Kossuth Lajos 1899. június 11-én leleplezett szobrát (a gyergyócsomafalvi születésű, tragikusan korán elhunyt Köllő Miklós alkotását) és Bem József honvédtábornok szobrát (Huszár Adolf munkáját), valamint a II. Rákóczi Ferenc- és a Petőfi-emlékművet 1919. március 27-ről 28-ra virradóra döntötték le. Mégpedig ؘ– amint az Amerikai Unitárius Bizottság titkára, Sydney B. Snow jelentésében olvashattuk – úgy, hogy

Az eredi alkotás helyére pedig a Hunyadi László által készített Petőfi-szobor került 2000 decemberében, míg a Teleki Domokos-ház falára Petőfi-emléktábla 1999 júliusában. Merthogy – mint említettük – 1919-ben a Petőfi-gúlát is megcsonkították, pedig csak ennyi állt rajta, hogy a költő innen, a székelység fővárosából indult el utolsó útjára, meghalni a szabadságért.

A Keresztelő Szent János-plébánia előtti téren 1910 körül leleplezett, hat méter magas oszlopszerű talapzat alsó részén volt Kallós Ede Petőfi-domborműve elhelyezve, mely a harcba induló költőt ábrázolta, amint őt Bem tábornok visszatartani igyekszik. Az emlékmű tetejére a városi tanács bronz turulmadarat öntetett, de a világháború kitörése miatt már nem tudták ráhelyezni.

Az 1913-ban felavatott közművelődési palota falába elhelyezett nagy, bronz domborműveket leszerelték, és állítólag egy nyirkos pincébe vitték. Benn a palotából gr. Apponyi Albert, Molnár Viktor és dr. Szalay Imre egykori főispán Kallós Ede által készített mellszobrai tűntek el.

Az 1854. március 10-én felakasztott három székely vértanú – Horváth Károly, Gálfy Mihály és Török János – emlékoszlopát 1920-ban ugyancsak megcsonkították, de eltüntetni már nem merték: a város magyarsága itt szokta megünnepelni március 15-ét, és 2013 óta a székely szabadság napján is itt hangzanak el a díszbeszédek.

Horváth Géza alkotását 1906. június 17-én leplezték le,

1940-ben az emlékmű ismét a helyén állott, de 1944-ben újból megcsonkították. Végül 1970-ben renoválták, de az oroszlánok helyébe újakat kellett faragtatni.

Az Ojtozi-szorosban alig egy évig állhatott a soproni m. kir. 18. honvéd gyalogezred hősi helytállást idéző emlékmű – vandál módon lerombolták. Sopronban elkészített mását 1934-ben avatták fel az ottani Ojtozi-fasoron. Egy kicsinyített másolta az eredeti helyére is visszakerült 2006-ban.

A Barót határában lévő, 1901-ben felavatott ’48-as emlékoszlopról minden díszt és feliratot lekapartak, majd 1934-ben Valeriu Bidu prefektus ökrökkel lehúzatta. 1940-ben ideiglenesen visszaállították, 1949-ben a kövei egy részéből rakták össze Baróton a „felszabadulás” emlékművet, tetején (1952-től) a vörös csillaggal. Egy másolatát az 1970-es évek elején felállították ugyan, de csak egy hét erejéig, mert a párt ismét az eltüntetése mellett döntött. A helyén ma az 1974-ben felavatott véczeri emlékmű áll. Az egykori köpeci faluháza előtti, vörös andezitből készült, ugyancsak ’48-as és ugyancsak 1901-ben felavatott obeliszket is eltávolították a közhatalom-változás után, ám azt a 2. bécsi döntés után helyreállították.

Székelyudvarhelyen a Scheffler Nándor akadémiai szobrász és az ottani m. kir. kő- és agyagipari szakiskola igazgatója által alkotott, 1897. évi július 29-én leleplezett,

Lebontását lefényképezte egy gimnazista, akitől azonban a rendőrség a képet elkobozta. Az obeliszket csak 2008-ban sikerült újrafaragtatni, és eredeti helyén felállítani.

A Vasszékelyként közismert emlékművet Erdélyi István őrmester tervezte, Herman Ottó szakaszvezető, Rózsa Géza tizedes és Sipos Jenő honvéd, az Ojtozi-szorosban is hősiesen harcoló, legendás 82. „székely” gyalogezred katonái faragták ki fából 1917-ben.

1919-ben a bevonuló román katonák előbb lefűrészelték a puskáját, majd koporsót helyeztek rá. Másnap ezt pár diák levette a szoborról, mire a katonák felpofozták őket.