Régi pompájában tündökölhet a Bürger-ház

Rejtély maradt az impozáns épület tervezőjének neve

Orbán János művészettörténész sokat foglakozott a valamikori Bürger-házzal. Az egyik előadásából kiderül, biztos adat van rá, hogy az épület felépítésére Bürger 1897 márciusában kért a várostól engedélyt: a kérelem nyolc szobát, konyhát, fürdőszobát és mellékhelyiségeket említ. Maga a tervrajz viszont sajnálatos módon nem maradt fenn, így nem ismert, hogy az akkoriban a városban tevékenykedő építészek közül pontosan ki tervezte. Korának egyik legimpozánsabb lakóépülete jött létre, erre utalnak a méretek, a használt ornamentika is, ami az ezekben az években a városban divatossá váló neobarokk formanyelvet viseli magán.

A Bürger-házon látható kagylómotívumok a barokk, majd a neobarokk sajátjai. A homlokzati, reprezentatív teraszról egy előtérbe lehetett bemenni, és innen voltak megközelíthetők a magán-, illetve nyilvános terek, mint a nappali és a hálószobák, az alagsorban pedig minden bizonnyal a kiszolgálóhelyiségek voltak. A két világháború között még a Bürgeréké volt az épület, de a második világháborút követően államosították. A korabeli újságcikkek szerint akkor is meglehetősen elhanyagolt állapotba került, bár nem olyanba, mint manapság.

Egészen 1972-ig keveset tudni róla, lerakatnak használták. Ekkor azonban átvette az Avicola baromfitenyésztő vállalat, amelynek vezetősége úgy döntött, hogy egy reprezentatív vendéglőt hoznak benne létre azzal a céllal, hogy az egészséges táplálkozás, valamint a saját termékek értékesítése érdekében a baromfihús-fogyasztást népszerűsítsék. Az épületet felújították, az emeleten négy nagy szalont hoztak létre, amelyeknek a kapacitása 110 személyes volt. Az épület alagsorában egy bár működött, ahol 36 személy ellátására volt lehetőség. A nyolcvanas évek második felében már nemigen lehetett kétszázféle csirkét felszolgálni, de kedvelt szórakozóhely maradt: a visszaemlékezések szerint a hely népszerű volt azért is, mert pult alatt itt lehetett hozzájutni különböző finom konyakokhoz. A ház a 2000-es évek elejére a Romarta SA nevű cég tulajdonába került – azt, a történész szerint már a jövő kutatói fogják kideríteni, hogy milyen úton-módon. Ez a cég birtokolta évekig a házat, de semmit nem fektetett bele, így az épület teljesen elhanyagolódott, az utóbbi években pedig egyre jobban romlott az állapota.