Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

11:21

Újabb keretszűkítés a magyar hokiválogatottnál

11:06

Teljesen leégett az egyik legnépszerűbb menedékház a Retyezátban – fotók, videó

10:45

Székelyföldi terjeszkedéssel is dicsekedve emelik a fizetést az állami vállalatnál

10:13

A címvédőt fogadják a csíkszeredai női focisok, győztest avatnak a Magyar Kupában

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Hatórányi keresés után egy repceföldön elbújva fogták el a mezőn meggyilkolt 18 éves lány gyilkosát

A kormánybuktatás után George Simion már azt kéri a magyaroktól, hogy csatlakozzanak az AUR-hoz

Harapásokkal borított holttestet találtak a Kalonda-tetői nárciszrét közelében, egy medve is jelen volt

Konyhakéssel szúrta meg osztálytársát egy 12 éves gyermek a szünetben

„Akasztófán lenne a helye” – ilyen üzenetekkel fenyegették a kézdivásárhelyi diáknapok résztvevőit

A kormánybuktatás után George Simion már azt kéri a magyaroktól, hogy csatlakozzanak az AUR-hoz

Eldőlt a kormány sorsa, így szavaztak ma a parlamentben

Jön a tarifakorrekció. Magyarán: nő a víz- és csatornadíj

„Akasztófán lenne a helye” – ilyen üzenetekkel fenyegették a kézdivásárhelyi diáknapok résztvevőit

Bolojan: én odébbállhatok, de az ország súlyos problémái ittmaradnak

Új információk Tusványoson az úzvölgyi temetőügyről: öt románnak tartott katona magyar állampolgár volt

Fotó: Pinti Attila

Rengeteg érdeklődő, fontos információk, újdonságok és felfokozott hangulat jellemezte az úzvölgyi katonatemető, valamint a határviták témájában szervezett pódiumbeszélgetést Tusványos első napján. A magyarországi és hazai szakemberek a téma számos részletét kivesézték.

Iszlai Katalin

2019. július 24., 19:042019. július 24., 19:04

2019. július 24., 22:102019. július 24., 22:10

Tusványos első napjának legnagyobb érdeklődésre számot tartó napközbeni programja kétségtelenül az úzvölgyi katonatemető, valamint a határviták témájában szervezett pódiumbeszélgetés volt.

A Kós Károly sátor zsúfolásig megtelt, emiatt többen kívülről hallgatták végig a témában megszólaló szakembereket.

Rákossy József-Botond

Fotó: Pinti Attila

Kozán István, a Székelyhon napilap főszerkesztőjének és a beszélgetés moderátorának kérésére elsőként Rákossy József-Botond, a Magyar Polgári Párt Hargita megyei elnöke foglalta össze a határvitákkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Mint mondta, noha a legtöbben az 1968-ból származó 2-es törvényt emlegetik a téma kapcsán, ezt követően megjelent egy minisztertanácsi határozat is, amelyben felsorolták, hogy milyen települések tartoznak Csíkszentmártonhoz, és ezek között szerepelt Úzvölgye is. Szerinte

ennek alapján semmi kétség nem fér ahhoz, hogy 1968-ban Úzvölgye Hargita megyéhez tartozott.

Hozzátette: később számos kataszteri elhatárolási dokumentáció is készült, a baj csak az, hogy egyik sem volt pontos. Végül pedig, amikor az új kataszteri és ingatlan-nyilvántartási rendszerbe bevezették a határokat, bizonyos egyezségek nyomán megszületett az az új határ, amely nem volt kedvező Hargita megyének.

Fotó: Pinti Attila

A törvény szerint azonban mindaddig, amíg ez nem változik, minden közintézmény ezt a határt kell figyelembe vegye, tehát a mai állás szerint Úzvölgye Bákó megyéhez tartozik.

Rákossy arra is kitért, hogy ezt a határvitát csak békés vagy bírósági úton lehet rendezni, és mivel a Hargita és Bákó megyék prefektusai által összehívott vegyes bizottság július elején tartott egyeztetése eredménytelenül zárult,

már biztos, hogy csak peres úton folytatódhat a határvita rendezése.

Kovács Vilmos ezredes

Fotó: Pinti Attila

Ezt követően a moderátor azt a június 26-án Bukarestben tartott tárgyalást elevenítette fel, amelyen a magyar és a román fél egyeztetett a haditemető ügyében. Mivel erről csak kevés információt hoztak korábban nyilvánosságra, arra kérte Kovács Vilmos ezredest, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokát, hogy avassa be a nagyközönséget az ott történtekbe. A szakember beszámolója szerint a találkozón mindkét fél elmondta a saját álláspontját a temető kérdésében. „Tudományos és katonai intézmény lévén szigorúan szakmai szabályokhoz kötött állásponttal érkeztünk a megbeszélésre, ezt pedig bizonyítani is tudjuk a magyar források alapján, figyelembe véve a román forrásokat is. Ebből született egy eredmény, ami nem feltétlenül volt kedvező a tárgyalópartner számára.

A tudományosan megalapozott álláspontunk során rámutattunk, hogy 1916 októberében jött létre a temető, ők ezzel szemben azt állították, hogy 1926-ban. Mi azonban egyértelmű bizonyítékokkal álltunk elő: képekkel, fotókkal, vázlatokkal. 1917-ben készült például egy vázlat a temetőről, ami egyértelműen bizonyítja, hogy ekkor már létezett, ahogy azt is, hogy a 39. gyaloghadosztály temetője volt

– emelte ki a parancsnok.

