
Ételköltemény a Páva kínálatában. A székelyföldi étterem havonta cseréli kínálatát
Fotó: Dorozsmai Endre
Az elmúlt években két olyan étterem is kitárta kapuit Székelyudvarhelyen, amely egyből az élre tört: a Schwarz és a Páva a környék legjobb vendéglői között vannak. Míg a Schwarz a nemzetközi bisztróvonalat képviseli, a Páva inkább a hagyományos ízvilágból merít. Trucza Adorjánt, a Páva étterem tulajdonosát az indulásról, a jövőről kérdezték a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványában.
2021. június 10., 09:112021. június 10., 09:11
2021. június 10., 09:432021. június 10., 09:43
Mint a vele készült interjúból kiderül, Trucza Adorján gyerekkora óta kötődik az étkezéshez, a gasztronómiához, és nemcsak azért, mert fontos az étkezés, hanem azért is, mert vannak olyan ízek, amelyek meghatározó élményként rögzültek benne. Mindez pedig már olyan alapot ad, amelyre később építkezni lehetett.
Ezeket gyakran modernebb formába öntjük, már csak azzal is, hogy korszerű technológiákat használunk az elkészítéskor. Örömteli számomra, hogy van igény e megközelítésre, amit Molnár B. Tamásék úgy fogalmaztak meg röviden, hogy „hagyomány és fejlődés”.
– magyarázza a székelyudvarhelyi étterem tulajdonosa.
Sült oldalas. Az udvarhelyi vendéglő hagyományos fogásokat is kínál
Fotó: Dorozsmai Endre
A beszélgetés során szó esett továbbá az étterem borválasztékáról, kedvelt fogásokról, példaképekről, a vendéglátóipari szakképzés megújításának fontosságáról illetve a tervekről is.
A teljes cikket a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró kiadványában találják meg.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!