Ha elölről kezdhetné, ugyanígy csinálná: ötven év a hivatalban

Akkor még a jelenlegi Hargita Megyei Kulturális Központ épületében működött a néptanács. Nagyon szerette a munkáját, igaz, eleinte mindig aggódott, hogy például az elpostázott levelekből hány érkezik vissza, hogy vajon jól címezte-e el őket.

„Régebb úgy volt, hogy a pártbizottsági titkár volt egyben az elnök is, voltak az alelnökök és a jegyző. Aztán, ahogy teltek az évek, mindent megtanultam. Szerettem mindent tudni, kíváncsi voltam. Megtanultam az anyakönyvi irodában dolgozni, a kereskedelemmel kapcsolatos dolgokat, a közmunkát nyilvántartani, lakáshivatalon stb. Megtanultam gépelni, a titkársági munkát teljesen, gyűlések megszervezését. Egyedül a pénzügyi dolgokkal nem foglalkoztam soha, mert azt nem szerettem” – vallotta be.

Mindig voltak olyan idősebb kollégák, akiktől nagyon sokat tanultak, folytatja. „Örökké azt mondták, hogy a polgármesteri hivatalhoz, a néptanácshoz az emberek azért jönnek, hogy a problémáikat megoldjuk.

A régi rendszerben minden másképp működött. Például nem volt számítógép, írógéppel írtak, tíz ujjal, indigóval, amikor valamit eltévesztettek, mindig újra kellett írni az egészet. Mindenik polgármesternek, alpolgármesternek más és más elvárásai voltak.

Majd a jegyzőket, alelnököket, alpolgármestereket, elnököket, polgármestereket kezdte sorolni, akikkel együtt dolgozott az ötven év alatt. Összesen kilenc elnök, illetve polgármester, tizenhat alpolgármester és kilenc jegyző szerepel a listáján. Volt olyan alpolgármester, aki azt mondta, hogy ők csak tologatják a papírt, de ha nem tologatták volna, akkor nem oldódott volna meg az adott probléma.

Amikor a néptanácsnál kezdett dolgozni 1968-ban, Albert András volt az elnök, a pártbizottság titkára. '68 novemberétől Ráduly Elek, majd Búzás Balázs. 1983-tól '89-ig Fábián András volt a párttitkár. A rendszerváltás után az első polgármester László Pál lett, majd Csiszér Andor, utána Somay Pál. 1993-tól Csedő Csaba István, 2004-től pedig Ráduly Róbert Kálmán tölti be a polgármesteri tisztséget – sorolta Bakó Mária. Úgy véli, ma már sokkal könnyebb a munkavégzés a számítógépeknek köszönhetően, noha annak idején sem tűnt nehéznek számára.

 „Pedig nehéz volt minden nap öt óráig dolgozni, kicsi gyerekem volt, mikor mentem, ő volt az utolsó a napköziben. De mindig jó volt a kollégák között dolgozni, jó volt a hangulat, elhangzott egy-két vicc, sokszor összeültünk, megtartottuk egymás névnapját, buliztunk. Jó élet volt, fiatalok voltunk.  Nem mondom, akkor is voltak gondok, konfliktusok, összevesztünk, kibékültünk. Régen a könyvelőségen nem voltak ugye számítógépek, nagy összesített dokumentumokon táblázatokon készítették minden hónap végén a zárást. Mindig mentem be, és mondtam, tudok egy jó viccet, rám szóltak, hogy psszt, mert zárás van, olyankor nem lehetett zavarni. Amikor az iktatóban dolgoztam, a kolléganőmmel ketten fiatalok voltunk, és örökké néztünk ki az ablakon. Jött Kedves Sándor az akkori alelnök (aki sajnos ma már nem él), mondta, Marika lefestetem az ablakot, ne mind nézelődjünk annyit kifele. Ezen jó nagyokat nevettünk. Akármennyire sötét volt a korszak, mindig kaptunk valamit, ami tovább vitt.”

A rendszerváltás után sok változás történt, meg kellett szokni, új irányt venni. 2004-ben a szebeni Lucian Blaga egyetem jogi karának közigazgatási szakán diplomázott, majd 2008-ban nyugdíjba ment. De kérte a polgármestert, hogy mehessen vissza dolgozni, mert még akar dolgozni, szereti azt, amit csinál. Ekkor került a titkárságra. „Ráduly Róbert Kálmán polgármester megengedte, hogy visszajöjjek, így kerültem a titkárságra, és azóta itt vagyok. Köszönet érte. Ismerem a hivatal működését, az embereket. Sokszor jönnek a kollégák, hogy mivel én vagyok a legrégebbi itt, meséljek, hogy is volt annak idején. Jó visszaemlékezni, a mai napig is nagyon szívesen jövök munkába. Érdekes módon soha nem vágytam arra, hogy főnök legyek.

Visszatekintve az elmúlt ötven évre, ha elölről kellene kezdje, akkor ugyanígy csinálná. Soha nem bánta meg, hogy a hivatalban dolgozott és dolgozik most is. Igaz, voltak jó és rossz idők, hideg, meleg, voltak jó főnökei, kollégái, eredmények, megvalósítások és kudarcok is.

„Nem volt mindig zökkenőmentes az élet, de összességében hálás vagyok, hogy ilyen sok évet le tudtam dolgozni a polgármesteri hivatalnál. Azon igyekeztem mindig, hogy becsületesen szolgáljam az embereket és a város érdekeit, hogy a legjobb tudásom szerint végezzem a munkámat, ott, ahol éppen szükség volt rám.”