Tamás József püspök: régen a Mikulás nem úgy járt, mint manapság, mi sohasem találkoztunk vele

A mi igehirdetésünk és hitoktatásunk próbálja helyreállítani Szent Miklós hagyományos alakját és tiszteletét, hisz ő a jóság, az adakozás, a jó tett és a szeretet megszemélyesítője volt a szegények között. Szeretettől áthatott élete nemesült legendává, és lett a gyermekek örömszerző Mikulás bácsikájává, aki december elején ráhangolja az embereket a karácsonyi ünnep lelkületére, amelyben a legnagyobb és legszebb ajándékot kaptuk, hisz: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 3, 16).

– A segítő szent gazdag legendáriuma széles körben ismert. Püspökként melyik cselekedetével tud leginkább azonosulni Tamás József püspök úr?

– Az egyház sok püspököt tisztel szentként. Vannak köztük, akiket azért tisztel szentként, mert becsületesen helytállók voltak minden körülmények között, mint Isten szolgája, Márton Áron püspök úr is. Vannak, akiket azért tisztelünk, mert vértanúságukkal tettek tanúságot Krisztus mellett, mint Apor Boldog Vilmos győri püspök, aki székely népünkből való. Vannak, akiket azért tisztelünk szentként, mert a hittudomány ragyogó csillagaivá váltak, mint Szent Ágoston püspök is. És nem utolsósorban vannak püspökök, akik jó pásztorai tudtak lenni a reájuk bízottaknak, igazi lelkipásztorokká lettek, mert jóságos szívük volt. Ilyen volt Szent Miklós püspök is. Én is ilyen szerettem volna lenni, ezért is választottam jelszavamul a szeretet himnuszának e szavait: „Legnagyobb a szeretet!” (1 Kor 13, 13).

Este szépen megtakarítottuk cipőnket, és az ablakba tettük, reggel pedig benne találtuk az ajándékot, ami ugyan nem gazdag ajándék volt, de az akkori szegényes világban sok örömet szerző. A diákkori Mikulás-napokat is emlegethetem. Azok sem hasonlítottak a maihoz. Az akkori idők egyetlen katolikus iskolájában, a kántoriskolában, majd a Hittudományi Főiskolán Szent Miklós emléknapjának előestéjén jött el a püspöknek öltözött idősebb társunk személyében, aki verses krónikába szedett szavaival megfeddett vagy megdicsért, attól függően, hogy mit érdemeltünk. Nagyon jó nevelő hatása volt szavainak. Sokat lehetett nevetni, mert mókásan volt megszerkesztve a szöveg.

– Hogyan, milyen gondolatokkal készül Székelyudvarhelyre?

– Mivel az új egyházi évvel főegyházmegyénkben az ifjúság éve kezdődött el, úgy gondoltam, hogy prédikációm is az ifjúság évéhez kapcsolódjon. Szent Miklós legendáinak egyik legismertebbike arról szól, hogy adományával megmenti egy család három lányát az erkölcsi elzülléstől, és lehetővé teszi, hogy tisztességesen férjhez menjenek, szép családi életet éljenek. Valahogy így kellene nekünk is megmentenünk a mai kor fiatalságát az erkölcsi romlástól, és értékessé tenni életüket.