Parajd: éhségsztrájk a székely zászló kitűzéséért

Szerdán, november 17-én délben jön a hír: valaki a székely zászló kitűzéséért éhségsztrájkol a parajdi községháza előtt. Hívjuk is gyorsan a hivatalt, de mivel ott hirtelenjében nem vették fel a telefont, tárcsázzuk az ottani rendőrség számát, hisz ha igaz a hír, csak kell tudjanak róla. A válasz azonban elutasító: „Nem, uram, itt senki nem éhségsztrájkol.” Ilyenkor az ember hátradől székében, és kiengedi a gőzt: akció lefújva, vaklárma volt. De egy gondolat sehogy sem hagy nyugton: mi lenne, ha egy bizalmi forrást is igénybe vennénk? Pár perc alatt kiderül, hogy az adófizetők pénzén hazudtak nekünk, illetve, bocsánat, akarták elkendőzni az ügyet. A kapott információk szerint Tóth Ferenc szovátai rajztanárról van szó, ő az, aki tavasszal a szovátai városházára is kitűzte a székely zászlót, és ugyanezt szeretné Parajdon is elérni. A téma tehát az utcán hever (járkál), menjünk hát elébe!

Igen, de csak törvényesen

Bokor Sándor polgármester irodájában fogad, ahol egyébként négy zászló van szorosan egymás mellé állítva: a román, a magyar, az uniós és Parajd zászlaja. „Hétfőn délelőtt keresett meg itt, a hivatalban, hozott magával egy székely zászlót, és azt mondta, hogy most ebben a minutumban vagy kitetetem, vagy idézve őt: én mostantól kezdve éhségsztrájkba lépek. Elmondtam neki, hogy egyrészt nem szeretem ezt az imperatív hangnemet, másrészt az én megítélésem szerint ez egy olyan dolog, amit mindenképpen meg kell gondolni, és annak függvényében cselekedni. Semmi bajom a zászlóval, ez számomra is egy szimbólum, de ennek kifüggesztése egy átgondolt procedúra kell legyen. Nem lehet úgy, hogy ma kitesszük, aztán holnap jönnek, hogy vegyük be” – fejtette ki az elöljáró. A polgármester egyébként megemlíti, hogy a zászló kitűzéséhez a helyi tanács határozata szükséges, bár e téma körül országosan vita van, a vélemények is különböznek. Elmondja, volt már olyan eset, hogy tanácsosi határozattal kitűzték a lobogót, majd a döntést megtámadták, aztán pereskedtek, voltak cirkuszok bőven. „Az úriemberrel sajnos nem tudtunk zöld ágra vergődni. Ezáltal ő most él állampolgári jogával. Közben jött a rendőrség, hogy engedély kellene tőlünk erre a tiltakozó akcióra. Mi nem adtunk semmiféle engedélyt, így ez a továbbiakban a rendőrség dolga” – meséli a polgármester.

A parajdi tanácsnak szerda reggel volt egy rendkívüli ülése (egy egészen más témával), ezen a településvezető ismertette ezt az ügyet is. „Egyetértettünk abban, hogy az ügyben pozitív megoldást kellene találni, nem az ő (a sztrájkoló) kérésére, hanem a zászló kifüggesztésének érdekében. Én azt szeretném, hogy ezt a székely zászlót teljesen legálisan, törvényes procedúra után tudjuk kifüggeszteni. Ez a helyes eljárás” – mondta Bokor Sándor parajdi polgármester.

Itt és most!

Tóth Ferenc helyettes rajztanár volt Korondon (tudtunkkal amatőr képzőművész is), jelenleg Szovátán lakik. A sajtóban is többször szerepelt már, tavalyelőtt Szováta három bejáratánál helyezte el az általa készített, székely rovásírásos táblát a település nevével és lakóinak kilétével, idén márciusban pedig a szovátai városházára tűzte ki a székely zászlót. Parajdon csak nappal éhségsztrájkol, saját bevallása szerint ezt be is tartja, cukros víz van nála, néhány szem cukorka és egy könyv (Dr. Bobula Ida: A magyarok eredete). „Azt hiszem, a rendőrparancsnok volt az, aki legutóbb olyan szöveggel jött, hogy van-e az éhségsztrájkra engedélyem, s ha nincs, akkor kérjek. Én hétfő óta itt vagyok, már aznap leigazoltak, szerdán nyilatkozatot kértek, hogy ki vagyok, mit akarok, s akkor ma jönnek, hogy kérjek engedélyt. Én ezt megtagadtam, gondoltam, ha törvénytelenséget követek el, akkor vigyenek el.” Elmondja, hogy mindenképpen szeretné elérni célját, és kitart mindaddig, amíg egészsége engedi. Elárulja, hogy a zászló kitűzését még idén márciusban írásban kérte a parajdi hivataltól, de válaszra sem méltatták, ami – mint mondja – törvénytelen mulasztás, hisz harminc napon belül kötelességük lett volna válaszolni. Hallott a szerdai tanácsülésről is: „Igen, tudom az MPP-s tanácsosoktól, hogy mit döntöttek: csak halogatják az ügyet. Márpedig a székely zászlónak itt a helye, és ennek most kell eleget tenni” – mondja Tóth Ferenc.

Rendőri vállvonogatás

Rövid tanakodás után úgy döntünk, hogy elmegyünk a parajdi rendőrségre is, melynek munkatársai aznap délelőtt meglehetősen súlyos memóriazavarról tettek tanúbizonyságot. Amott szárazon közlik velünk, hogy nincs mondanivalójuk, ez ügyben nem foglalnak állást. Rákérdezek viszont, hogy akkor mit mond a törvény, ilyen esetben mit kell tenniük a rend őreinek? Abban reménykedem, hogy erre azért van válaszuk, és nem tévedek, még ha vállvonogatva is hozzák tudtomra, hogy az illető végül is reggeltől estig közterületen sétál. Ennyi, nem több. Leigazolták, nyilatkozatot kértek szándékairól, és ezzel feladatuknak eleget is tettek. Nyelvemen a kérdés, hogy akkor meg minek kellett nekünk hazudni, de végül elállok ettől, úgyis sejtem, miről van szó. Székelyföldön akadnak néha olyan problémák, amelyek felbukkanásakor a rendőrség úgy viselkedik, mintha Rejtő Jenő láthatatlan légiója lenne: mindenki hallott már róluk, de senki sem látta még őket.