
A román futsalválogatott kezdőcsapata: két portugál, két brazil és egy román
Fotó: Facebook/Futsal Romania
Az egykor 12-14 csapatot felvonultató élvonalban mindössze hét csapat van – az állítólagos erőfeszítések ellenére a romániai teremlabdarúgás egyre veszít népszerűségéből, s bár vannak nagyon erős, idegenlégiósokkal teletűzdelt csapatok, a bajnoki mérkőzéseken egyre kevesebb a néző. Tényleg kispályás foci a futsal? – teszik fel a kérdést a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
2019. november 19., 11:172019. november 19., 11:17
Eleve furcsán indult az országos teremlabdarúgó-bajnokság idei kiírása, ugyanis alig hat csapat jelentkezett a rajtnál, a másodosztályt megnyert Marosvásárhely nem tudta vállalni az indulást, és valami megmagyarázhatatlan csoda folytán a kiesett Kolozsvári Clujana mégis indulhatott. Úgy, hogy első meccseit mindenfélére hivatkozva tologatta, aztán élesben kiderült, miért: messze nem üti az élvonal szintjét – olvasható a lapban.
Rámutatnak, a romániai futsal évek óta ebben a helyzetben van, létezik néhány szupercsapat, utánuk a futottak még kategória, illetve azok, akik egyáltalán nem oda valók. Két-három évvel ezelőtt még három ilyen csapat volt, akkoriban Marosvásárhelynek, Resicabányának és Sepsiszentgyörgynek nem volt már semmi keresnivalója a bajnokságban, hiszen az élcsapatok 24–3, 17–1, 11–1, 13–2 és hasonló arányban nyerték ellenük a meccseket. Pedig ezek olyan csapatok voltak, mint például Vásárhely, amely korábban sorozatban nyerte a bajnokságot a román válogatott odaszerződtetett magjával, míg Szentgyörgy idegenlégiósokat foglalkoztatva kétszer is döntőt játszott.
Ha megnézzük Kolozsvár legutóbbi két meccsének eredményét (0–18 a Csíkszeredai Imperial Wet és 1–12 az FK Székelyudvarhely ellen), akkor kijelenthető, hogy ugyanez a szint. A cikk szerzője, Katona Zoltán szerint a Clujana a jelenlegi másodosztályban sem állná meg a helyét, de az önkormányzati támogatás így több, ha az első osztályban vereti folyamatosan magát.
Kérdés, hogy egyáltalán kinek kell még ez az átvitt értelemben is nagyon kispályás sportág, amit egyesek szobafocinak csúfolnak? – fogalmaz a szerző.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!