
Georg Hocevar osztrák vállalkozó bukovinai szerelvényének mozdonyánál. Megtörte a jeget Romániában
Nyugat-Európában jelentős kultusza van az erdei sétavonatozásnak. Nálunk is egyre több turista kirándul az erdélyi, máramarosi, bánsági és bukovinai nosztalgiavonatokon. Romániában egy osztrák beruházónak kellett újjáélesztenie a Monarchia idejében épült kisvasutat. A Hunyad megyei Kristyoron élő Georg Hocevarral a moldovițai nosztalgiavonaton beszélgetett az Erdélyi Napló munkatársa.
2020. szeptember 24., 09:352020. szeptember 24., 09:35
Még a forradalom előtt, 1989 nyarán egy hajókirándulásra hozták Georg Hocevart a szülei Bécsből a Fekete-tengerig. Nyolc év után felnőttként egy munkatársával tért vissza Romániába. Annyira megtetszett neki a vidék, hogy 2000-ben Romániába költözött, vállalkozásba kezdett, megtanulta a nyelvet és ide nősült.
A máramarosi turistaszerelvény a Visó völgyében. Napokkal előre elfogynak a jegyek
Fotó: Facebook/Mocăniţa Steam Train
A kezdet azonban nem volt könnyű. Elmesélte, a moldovițai turisztikai útvonal ünnepélyes avatóján az akkori szociáldemokrata polgármester az állomáson sóval és kenyérrel fogadta, sőt felkötött a vállára egy trikolór szalagot. „Miután lejárt a cécó és hazamentek az újságírók, a meghívott vendégek, félrehívott, a szemembe nézett, és azt mondta:
Először azt hittem, viccel, de aztán rájöttem, tényleg így gondolja. Lehet, ettől más megfutamodott volna, de az elutasító magatartás még nagyobb erőt és lendületet adott munkámhoz.”
A Romániai Kisvasutak Megőrzéséért Egyesület elnökével készült interjút az Erdélyi Napló szeptember 24-ei lapszámában olvashatják.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!