A székelyudvarhelyi ifj. Szabó József már gyerekként, madarász édesapja mellett kezdte a vadon élő szárnyasok viselkedésének tanulmányozását.

– Mivel foglalkozik konkrétan az ornitológia, hogy lesz valaki ornitológus?

– Az ornitológia elsősorban a madárfajok megfigyelésével és tanulmányozásával foglakozik, a listázás hosszabb folyamat, olyan, mint a bélyeggyűjtés, csak megvan az az előnye, hogy minden évben újra lehet kezdeni. Minden évben új listát készítünk a megfigyelt madarakról. Az ornitológia a bilológia egyik szakága, ezért legtöbbünk biológus, de ez nem feltétel, én egyébként ökológiát végeztem. Bárki megfigyelheti a madarak viselkedését, akit érdekel. S hogy lesz valaki ornitológus? Hát hogy lesz valaki bélyeggyűjtő?

– Hol végez megfigyeléseket?

– Az ország különböző területein szoktam megfigyelni az őshonos fajokat, így időnként Dobrudzsába, Moldvába, Havasalföldre utazom. Nagyon jó megfigyelőhely környékünkön a szentpáli halastavak. Elsősorban az őshonos és a spontán módon megjelenő fajokat tanulmányozzuk. Ez azt jelenti, hogy például a betelepített fácánokat és a Bukarest parkjaiban egyre gyakrabban felbukkanó papagájokat nem követjük. A felméréseknek statisztikai szempontból feldolgozhatóknak kell lenniük, ezért azokat egységes módszertan segítségével a Romániai Madártani Egyesület és a Milvus egyesület szabályozza. Ez érvényes a ragadozó madarakra és a mezőgazdasági madarakra egyaránt.

– Mit jelent a megfigyelés? Fogja a jegyzettömböt, a kisplédet, és csendben vár a mezőn?

– Nem igazán, folyamatos mozgásban vagyunk. Távcsővel, alkalmanként teleszkóppal figyelünk, és természetesen jegyzetelünk. Amióta Románia uniós tagállam, kötelező jelentéseket küldeni a madárpopuláció tendenciáiról. A felmérés lényege egy adott madárfaj jelenléte, példányszáma, élőhelye. Ezek az adatok adják az alapot a madárfajok védelmére. A mezőgazdasági területek madarainak léte, például a pacsirtáé, veszélybe kerülhet, ha megváltoznak a gazdálkodási szokások, monokultúrák alakulnak ki vagy elterjed a gyomirtók használata.

– Milyen ritka fajok élnek nálunk?

– A szentpáli halastavak nagyon gazdag hely. Itt őshonos az egyébként Európa-szerte védettnek minősített békászó sas, az olyan bagolyfajok, mint az urali és az uhu, valamint a cigányréce.

– Említette, hogy csak az őshonos fajokat követik, illetve azokat, amelyek spontán telepednek meg nálunk. Melyik madár költözött hozzánk utoljára?

– A Törökországban őshonos balkáni gerle már száz éve él nálunk, azóta nem volt ilyen kolonizáció.

– Hány új fajt sikerült beazonosítania, és mi alapján?

– Általában viselkedésről és hangról ismerjük az Európában élő fajokat. Eddig hat, Romániában újnak számító faj beazonosításában vettem részt. Ez azt jelenti, hogy én is abban a csapatban voltam, amely megfigyelte őket. Ezek Európára jellemző fajok, melyek több környező ország területén élnek.

– Melyik volt a legritkábban látott madár?

– Tavaly májusban láttunk két napig egy vörösfejű gébicset, amely valahonnan a Dunántúlról keveredhetett a halastavakhoz, ugyanakkor a Páring-hegységben rövid időre megjelent egy angliai barázdabillegető. 2006 decemberében Fogaras mellett az Olton felfedeztem egy hosszú csőrű törpealkát, amely valahonnan Japán északi részéről, az Ohotszki-tengerről érkezhetett. Értesüléseink szerint ugyanazon év novemberében Angliában is felbukkant. Máig sem tudom, hogyan került Európába.

– Hány madárfaj él környékünkön?

– A szentpáli halastavaknál az utóbbi harminc évben összesen 267 fajt számoltunk össze, ezek mellett még ismerünk hozzávetőleg 13 magashegyi fajt.

2015-ben az országos egyesület második helyezettje az ugyancsak székelyudvarhelyi Pál Lajos, 292 megfigyelt madárfajjal. Tavaly egyébként ő állt az élen. Az Otus Egyesület, melynek ifj. Szabó József alapító tagja, tavaly az Országos Ornitológiai Egyesülettel együtt elérte, hogy a vörösnyakú lúd legfontosabb telelőhelyén korlátozzák a vadászatot.