Otthonoktatás, ahol a tanulónak saját magának kell megfelelnie

Talán ebben látja a marosvásárhelyi család is a legnagyobb különbséget a mostani online oktatás és az általuk választott otthonoktatás között.

„A húgom gyereke most első osztályos, és látom, hogy mennyit kínlódnak otthon a jelenlegi helyzetben.

Nem tudnak egyáltalán másképpen tanulni most sem, ugyanaz kell, ami az iskolában kellett, csak most nincs, aki elmagyarázza a gyereknek. Egész napjuk arra ment rá, hogy a gyerek begyakorolja a szöveget, hogy mire lefilmezi, jó legyen, vagyis csak a tanítónak kell végig megfelelni. Ezzel szemben

– mondja Gyöngyvér, az otthontanuló Zselyke édesanyja. Hetedik osztály második félévétől vették ki lányukat a helyi iskolából, és íratták be egy amerikai intézmény otthonoktatási rendszerébe, mert évet kellett volna ismételnie, és nem fogadta be őt az osztályközösség – meséli az édesanya.

„Itthon a jegyek alapján ítélik meg a gyereket, és hiába tanulja meg valaki a leckét, de ha az osztályban, amikor feláll felelni, leblokkol, akkor mindenki gúnyolódik, hogy még ennyit sem tud elmondani, és az osztálytársak szünetben a tanár véleményét felnagyítva folytatják a gúnyolódást” – osztotta meg velünk az okokat az édesanya.

Egy év kellett az átálláshoz

Az első lépés az átállás volt egyik rendszerből a másikba, és erre időt kell hagyni – meséli Gyöngyvér, hiszen ő maga sem tudta elképzelni, hogy másképp is lehet.

„Ragaszkodtam a tankönyvhöz, aggódtam, hogy mi lesz a matekkel, mert nem értünk hozzá, aztán elengedtünk tantárgyakat, és lényegében rengeteget tanul úgy, hogy konkrétan nem tanul tankönyvből, feladatokból.

Egy év volt ez az átállás, ennyi kellett, hogy én másként lássam, mert más, mint a hagyományos iskola. Számára könnyebb volt, ő vezetett rá, most is sokat tanulunk tőle, 16 évesen nagyon jól tudja, hogy mit akar. Fest, érdekli a művészet és a történelem, és mindennap maga dönti el reggel, hogy mivel szeretne aznap foglalkozni, hogyan tölti a napját.

Van olyan, hogy két napig nem is vesz könyvet a kezébe, vagy két napot csak a természetben tölt, a lényeg, hogy saját belső motivációja vezeti a fejlődésben, sokkal felszabadultabb így. Több önbizalma lett, könnyebben barátkozik, többet tud alkotni, jobban megtalálja önmagát. Ráadásul így még több alkalma van olyan csoportokba járni, ahol közös érdeklődésük van: önkéntes a színháznál, ahol jó baráti társasága van, járt táncolni, onnan is szerzett barátokat, de megvannak az óvodáskori barátai is” – mutatja be Zselykét az édesanyja.

Az érettséginek megfelelő vizsga jelenti a kihívást

Mivel még nincs kitaposott út a hazai otthonoktatás terén, nehezebb most az érettségire való felkészülés, azaz a családnak ki kell választania azt, hogy milyen vizsgát tegyen le a lányuk, melyiket fogadja el az egyetem, ahová menni szeretne.

„Tavalyelőtt márciusban foglalták törvénybe az otthontanulás vizsgarendszerét, mert akkor kezdtek el megjelenni itt is az első otthontanuló végzősök. A törvény szerint egy GED (General Education Development) nevű vizsgát ismernek el honosítva, de a Babeș–Bolyai és más nagyobb egyetemek a SAT (Scholastic Assessment Test) nevű, emelt szintű amerikai vizsgát ismerik el. Ezt kell kinyomoznunk, mert közben állandóan változnak itt a törvények. Lehetőség van még a magyarországi érettségire is, de az is hasonló az ittenire, csak ott nincs román nyelv.

A GED olyan teszt, ami szövegfelismerést tartalmaz: minden tantárgyból van egy kis kérdés, egy egyszerű matek, ezt kitölti, elküldi, és két óra múlva megvan a kiértékelés. Ezzel el lehet helyezkedni technikumokban, de az egyetemekre már kell az emelt szintű SAT-vizsga” – részletezi az édesanya, aki egy bukaresti családot ismer, ahol a 16 éves lány mindkét vizsgát letette, és fel is vették a zenekonzervatóriumba, államilag támogatott helyre.

A marosvásárhelyi család úgy véli, teljesen más a két oktatási rendszer, a hazai tanügyben mindenkinek ugyanaz a tananyag van felhagyva, pedig minden gyereknek más az érdeklődése, a tempója, és a tanító nem tud csak egyetlen gyerekre koncentrálni – mondja Gyöngyvér. Lánya véleményét tolmácsolva kifejtette, egyáltalán nem bánták meg a választásukat.