Hozzátette: 1926-27-ben történt a sírkertben egy nagyméretű bővítés, hiszen a románok a térségben több kisebb temetőt is felszámoltak, és az ott nyugalomra helyezett katonákat az úzvölgyi sírkertben temették újra. Ezután alakult ki az az állapot, amelyet szintén alátámaszt egy vázlatrajz, és amely nagyjából ma is jellemző: eszerint

1197 katona volt akkor eltemetve a temetőben, ennek pedig legkevesebb kétharmada, de lehet, hogy háromnegyede magyar katona volt.

A szakember továbbá egy másik érdekes vetületére is rámutatott a találkozónak: a tárgyalásokat 149 román katona megnevezésével kezdték, majd 22-vel folytatták, és végül 11-nél állapodtak meg, amiből ötöt azóta már cáfolt a magyar fél.

Az ő álláspontjuk szerint nyolc ismert és három ismeretlen román katona nyugodott akkor az úzvölgyi temetőben. Az általuk állított ismert katonák közül azonban ötöt már megcáfoltunk, azaz bizonyítottuk, hogy valójában a magyar királyság állampolgárai voltak

– mutatott rá az ezredes, majd arra is kitért, hogy egy érdekes adatra bukkantak a héten, amelyet Tusványoson ismertettek első alkalommal a nyilvánossággal. Kovács elmondása szerint 1941-ben készült egy jelentés román kézből, amelyet a román katonai attasé bocsátott az akkori magyar adminisztráció rendelkezésére.

Ebben megnevezték az összes észak-erdélyi temetőben a halottak számát, és ebből egyértelműen kiviláglik, hogy „az az álláspont, ami 1926-ban elfogadható volt, az 1941-ben sem változott.”

Zárásként azt is elmondta, hogy meglátásuk szerint a temető sorsát az eredeti állapot visszaállításával kell rendezni, ez pedig aláhúzza azt a tényt is, hogy a két országnak van egy érvényben lévő államközi megállapodása is, ami nem ismer tréfát.

Németh Szilárd

Fotó: Pinti Attila

A szakmai elemzés után Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára arról beszélt, hogy mit tehet a magyar állam a temető körüli helyzet rendezéséért.

Azt az állapotot, ami kialakult az úzvölgyi temető körül, nem fogadhatjuk el sem szakmailag, sem politikailag, sem semmilyen szempontból. A szakmaiságon túl az itteni magyarság álláspontját kell képviselnünk.

A nemzetegyesítés erről szól: bárhol éljenek a magyarok, a magyar kormány és a honvédelmi minisztérium az ő álláspontjukat és érdeküket kell szolgálja. Úzvölgye azon a kegyeleti és jogi problémán túl, amit jelent ma nekünk, rengeteg egyéb problémára és hiányosságra hívta fel a figyelmet, és ezeket együtt kell kezelni” – mutatott rá Németh.

Fotó: Pinti Attila

Ezt követően Tilki Attila országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy az Úzvölgyében történtek láttán sokakban megfogalmazódott az a kérdés, hogy mi jöhet még? Egyedi eset lesz vagy lesz ennek folytatása is? Ha lesz, akkor csak Székelyföldön vagy ugyanez várható Felvidéken, Kárpátalján is? Hozzátette: döbbenetesek voltak számára a temetőben történtek. „Nem tudjuk, hogy vissza tudjuk-e téríteni a normális kerékvágásba a szomszédunkat, akire a magyar kormány egy olyan országként tekint, amelynek a közép-európai liga szabályai szerint illik és kell játszani.

Azt is tudjuk, hogy itt nem biztos, hogy csak egy román-magyar konfliktus szításáról van szó, hanem lehetnek más elemek, akár a nyugati fél érdeke is, ahol fontos az, hogy egy közép-európai geopolitikai egységet gyengítsenek két ország szembeállása által

– vetette fel Tilki.

Fotó: Pinti Attila

A továbbiakban aztán valóságos szópárbaj alakult ki Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Zakariás Zoltán Hargita megyei önkormányzati képviselő között, miután Kozán István nekik szegezte a kérdést, hogy miért vártak április végéig a helyzet ismertetésével, holott már a hónap elején tudtak a temetőben zajló munkálatokról?

Elsőként Borboly szólalt fel, igaz,

gondosan ügyelt arra, hogy a feltett kérdésre való válaszadást elkerülje.

Ehelyett a már említett határvitai kérdésekről és a temetőkben történtekről beszélt, mire

Zakariás azzal vádolta meg, hogy félretájékoztatta a hallgatóságot, kijelentését pedig érvekkel is alátámasztotta.

A két politikus között kialakult vita után Tilki Attila úgy fogalmazott: kellemetlenül érezte magát, mert az úzvölgyi katonatemető körül kialakult helyzet sokkal komolyabb ügy annál, mintsem két politikai párt marakodása tárgyává váljon. Ráadásul szerinte ezt fegyverként használhatja ki a szemben álló fél.

A téma sokkal magasztosabb, mintsem elkezdjük itt a napi kronológiát sorolni, hogy ki mit csinált meg és mit nem csinált meg, kellemetlen volt hallgatni a vitát. Miért esünk bele mi magyarok mindig ebbe a hülyeségbe? Arról kellene beszélni, hogy milyen stratégiával készülnek önök közösen a helyzet rendezésére

– nehezményezte Tilki.