Hozzátette: később számos kataszteri elhatárolási dokumentáció is készült, a baj csak az, hogy egyik sem volt pontos. Végül pedig, amikor az új kataszteri és ingatlan-nyilvántartási rendszerbe bevezették a határokat, bizonyos egyezségek nyomán megszületett az az új határ, amely nem volt kedvező Hargita megyének.

Rákossy arra is kitért, hogy ezt a határvitát csak békés vagy bírósági úton lehet rendezni, és mivel a Hargita és Bákó megyék prefektusai által összehívott vegyes bizottság július elején tartott egyeztetése eredménytelenül zárult,

– emelte ki a parancsnok.

Hozzátette: 1926-27-ben történt a sírkertben egy nagyméretű bővítés, hiszen a románok a térségben több kisebb temetőt is felszámoltak, és az ott nyugalomra helyezett katonákat az úzvölgyi sírkertben temették újra. Ezután alakult ki az az állapot, amelyet szintén alátámaszt egy vázlatrajz, és amely nagyjából ma is jellemző: eszerint

A szakember továbbá egy másik érdekes vetületére is rámutatott a találkozónak: a tárgyalásokat 149 román katona megnevezésével kezdték, majd 22-vel folytatták, és végül 11-nél állapodtak meg, amiből ötöt azóta már cáfolt a magyar fél.

– mutatott rá az ezredes, majd arra is kitért, hogy egy érdekes adatra bukkantak a héten, amelyet Tusványoson ismertettek első alkalommal a nyilvánossággal. Kovács elmondása szerint 1941-ben készült egy jelentés román kézből, amelyet a román katonai attasé bocsátott az akkori magyar adminisztráció rendelkezésére.

Zárásként azt is elmondta, hogy meglátásuk szerint a temető sorsát az eredeti állapot visszaállításával kell rendezni, ez pedig aláhúzza azt a tényt is, hogy a két országnak van egy érvényben lévő államközi megállapodása is, ami nem ismer tréfát.

A nemzetegyesítés erről szól: bárhol éljenek a magyarok, a magyar kormány és a honvédelmi minisztérium az ő álláspontjukat és érdeküket kell szolgálja. Úzvölgye azon a kegyeleti és jogi problémán túl, amit jelent ma nekünk, rengeteg egyéb problémára és hiányosságra hívta fel a figyelmet, és ezeket együtt kell kezelni” – mutatott rá Németh.

– vetette fel Tilki.

Ehelyett a már említett határvitai kérdésekről és a temetőkben történtekről beszélt, mire

A két politikus között kialakult vita után Tilki Attila úgy fogalmazott: kellemetlenül érezte magát, mert az úzvölgyi katonatemető körül kialakult helyzet sokkal komolyabb ügy annál, mintsem két politikai párt marakodása tárgyává váljon. Ráadásul szerinte ezt fegyverként használhatja ki a szemben álló fél.

– nehezményezte Tilki.