
Csata család. Közös szenvedélyük a jégkorong
Fotó: Forrás: Csata Éva
Marosvásárhelyen nincs működő műjégpálya, nincs jégkorongcsapat sem, de vannak, akik a hoki kedvéért hetente többször négy-hat órát vagy akár többet is utaznak. A Csata család élete nagymértékben arról szól, hogy a gyermekek, Anna és Balázs sportolhassanak, eljussanak az edzésekre, mérkőzésekre. A Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletének a segítségével a Csata család életébe tekinthetnek be.
2019. október 22., 11:292019. október 22., 11:29
A Csata család lánya, Anna is tagja annak a bajnoki csapatnak, amely megnyerte az I. Székelyföldi Női Jégkorongtornát. Hogy Anna jégkorongozhat, ezért a család rengeteg áldozatot vállal – olvashatják a az Erdélyi Sport mellékletben. Az édesanya, Csata Éva elmondása szerint, hat éve kezdődött a történet, amikor eljutott hozzájuk a hír, hogy Marosvásárhelyen végre elkészülnek a jégpálya már akkor is több éve stagnáló felújításával, és hogy újraindul a városban a jégkorongélet. Az édesapa, Miklós – gyergyócsomafalvi lévén – a vérében hordozta a hokit, és az édesanyában is élt a jég szeretete, hiszen korábban gyorskorcsolyázó volt. A gyermekek,
A szülők reménykedtek, hogy a kezdetnek lesz folytatása, tényleg megnyílik a jégpálya, amely egyébként 95 százalékban elkészült állapotban áll már évek óta. Nem így lett. A jégpályán edzettek, de betonon, görkorcsolyákkal, világítás nélkül is a vásárhelyi csapattal, és innen mentek az első mérkőzésekre, a jégre és a fénybe. Azonban jégpálya hiányában, értelmetlennek látva a küszködést, legtöbben lemorzsolódtak, feladták. Csatáék nem. Azóta pedig folyamatosan utaznak. Volt, hogy Székelyudvarhellyel közös csapatban, aztán a Sepsiszentgyörgyi Királypingvineknél, most éppen Gyergyószentmiklós együttesénél szerepelnek a gyerekek a saját hazai csapat hiányában. Balázs az U12-es és U14-es gárda kapusa, Anna az U14-eseknél és a Fox Hockey felnőtt női csapatában is játszik. Mindkettejükre számítanak a Székelyföldi Jégkorong Akadémia összetartásain, Annát pedig hívták már a romániai felnőtt női válogatottba is.
Anna és Balázs. A hoki a hétköznapokat és az ünnepeket is kitölti
Fotó: Forrás: Csata Éva
Minden szezonnak úgy kezdenek neki, hogy felteszik a kérdést, folytassák-e, vagy hagyják abba. Aztán döntenek: ezt a következő pár hónapot valahogy még kibírják.
És mindeközben látják azt is, hogy mit fejlődtek ezalatt azok a csíkszeredai vagy gyergyószentmiklósi társaik, akik mindennap pár perc sétával eljuthatnak edzésre. Ilyenkor egy szülőben feltevődik a kérdés: a gyermekem tehetséges, ügyes, nagy kitartás van benne, hová juthatott volna, ha neki is megvan az a lehetősége, hogy otthon edzhet?
Hogy milyen áldozatokat hozhat egy család azért, hogy gyermekeik kedvenc sportjukat űzzék és eredményeket érjenek el, arról a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletben olvashatnak.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!