Tízéves a Székelyhon

Iskolabusz tíz évvel ezelőtt, és napjainkban. A fejlődés egyértelmű. De túl a gépjármű korán és komfortján, talán érdemes abba is belegondolni, hogy az akkor még iskolás fiataloknak ma már jó eséllyel saját autójuk van. Az elmúlt tíz évben ugyanis robbanásszerűen megnőtt Székelyföldön a gépjárművek száma, szinte nincs olyan város, ahol ne küzdenének parkolási, forgalomtelítettségi gondokkal. Mindenkinek is autója van, és az, hogy milyen, az már többnyire attól függ, hogy hol tartózkodik – itthon, vagy külföldön. No, de ez már egy másik téma, amit vezessen fel a következő képtársításunk.

Kelemen Hunor az idei államelnöki választás kampányában, illetve a 2009-esben. Akkor sem nyert, és most sem. Elemezzünk, hasonlítsunk. Ezúttal vajon mekkora volt az esélye a győzelemre? Ha csak akkora, mint amennyi az elmúlt tíz évben jutott a székelyföldi magyarság itthon maradására, hát nem sok.

Székelyhon.ro tíz évvel ezelőtt, és 2019 őszén. Na, ilyen oldalt már nem sűrűn nézünk desktopon. És lassan már mást sem, hiszen olvasóink döntő többsége átnyargalt okostelefonra, ezért – talán kicsit megkésve, de – tartottuk mi is a lépést a korral, mobilbaráttá változtunk. Közben az egyéves születésnap tájékán mért napi 8–9000 egyedi látogató 50–55 ezerre duzzadt, a rekordunk rekordját is megdöntöttük, Miss Székelyhont hirdettünk, folyamatosan eredményeket tippelgettünk, szerverekről és fizikai helyszínekről költöztünk, nyomtatott lapokat egységesítettünk, médiatér szempontjából túlléptünk Székelyföldön, nyomtatunk, posztolunk és sugárzunk, lassan pedig autót sorsolunk – természetesen a teljesség igénye nélkül.

Következzen bővebben az emberi tényező. Archívumunk tele portrékkal, meglepődtünk saját magunkon is, hogy milyenek voltunk tíz éve. De inkább lássuk közszereplőink ráncait.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke napjainkban, és tíz évvel ezelőtt. Amikor még simábban ment minden. Sok minden. No, de azóta legalább az emberek már óvatosabbak a telefonbeszélgetésekkel...

Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Tíz éve előretekintett, ma már imádkozik. Vegyük intő jelnek?

Sógor Csaba „ma”, illetve tíz évvel ezelőtt. Na, ő egyedül „fiatalodott”, de lehet, hogy ez számára nem akkora öröm. 2009-ben európai parlamenti választásokat is tartottak, akkor – milyen szépen is hangzik – a Magyar Összefogás Listáján, az RMDSZ és az EMNT összefogása nyomán Tőkés László, Winkler Gyula és Sógor Csaba kapott EP-képviselői mandátumot. Erdélyből tehát hárman. Az idei eredmények alapján már csak két képviselőt küldhetett a romániai magyarság Brüsszelbe, az állandó Winklert, és Sógor visszasorolása után Vincze Lórántot. Általában gyorsan felejtünk, a politikára ez hatványozottan igaz, de idén volt egy ilyen is. Most, hogy eszükbe juttattuk, el is lehet felejteni.

A csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola egy évtizede, és most. Látványos fejlődés. Formailag mindenképp. Vajon a romániai oktatás tartalmilag is ennyivel előrébb tart, mint amilyen volt tíz éve? Az a biztos, ha erre adunk még tíz évet... Vagy többet.

Dacia Logan akkor, illetve ma. Népszerűségéből mit sem vesztett tíz év alatt. Az idő múlását mivel is szemléltethetnénk jobban, mint azzal, hogy az akkor még viszonylag újnak számított autót ma már – használattól függően – leadhatjuk roncsként. Emberileg, reméljük, jobban állunk.

Bónuszként, ami jóval később történt, mint a Székelyhon 2009-es indulása, de úgy vagyunk vele, hogy bárcsak meg sem történt volna. Képileg a korondi példa a legmutatósabb, anyagi szempontból is, de a Községháza feliratot és a homlokzati székely zászlót nem csak az udvarhelyszéki település bukta el. Ebben (is) Székelyföld teljes sorsközösségnek számít.

Busszal indítottunk, és busszal fejezünk – nem le, hanem be, ugyanis itt kell megjegyeznünk, hogy a személyeket tartalmazó képmontázsaink csupán az idővel kivétel nélkül megszépülő emlékek felidézését szolgálják. Egy kicsit tehát gondoljunk vissza, aztán természetesen előre, hiszen – romló, továbbra is felújításra váró buszállomással, vagy modernnel – haladnunk kell mindenképp.