Tanácsadói hálózat: túlterhelt iskolai tanácsadók és logopédusok

A tanácsadó munkája az egyik legnehezebb a tanügyben, mert a prevenciós munka, a drogfüggőséggel kapcsolatos esetek, a krízishelyzetek csak egy szelete a nagy egésznek, mert ezeken kívül sok mindennel foglalkoznak: pályaorientáció, személyiségfejlesztés, képességfejlesztés, esetenként logopédia, mert nincs elég logopédus, esetenként fejlesztőpedagógusi munka, mert nincs elég fejlesztőpedagógus. Másfelől azért is az egyik legnehezebb kategória, mert óvodás kortól egészen líceumos korú gyerekekkel dolgoznak. Elég nehéz így, hogy az egyik órán óvodással dolgozik, utána egy kamasszal” – magyarázta Kedves Enikő. Mint mondta, tanítási kötelezettsége is van a tanácsadónak: heti tizennyolc órában direkt foglalkozást kell tartania a gyerekeknek.

Ezért jó ez az együttműködés az Eustress Egyesülettel, mert olyan részben tudunk együtt dolgozni, amire nincs kapacitása a tanácsadói és a logopédusi hálózatnak. Azért is tartom jónak ezt a kezdeményezést, mert így ki is mondódik, amit tapasztalunk. Az iskolai tanácsadó – akiket sokan úgy emlegetnek tévesen, hogy iskolapszichológus – alapvégzettsége lehet pszichológus, pedagógus, szociálpedagógus, szociológus, de mindenkinek ugyanaz a feladatköre. Körülbelül fele-fele arányban van a megyében a pszichológus végzettségűek és a pedagógus, gyógypedagógus és más alapvégzettségűek száma. Azért is tűzoltás a munkájuk, mert a további lépés, a terápia, a hosszú távú kezelés – akár az öngyilkossági késztetés, akár a szerfüggőség esetén – nincs kiépülve nálunk. Országszinten is hiányosságok vannak, de Csíkszeredában még inkább, nincs ahová kezelésre küldeni a gyereket, hiányzik a klinikai rész a kezeléshez, a további terápiás munkához” – hangsúlyozta a pszichopedagógiai központ koordinátora.

Az igazgatónő úgy véli, minden olyan projekt, ami beletartozik a prevenciós munkába, hasznos, így a már említett, kamaszokat megcélzó függőségmegelőző projekt is. „Olyasmiket terveznek, amire igény van, és ami kicsit más jellegű, mint amit mi tenni tudunk. Az iskolákban tevékenykedő kollégák napi rendszerességgel szembesülnek akár öngyilkossági kísérlettel, akár szerfüggőséggel. Ők egyéni foglalkozásokat tartanak, de mivel magas létszámú gyerek tartozik hozzájuk, nem érnek el mindenkihez. Sok olyan része lesz ennek a programnak, ami nagyobb csoportokat mozgat meg, ez lenne az egyik nagy előnye: villámcsődületek, interaktív foglalkozások diákokkal, színészeket vonnak be, és más eszközökkel is dolgoznak, nem csak a tanácsadási eszközökkel, amit a kollégák tesznek minden nap.”