Új, eddig teljesen ismeretlen élőlényfajta árasztotta el az óév utolsó napján Marosvásárhelyt.
Én is – jelezte a napokban egyre több nőismerősöm Facebook-oldalán. Kutatók, színésznők, orvosok, grafikusok, irodai dolgozók és újságírók. Hogy mire is utaltak?
Meccsre járni, városod csapatának szurkolni az egyik legfantasztikusabb közösségi élmény. Határtalan örömet vagy bánatot, összehasonlíthatatlan élményt nyújt. Itt nincs magyar és román, gazdag meg szegény.
Miközben Vásárhely magyarságának a közélet iránt még érdeklődő parányi része azon vitatkozik, hogy jól szervezett volt-e az amúgy bántóan kevés résztvevővel lezajlott szerdai tüntetés, a katolikus iskola ügye dübörögve kért és kapott helyet magának a nagypolitika színpadán.
Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba levélben válaszolt Szőke László Borboly Csaba, a kondu(k)átor című jegyzetére. Az alábbiakban változtatások nélkül közölük.
Ha ma (vagy bármikor!) belépsz a Facebookra, elolvasod a Hargita megyei napilapokat és azok sms-rovatát, bekapcsolod a megyében elérhető, magyar nyelvű hírekkel jelentkező rádióadókat, nos, Borboly Csaba valósággal folyik ki belőlük.
A segítség mindig jól jön, bármilyen problémát kell megoldani, hiszen több kéz többet tesz, így lényegesen gyorsabban javíthatunk egy-egy rászoruló mindennapjain vagy egy adott helyzeten – gondolják a jóhiszemű, tenni akaró emberek.
Az a jó a városnapokban – ha az idő nem fog ki teljesen rajtunk –, hogy mivel majdnem mindenki kimozdul valamilyen neki tetsző rendezvényre, alkalom nyílik olyanokkal is szót váltani, akikkel különben ritkán tesszük, tehetjük.
Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Homoródalmás. Ezek azok a települések környékünkön, ahol az elmúlt években, de inkább hónapokban konfliktusos helyzet alakult ki romák és magyarok között.
A mellékelt fényképen Adrian Jean Andrei-nak, Hargita megye prefektusának, pontosabban a családjának használatában álló két autó látható, amint a csíkszeredai Temesvári sugárúton felfestett helyen, tehát tilosban parkolnak.
Rögtön a legfontosabb észrevétel, amit újságíróként mindenképpen észlel a magamfajta udvarhelyi: ha valakit kiakaszt Csíkban, hogy bírálóan írtál róla, az fölhív telefonon, és jól elküld melegebb éghajlatra, saját füled hallatára.
Az orbaiszéki Gelence műemlék temploma Székelyföld egyik legismertebb építészeti kincse, idegenforgalmi nevezetessége. A 13. század első felében, nem sokkal a tatárjárás után épült (újjá), azóta dacol az idő és a történelem viharaival.
Annak ellenére vélem igaznak a címben megfogalmazott állítást, hogy a székelyföldi románok udvarhelyi fórumán elhangzottak vérlázítóak.
A hirtelen ránk szakadt megnyilvánulási lehetőségek sokakban – sokunkban – azt a téves képzetet keltik, hogy igenis muszáj minden alkalmat és lehetőséget kihasználni a véleménynyilvánításra. Pedig ez kétélű fegyver.
Az erdélyi, székelyföldi magyar újságíró az eddigi 27 év alatt kialakult sztereotípia szerint mind-mind be van kötve valamelyik párthoz vagy gazdasági érdekcsoporthoz, mindig megmondják neki, hogy mit írhat meg s mit nem.