Még többet tudunk a Bolyaiakról

Bandi Árpád tanár úr nélkül talán kevesebbet tudnánk Marosvásárhely két lángelméjéről, az azonban egészen biztos, hogy kevesebb emlékhellyel rendelkeznénk az ő törődése nélkül. Bolyai János eredeti sírjánál nem lenne ma emlékeztető kopjafa, ha ő és dr. Oláh-Gál Róbert Bolyai-kutató nem indítottak volna „kampányt” az eredeti sírhely megjelöléséért, amibe bevontak mindenkit, aki szívügyének tartotta a Bolyai-kultusz ápolását. És nem lenne emléktábla sem az egykori Kövecses utca (ma Vár sétány) egyik házának falán, ott, ahol egykor feleségével, Orbán Rozáliával lakott.

Bakó Zoltán

2011. február 02., 16:422011. február 02., 16:42

2011. február 02., 17:072011. február 02., 17:07

Tévesnek bizonyul az a sokat hangoztatott értesülés, miszerint Jánost temetésén igen kevesen kísérték el a sírig. A minap felkeresett Bandi Árpád, s elmondta – az 1860. január 29-i temetésen (János 27-én hunyt el) a református sírkertben nem hárman voltak, hanem annál sokkal többen. Volt olyan vélekedés, miszerint „Utolsó útjára csak Szőts Julianna, két marosvásárhelyi polgár és két hivatalból kirendelt katona kísérte el...” Ebből arra lehetne következtetni, hogy nem kedvelték különösebben a városban morózus természete miatt – az is bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem volt mogorva, zárkózott, esetleg csak betegsége idején, de az érthető – meg, hogy a korábbi „munkahelye”, a hadsereg sem tisztelte volna annyira, hogy utolsó útjára elkísérje.

Katonai tisztelgés

Árpád bácsi elmondta: Több írásban azt állítják, hogy Bolyai János temetésén a katonai kíséretet csak három katona képviselte, ami teljesen hamis állítás. Erre itt a bizonyíték. Dr. Ács Tibor ezredes, hadtörténész, Bolyai-kutató egyetemi tanár 2010. január 27-én – akkor, amikor mi itt a kopjafát avattuk – Budapesten a Zrinyi Miklós Nemzeti Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar ünnepi állománygyűlésén tartotta előadását, amelynek nyomtatott színes változatát, nagy örömömre, dedikálva nekem is elküldte. Ebben pedig a következőket olvashatjuk: „A szabályzat előírásainak megfelelően, a Henrik főherceg cs. kir. 62. sorgyalogezred kiegészítő kerületi parancsnoka, Appel őrnagy, Bolyai János cs. kir. nyugállományú százados temetésére kirendelt egy félszázadot dobossal (vagy trombitással) egy százados vezényletével. A koporsót őrvezetők vitték, a másik félszázad fegyver nélkül a temetésen megjelent néhány civil után vonult.” Megtudhatjuk még, hogy a parancsnok karddal tisztelgett, amikor a koporsót a ravatalozóból kihozták, „a katonai kíséret egyik fele (fél század, szerk. megj.) a koporsó előtt, a másik fele a gyászoló civilek után ment (…) a század alakzatba fejlődött a temetésnél, a koporsó sírba helyezésnél tisztelgett a dob szüntelen pergése mellett”. Egy katonai század pedig nem két-három embert jelent...

Az eredeti Bolyai János sír helyét jelző kopjafa és állításának szorgalmazója, Bandi Árpád

Megvan a dédanya nyughelye is

Még egy jelentős felfedezéssel is előrukkolt Bandi tanár úr. Megtalálta a dokumentumokban Bolyai Farkas nagyanyja (János dédanyja) nyughelyét is. Az pedig Marosvásárhely közelében, a Mikefalva községhez tartozó felsőkápolnai temetőben van. „A Gazda István szerkesztésében megjelent munkában Rónai Gergely és Bakk Endre rom. kat. kanonokok feljegyzéseit áttanulmányozva kiderül, hogy Farkas nagyanyja, Kakuts(i) Klára (Pávai Vajna Miklós felesége) 1777. február 5-én hunyt el és a felsőkápolnai temetőben helyezték nyugalomra” – tájékoztatott kutatásai eredményéről a tanár úr.
Kakuts(i) Klára lánya, Pávai Vajna Krisztina volt Bolyai Farkas édesanyja. Csaknem napra pontosan 234 évvel ezelőtt, hunyt el tehát a Farkas nagyanyja. A Kakutsok családfája egyébként az 1400-as évek közepéig vezethető vissza, így a két Bolyai egyúttal a jelentős erdélyi család leszármazottjának is tekinthető.