Udvarhely választ, avagy ki kivel fog hétfőn dolgozni

2022. február 25., 13:172022. február 25., 13:17

Székelyudvarhelyen rég nem volt választás. Igazából Udvarhelyen már évek óta nem történik semmi érdemleges. Nem adnak át sem uszodát, sem sportpályát, sem terelőutat, nincsenek itt látványos szalagvágások. Így nem csoda, hogy még egy belső választás is ennyire felkorbácsolja a helyi közéletet.

Hirtelen mindenkinek véleménye lett a hétvégi városi RMDSZ-es elnökválasztással kapcsolatosan, amit meg is oszt mindenféle platformon, a pálya szeléről bekiabálókat kritizálók egyre hangosabban kiabálnak be a pálya széléről (önkritikai betét: mit ahogy e sorok írója is). Mindenki a másik oldaltól félti a várost, miközben sok esetben épp ő maga a város. A szervezeten belül évek óta dolgozók és az RMDSZ-t évek óta kritizálók hirtelen megtalálták a csodaszert a helyi szervezet meggyógyítására.

Pedig a feladat nem könnyű. 30 éve szinte minden politikai erő az RMDSZ-szel szemben határozta meg magát Udvarhelyen, közel 30 éve folyik az RMDSZ lejáratása a székely anyavárosban. Most mégis hirtelen emberek sokasága érzi úgy, hogy ő tudja megadni ezen megtépázott presztízsű szervezet számára a hitelességet.

A nyitás és megújulás zászlója alatt mindenki mindenkit be szeretne szervezni a saját táborába. Azonban a szlogen minden oldalon közös: gyertek, gyűlöljük együtt a másik oldalt!

Pedig épp ebből van elege a városlakóknak, hiszen ennek polarizációnak issza a levét a város már évek óta! Hogy is lehet dobbal verebet fogni?

Az elmúlt hónapok politikájának alakulását szemlélve egyértelművé vált, hogy lassan az RMDSZ maradt az egyetlen politikai erő, amely jelen körülmények közt képviselni tudja az erdélyi magyarság érdekeit úgy Budapesten, mint Bukarestben. Ennek fényében érthető a szerecsenmosdatási kísérlet a Küküllő-menti városban. Azonban az kevésbé érthető, hogy az egymással szemben álló felek miként képzelték el ezt a mosdatást úgy, hogy folyamatosan egymást sározzák be. Vagyis egy olyan történetbe kérik a székelyudvarhelyiek belépését, amelyből épp ők maguk zárták ki a közélet iránt érdeklődő jóérzésű embereket az egymást minősítgető megjegyzésekkel.

Méltán tevődik fel a kérdés, hogy ha ezek így gyűlölik egymást már a kampány alatt, akkor a választás után hogyan fognak együtt dolgozni?

Újból egy tipikus udvarhelyi jelenségnek vagyunk tanúi. Ha nincs egy nagy közös ellenség, ugyanakkor nem adatik meg a különböző pártok közti acsarkodás sem, akkor a gyűlöletkampányt ugyanazon politikai erőn belül is meg lehet oldani. A lényeg, hogy mindig van egy fél, amely meg akarja menteni a várost a másik féltől, akár harc árán is.

Mindegyik oldal a lelátókon toporgó embereket próbálja a pályára rángatni, miközben a pályán olyan játékot játszanak, amitől minden jóérzésű embernek felfordul a gyomra. És mindeközben csodálkozunk, hogy egyre erőteljesebb a kontraszelekció, hogy egyre több jóérzésű és jó szakember fordul el a helyi politikától. Emellett persze tisztelettel vegyes együttérzéssel nézzük azon pár jóérzésű ember kiállását, akik áldozatául estek a politikai kommunikáció ármánykodásának.

A városlakó csak áll és fogja a fejét: itt semmi sem változott 30 év alatt.

Az árok megmaradt, csak most épp mások ássák, mások mélyítik. Mégis töretlen madáchi lelkülettel próbálunk bízni a jövőben: talán majd hétfőn a székelyudvarhelyi RMDSZ nyitott kapuján elkezd kiáradni a végtelen szeretet, és végre elindul a 30 éve várt ároktemetés a székely anyavárosban is.