Mindazok, kik bármikor kereszt alatt Csíksomlyóra zarándokolnak s ott a kegytemplomban megjelennek, azért teszik ezt, hogy imádkozzanak, s az ájtatosságokon részt vegyenek. Főleg a kegyelemhelyeken, hol mindenki különös buzgósággal óhajtja lelke fohászait Isten elé terjeszteni, misehallgatását, szentgyónását és imáját végezni. Ez ájtatosságokat és ájtatoskodókat tehát bármi módon megzavarni: nem lehet Istennek tetsző dolog! (...)

Nem illik zarándok embernek búcsúúton dohányozni. Ha a pipát, cigarettát egykét napra nem tudja elhagyni, hát lehet-e az ilyentől javulást várni?

Nem illik muzsikusoknak pihenő helyen világi nótát fújni, vagy bárkinek olyast énekelni. Nem illik útközben részegeskedni, minden korcsmába betérni, s a kegyhelyen korhelykedni. (...)

Az előimádkoztató becsületbeli kötelessége jól vezetni a népet. Mit ér az olyan vezető, aki nem tud vezetni? Az előimádkoztató nem prédikálhat, mert őt nem küldte az Úr Jézus tanítani, s az

Egyház erre őt nem hatalmazta fel. De megengedett könyvből szabad felolvasni.

A vezetőnek mindenki engedelmességgel tartozik, még az idősebbek is,

különben nincs haszna a zarándoklásának.

A búcsús menetben nem illik a fiatalságnak sietni, hanem az öregebbekhez kell alkalmazkodniuk. A két nembeli fiatalok között az enyelgés s játék itt csúnya dolog.

Illik, hogy a kereszt alatt mindenki énekeljen, mikor ének van, s fennhangon imádkozzék, mikor közös imát mondnak.

A Máriás kikerülés alkalmával az elsőségre törekedni csúnya dolog. Mindenki tartsa meg a kijelölt sorrendjét, s ha ahhoz alkalmazkodni nem akar, ne jöjjön búcsúra.

Első és legfőbb rendszabály a csíksomlyói kegyhelyen, hogy ha a templomban szentmise, prédikáció vagy litánia van, akkor a búcsús menetek minden ének s hangos ima nélkül teljesen csendben vonuljanak be a templomba, s csak ha a szentmisének, vagy prédikációnak vége van, akkor végezzék el hangosan és közösen a kegyszobor köszöntését imával és énekkel...

A kegyelemoltáron kívül lévő többi oltárok köszöntését mindenki csakis csendes imával, magában végezze. Ugyanezen szabály tartandó be a búcsús menetek eltávozásánál is.

A legméltóságosabb Oltáriszentség köszöntése, a szentségimádás, imaóra és minden társas imádság hangosan és együttesen nem végezhető, mert ez zavarja a többi ájtatoskodókat. Azonban a templomon kívül levő szent helyek látogatása mindenkor végezhető hangos imával és együttes énekkel, még akkor is, ha előttük más menet

megy, mely szintén ájtatosságát végzi, mert a szabadban egyik nem zavarja a másikat.

Kérjük a híveket, hogy az oltárokat, oltárruhákat és oltártáblákat ne csókolgassák, s az oltárra fel ne menjenek.

Alamizsnát és pénzt az oltárra soha ne tegyenek, mert onnan könnyen eltűnik, hanem pénzt csakis a perselyekbe tegyenek, vagy nagyobb adományokat személyesen adjanak át a sekrestyében levő szerzetes atyának. (...)

Oltárokon vagy padokon gyertyát égetni nem szabad, és tartózkodjanak a hívek a szabadban levő szent helyeken is a fölösleges gyertyaégetéstől, hanem inkább adják át az e célra szánt gyertyákat a sekrestyében, hogy azok az istentiszteletek alatt hasznos módon égjenek el.

Szent helyeket, falakat, padokat összefirkálni, neveket felírni vagy késsel bevésni nem illik, nem szabad.

A pénzét mindenki jól tegye el, mert tolongások alkalmával azt könnyen elvesztheti, sőt ki is lophatják azt. (...)

Nem illik a gyónószék körül tolakodni, a gyónóhoz közel állani. Lelkedre vedd, ha a gyónó miattad nem meri elmondani vétkeit, és rosszabbul megy haza, mint jött.

Nem illik áldozás után hirtelen fölkelni, netalán kiüssed a pap kezéből az áldoztató kelyhet. Várd be, míg a pap két lépést elhaladt. (...)

Nem illik több processziónak versenyt kiáltani, egymás szent énekén különböző hangokkal keresztül harsogni. Templomban csak egyfélét szabad egyszerre énekelni. Ha pedig gyónnak, úgy csöndben kell imádkozni.

Tilos, és érvénytelen annak a búcsújárása, aki bűnös módon, pörrel, haraggal jött el hazulról. Mindig kérdd ki házastársad, szülőd engedelmét. Tilos annak is, aki otthon adósságait nem akarja törleszteni, sőt kicsalt pénzzel még növeli azokat. Tilos annak, ki az elidegenített jószágot nem adja vissza, vagy vonakodik a rágalmat visszavonni. Haszontalan annak, akinek haragosa van otthon, s nem akar vele kibékülni. Haszontalan annak, aki igen sok munkát hagyott otthon, és így zavart, rendetlenséget okozott az otthonvalóknak...

Hazamenet vigyázz, el ne fecséreld azt a kincset, melyet sok fáradsággal, búcsújárással szereztél. Ezeket a szabályokat tartsd be, édes jó székely Testvérem... Ahogy betartod, úgy veszed hasznát.