Gyakran látni feleennyi kilométerrel árult autókat sokkal romosabb állapotú beltérrel •  Fotó: Pinti Attila

Gyakran látni feleennyi kilométerrel árult autókat sokkal romosabb állapotú beltérrel

Fotó: Pinti Attila

Az ülések derekasan kiállták az idő próbáját, azaz éppen annyit „puhultak”, hogy az új korukban túlzottan kemény párnázású ülőalkalmatosságok komfortossá váljanak. A második generációs Avensis „érdekessége”, hogy az első ülések hiába állíthatók magasságban, már közepes állásban annyira fent ülünk, hogy nagyon passzentos a fejtér. Egy 180 centiméter fölötti vezető vagy utas – ami manapság már nem megy ritkaságszámba – feje már a tetőt éri, miközben a szélvédő és a tetővonal találkozása is kitakar egy részt a látómezőből. Az amúgy elsőrangúan összerakott autót ilyen szempontból mintha tényleg az alacsonyabb japánokra tervezték volna (hiába, hogy mindig Angliában készült) – még hátul is, hiszen ott a csomagtérajtó irányába lejtő tető ugyancsak „kiharap” egy darabot a fejtérből, így a lábak hiába terpeszkedhetnek, a kobak bizony középmagasságúnál termetesebb utasoknál már érintkezik a tetőkárpittal.

Ötszázhúsz liter. Csak a mélyen belógó zsanérokra kell figyelni lecsukáskor •  Fotó: Pinti Attila

Ötszázhúsz liter. Csak a mélyen belógó zsanérokra kell figyelni lecsukáskor

Fotó: Pinti Attila

A szedán poggyászteréből legalább tényleg a lehető legtöbbet hozták ki: alaphelyzetben 520 liter, és másfél köbméterig bővíthető, bár az osztottan dönthető ülések előtt egy szűkülő nyíláson kell átpasszírozni a szélesebb tárgyakat.

Maradt még benne erő

Az Avensis motorpalettáján hat erőforrás szerepelt, az 1,6-os benzines „alapmotor” 110, az 1,8-as 129, a kétezer köbcentis 145, míg a 2,4-es 161 lóerőt mozgósított. A dízeles kínálat két tagja közül a 2,0-s bizonyult igazán tartósnak, a 2,2-es meglehetősen sok kellemetlenséget okozott a gyártónak és a szervizeknek. A tesztautó 1,8-as, négyhengeres, hengerenként négyszelepes, változó szelepvezérlésű benzinese úgy számított kora egyik kuriózumának, hogy maga a technológia nem volt úttörő.

Csakhogy a japánok legapróbb részletekre való odafigyelése meghozta gyümölcsét, a motor sima járásúnak, alacsony étvágyúnak és, ami a legfontosabb, megbízhatónak bizonyult.

A VVT-i névre keresztelt szelepvezérlő rendszer működése mellesleg pofonegyszerű: míg változó szelepvezérlés nélkül egy motor csak egy – korlátozott – fordulatszám-tartományra van optimalizálva, addig a VVT-i terhelés és „pörgés” függvényében változtatja a szelepek nyitásának szögét és mértékét. Az eredmény: szélesebb tartományú kihasználhatóság, csökkenő károsanyag-kibocsátás és fogyasztás.

Meghibásodástól aligha kell tartani: hosszú élete lesz még a szívó benzinesnek •  Fotó: Pinti Attila

Meghibásodástól aligha kell tartani: hosszú élete lesz még a szívó benzinesnek

Fotó: Pinti Attila

A gyakorlatban csak annyi érezhető, hogy már kétezres percenkénti fordulatszám alatt lendületesen megindul a Toyota, hatezerig egyenletes teljesítmény-leadással. Nem halk, háromezres fordulatszám fölött már beszűrődik az utastérbe egy fémes hang, és érződik, hogy a ménesből elszaladt már néhány ló a 350 ezer kilométer alatt. Erő még így is bőven maradt benne, és kétségtelen, hogy ha csak az erőforráson – no meg az ajánlott szervizintervallumok betartásán – múlik, valószínűleg még további kilencszer probléma nélkül megkerüli a Földet. Az erőátvitellel már más a helyzet, lassan csereérett a kuplung. A váltó holtjátéka is a régi francia autókét idézi, ami a bal első ülésben megfordult vezetők számát tekintve cseppet sem meglepő.

Kirugózott útegyenetlenségek

Az elöl MacPherson, hátul multilink futómű enyhén elfáradt, de az újkori feszesség-komfortosság határán egyensúlyozó rendszer egy közepes felújítással még hosszú ideig szolgál majd. Jelenleg is remekül kirugózza az útegyenetlenségeket, kanyarban sem imbolyog. Vezetési élmény nincs, de az Avensis soha nem is ígért izgalmakat.

Nem véletlen, hogy még manapság is a megbízhatóság szinonimájaként tekintenek a Toyotára, ahogyan az sem, hogy az Avensis II értéktartása átlagon felüli.

A semleges autók között kiemelkedő, és bár nem parancsol tekintélyt, soha senkit nem fognak sajnálkozó pillantásokkal illetni azért, mert egy ilyen jármű kormánya mögött ül. Talán ez a fő erénye: lerí róla, hogy tulajdonosa az állandó biztonságot tartja a fő szempontnak, ebben pedig a gépkocsija is partner. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha egy lábak tucatjai által hajtott Avensis ilyen állapotban képes volt „fennmaradni”, milyen ékszert szerezhetünk magunknak egy valóban megkímélt példánnyal.

Gyári adatok1.8 VVT-i (1794 cm³)
Teljesítmény (6000 fordulat/percnél)96 kW/129 LE
Forgatónyomaték (4200 fordulat/percnél)170 Nm
Gyorsulás (0–100 km/óra)10,3 mp
Végsebesség200 km/óra
Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes)9,4/5,8/7,2 liter
Sebességváltóötfokozatú kézi
Hosszúság/Szélesség/Magasság4630/1760/1480 mm
Tengelytáv2700 mm
Nyomtáv (elöl/hátul)1505/1510 mm
Csomagtér520 liter
Üzemanyagtartály60 liter
Önsúly/Össztömeg1270/1820 kg
Abroncsméret205/55R16
•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.

Bőröndből előbújó dallamok
Bőröndből előbújó dallamok
2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

Hirdetés
2026. június 18., csütörtök

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira

Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Hirdetés
2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Hirdetés
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Hirdetés