Több mint egy épület, több mint egy múzeum, több mint egy intézmény

Kovászna Megye Tanácsa intézményfenntartó szereppel bír, ugyanakkor a felújítást célzó uniós pályázat koordinátora és társfinanszírozója is volt. Tamás Sándor tanácselnök szerint a székely nemzet múzeuma szülőföldünk egyik legerősebb kulturális erőtere, és ez egy nagyon tudatos tervezés eredménye. Idézte a transzszilvanista Kós Károlyt, az épület tervezőjét: „Számbavéve mindazt, amit Erdély magyar népére, főképpen pedig a székelységnek népi építkezéséből, illetve népi művészetéből tipikusnak láttam és vallottam, valamelyest megnemesítve úgy alkalmaztam egy modern és speciál igényeket szolgáló alaprajzra, hogy az magától értetődően természetes és művésziesen monumentális lehessen és

Tamás Sándor egy „friss örömhírt” is hozott a megnyitón jelenlévőknek. Megtudhattuk, a Magyar Országgyűlés október 25-én, azaz szerdán arról döntött, hogy

Brendus Réka, a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának osztályvezetője azokról is szót ejtett, akik úgy gondolják, hogy nincs helye a magyar, székely múltnak és kultúrának ebben az országban, de felemelő, megerősítő üzenete is volt.

„Ez már nem is múzeum, ez a hely a székely nemzet örökségének, mindennapjainak, életművének, születésének és dicsőségének otthona és még annál is több,

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója felidézte, hogy 1910-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének vezetője azt javasolta a Székely Nemzeti Múzeum igazgató választmányának, hogy Hültl Dezsőt kérje fel az új múzeumépület tervezésére. És bár ő meg is tette, amire kérték, Kós emlékezete szerint azt mondta neki: „én nem akarnám ezt az épületet felépíteni, úgy érzem, ez nem nekem való feladat. Akartam székely épületet kihozni, de nem hiszem, hogy ez volna az igazi. És egyáltalán, helyesnek gondolom, ha az ország vidékein épülő múzeumok – sőt minden kultúrépület – lehetőleg annak az országrésznek a népének és művészi miliőjének kifejezőjévé legyen, sokkal inkább, mint ahogy ez eddig történt.” Ezek után

Székely István, az RMDSZ társadalmi kapcsolatokért felelős alelnöke szerint 2002 után a generációváltás nyomán megjelentek azok az emberek, akik „elmentek a falig”, a térség nagyot lépett előre az intézményalapítás tekintetében is, Székelyföld elkezd magára találni és összerdélyi feladatokat magára vállalni. Megjelent egy olyan generáció, amely már európai lehetőségeit tartja természetesnek, ugyanakkor újra kell fogalmazza magát, választ találjon arra, hol a helye a világban, Európában, milyen feladatokat vállal az erdélyi magyar közösségen belül, hogyan kapcsolódik a román államhoz.

„A Székely Nemzeti Múzeum fogódzókat ad, hogy a múlt autentikus gyökereihez nyúljon vissza, és elmeséli azokat a történeteket, amelyek által otthonra lelünk e hazában” – zárta beszédét Székely.

Dr. Csuha Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnöki tanácsadója, aki civilben műtörténész egy szép ajándékot hozott a múzeumnak: Klement György honvéd őrnagy kardját, amellyel a felvidéki katona Beszterce környékén harcolt a szabadságharcban.

A megnyitó ünnepség utolsó momentumaként Vargha Mihály egy kis ajándékot nyújtott át mindazoknak, akik a felújításhoz hozzátették a maguk szaktudását, akaratát, így az említett felszólalóknak, a kivitelező Baumeister cég szakembereinek és a megyei tanács apparátusához tartozó személyeknek.

Az ünnepi műsor lélekemelő perceinek bizonyultak a Petrás Mária és zenekara által elénekelt-eljátszott népi imák, amelyekkel a csángómagyar világból adtak át hangokat, hangulatokat, büszkén vállalva, hogy keleti gyökerű kultúránk és hitünk tartott meg minket a magyarság soraiban.

Játszani is lehet a kiállításokon, de digitális továbbképzésre is ráveszik a látogatót

A továbbiakban Herczeg Ágnes a megújult múzeumkertben vezette körbe az érdeklődőket, Tóth-Bartos András történész pedig – aki Kinda István mellett a Géniusz a hősök mögött tárlat kurátora – az „új szemléletű” kiállításon kalauzolta végig a vendégeket. „A háromszéki önvédelmi harc megszervezését közösségi szempontból vizsgáló kiállítás célja, hogy megjelenítse a szabadságharc háromszéki eseményeit, illetve hadiiparának megszervezését, ugyanakkor a forradalom hátországának történéseit, a hősök mögötti hétköznapi géniuszokat, az önfeláldozó módon megnyilvánuló közösséget, és kidomborítsa a női szerepeket is” – írja a megnyitó beharangozójában.

Az új szemléletet magunk is megtapasztalhattuk, hiszen nemcsak a multimédiás felületekkel, de kézzelfogható eszközökkel is bevonják a nézőket a bemutatott korba: ráveszik, hogy katonát öltöztessen, ágyút faragjon, ahogy azt 1848-ban tették, de