Életet lehelni a régi játékokba

„Így nagy esély van arra, hogy akár több generációt is túléljen egy játék. Ha egy autónak hiányzik egy kereke, azt pótlom, akár egy más jellegűvel is, vagy ha egy babának hiányzik egy karja, akkor varrok egyet helyette, lehet pont egy teljesen színeset, amitől talán groteszknek is tűnhet, de kicsit az én ízlésemnek megfelelően alakítom” – jegyzi meg. Jelenleg – magyarázza – brandépítés zajlik, készülnek a csomagoló kellékek, zajlik a játékok felújítása.

„Muszka Róberttel együtt álmodtuk meg, találtuk ki és valósítjuk meg az elképzeléseinket. Én nem szerettem volna egy olyan tipikus színes játékboltot annak megfelelő színes felirattal, inkább egyedi hangulatot kerestem.

A játékkal együtt pedig élményt is kap a vásárló. Tervben van egy olyan stúdió jellegű hely kialakítása, ahol megtekinthetőek a darabok, de ott zajlik majd a felújításuk, a csomagolás, a fotózás is. Ellátogathat ide szülő és gyerek egyaránt, leülhetnek, nézelődhetnek. „Fontos, hogy nem csak bemegyünk a boltba, levesszük a polcról a játékot, és hazavisszük. Azt szeretném, hogy tőlünk valamit többet kapjanak. Egy érzést, egy élményt, egy történetet. Ezért is szeretném, hogy aki majd átadja nekünk a játékait, meséljen is róluk. Budapesten van egy kedvenc helyem, ahol használt játékokat árusít, újít fel egy idős bácsi. Ha oda bemegy az ember, nem is akar eljönni, megragadja a hely hangulata. Van tíz éve már, hogy először mentem be, és már akkor azt mondtam, igen, egy ilyen helyet én is el tudok idehaza képzelni” – magyarázza lelkesen.

Ervin, aki már korábban – végzettségéből adódóan  – dolgozott koreográfusként, táncosként, ma is szívesen bíbelődik az apró játékokkal. „Tudatosan nyolcadikos koromtól gyűjtöm a játékokat, a kisautókat, mindig is vigyáztam rájuk, számomra mindegyikük értékes volt. Eljött egyszer egy osztálytársam játszani hozzám, és elvitte egy kisautómat, majd továbbadta, évekkel később, amikor már gyűjteni kezdtem, megvásároltam, s így került hozzám vissza. Ha egy-egy darabot a kezembe veszek, tisztán emlékszek az illatra, az élményre, amikor kaptam.” Saját gyűjteményét most válogatja át, és voltak bizony olyan darabok, amelyekről nagy szívfájdalom közepette tudta csak eldönteni, hogy továbbadja – neveti el magát.